Halpiaci kalandok

zaqrack Post in Kínáról,Tags: , , , , ,
5

Üres hűtőszekrény várt minket a hazaérkezés után, így az elmúlt napokban nagyban foglalatoskodtunk a feltöltésével. Ma ellátogattunk a korábbról már megismert Tongchuan road-i halpiacra, hogy vegyünk pár kiló lazacot.

Meglepően korán el tudtunk indulni (a reggeli mantou és baozi volt a metrón), így már kilenc után pár perccel oda is értünk a piacra, még egész csendes volt minden és viszonylag kevés halcafat volt a földön szanaszét – szag azért persze volt, de szerinetm az itt éjjel-nappal van.

Végigmentünk a soron, szemlézve az árut, majdnem elcsábultunk némi rákra, de most nem ez volt a cél. Kiválasztottuk a legszebb lazacot áruló boltot és alkezdtünk alkudozni egy egész, fej nélküli lazacra.

Kicsi – de fontos – köztes információ: Itt a metró nem csak arról híres, hogy hihetetlen sebességgel épül (amíg otthon voltunk megint átadtak 12 megállónyi metrót), hanem arról, is hogy minden ajtó mellett a falon TV  azon pedig reklámokkal és hasznos információkkal árasztják el az utasközönséget. Kedvenc műsorom a piaci körkép, ahol egyes termékek piaci árát ismertetik, zöldség, gyümölcs, hús, hal. Tegnap pont metróztam, jót is mosolyogtam, mikor kiírták, hogy lazac 60Y/kg, hiszen nálunk a közeli szupermarketben pontosan kétszer ennyibe kerül, a legjobb ár amit el tudtunk érni az a halpiacon volt nemrég, 90Y/kg, ami még mindig másfélszerese. Gyakrolatilag még sose sikerült semmit se venni annyiért, amennyiért a metrón írják – de gondoltam most már legalább tudom, mennyire kell alkudni.

Szóval elkezdtünk alkudozni egy egész lazacra, feldobták a mérlegre: 7kg. Ha az egészet visszük 70Y-ért ad egy kilót. Gondolkozok: ez jó ár, szép a hal, friss, relatív tiszta a bolt – de mit csinálok 7kg lazaccal?

Mondom neki ennyi nem kell, 3kg körül vennék, felezze meg és 60Y/kg áron megveszem. Némi gondolkodás után belement. A halacska félbevágásra került,  4.3kg lett a ránk eső rész, kifizettem az ennek megfelelő 260Y-t, még megvártuk amíg hoznak jeget a szatyorba, visszaszereztük Ricsit a halárus nő férje karjaiból és hazaindultunk. Végig örömködtünk a metrón miközben szivárgott a szatyorból a víz, hogy nahát, milyen jó, végre valamit normális áron kaptunk meg – bár közben eszembe jutott, hogy annyira talán mégse, mert ezen még van uszony meg úszó, alkudhattunk volna kicsit tovább, úgyis olyan könnyen belement az árba a nő.

Hazaérve egyből a pultra került a halacska, lepikkelyeztem, lefiléztem és szépen elkezdtem szeletekre vágni… Lemértem, kb. 300g volt a nyesedék/uszonya amit ki kell dobni. Nem is olyan rossz, gondoltam, kevesebb, mint 10% a teljes tömegből, mégiscsak jó ár volt ez… Ráadásul tényleg nagyon friss a hal, semmi szaga nem volt és jó tartása a húsnak.

IMG_7949

Aztán mikor végeztem a fele hal feldolgozásával és rádobtam a mérlegre, akkor esett le a tantusz. Szinte pontosan egy kilót mutatott a mérleg. Plusz ott van a 30 deka nyesedék… az 1.3kg és még ott a hal másik fele, ami nagyjából ugyanekkora, mint a már feldolgozott fele… az összesen… nem, az nem lehet!

Feldobtam mindent a mérlegre, és sajnos stimmelt a matek: 2.3kg volt összesen mindenestül a tömeg. Hova tűnt két kiló hal? Kiolvadt a jéggel a metrón? A pikkelyezés közben levágtam véletlenül? Nem, egyszerűen sajnos át lettünk verve egy megbuherált mérleggel… ősi trükk, de eszünkbe se jutott ellenőrizni ott a piacon.

Tehát filézés után lett két kiló halunk 260Y-ért… az 130Y/kg, kb. 4800Ft/kg. Még mindig jóval olcsóbb, mintha itt a közelben vettük volna meg a boltban és a minősége is sokkal jobb,  tehát az anyagi kár nem jelentős, ellenben érzelmi kár, az van. Úgymond társult hozzá némi keserű szájíz. Nem gond, tanultunk az esetből, legközelebb viszünk saját mérleget a halpiacra… és talán akkor végre sikerül valamit a metrón kiírt áron megvenni.

A tanulság: Kínában bárhol és bármikor át tudnak verni, teljesen mindegy, hol vásárolsz és mióta élsz itt. Mindig résen kell lenni. Ettől függetlenül nem bosszankodtunk tovább a dolgon, mentünk éttermezni – de erről majd Andi ír.

« Prev: :Next »