A csütörtöki ünnepnapon ellátogattunk közösen a tengerpartra. Peti már volt korábban többször is bicajjal, társasággal és anélkül is. (nemrég kiderítettem, hogy egy a közelünkben megálló busz szinte egészen a partig jár, a végállomástól csak olyan bő fél óra séta a tengerpart, így megnyílt az út a családos látogatásra is, mert ugyan sokat bicajozunk együtt, az oda-vissza 55km azért sok lenne még…)

Felszálltunk a 989-es buszra, és nézelődtünk 32 megállónyit. A tengerparti piknikre félretett házi sütésü fahéjas csigák nagyon gyorsan fogytak útközben, picit aggódtunk, hogy mit eszünk majd a direkt erre az alkalomra vásárolt pokrócon ücsörögve.

(képek a bejegyzés végén)

Leszállásnál lepukkant, ám kedves városrész fogadott minket. (külön vicces, hogy ugyanúgy hívják, mint Peking üzleti negyedét) Rövid nézelődés után elindultunk a tengerpart felé. Mellettünk kellemes fenyő fasor, néhol gyárakkal, lerakatokkal, lakóházakkal tarkítva. Az út alattunk kiábrándító módon a fák törzséig betonozva. Mondjuk legalább nem vágták ki őket! Mellettünk a fenyők tövében szétdobált szemét, kellemesen eloszlatva mindenfelé. Egy kis odafigyeléssel milyen szép lehetne. De ne várjunk sokat ott, ahol a madár se jár. A forgalom az úton nem nagy, de figyelni kell, mert a biciklistől kezdve a motoron, autókon át a traktorig mindenféle jármü megtalálható.

Aztán kiértünk egy kis híd után a folyópartra, ami a tengerparthoz visz. Ez a Zhangjiabang folyó, ami a házunktól nem messze is folyik, egynesen ide a tengerhez. Ez a rész tényleg szép, nagyrészt rendbe van tartva, önkényesen néhényan elkerítenek maguknak egy kis részt és kijárnak zöldséget termeszteni. Gondolom, így jobban kijön a hónap végén a bácsi, nem kell a piacon megvenni és még mozog is kicsit. A szép látványt csak a szomszédos termőföldről felénk áramló trágyaszag rontja, de minket ez nem annyira zavar. Barni vígan bicajozik, Ricsi kezdi unni magát a babakocsiban.

Lassan kiérünk a tengerpartra. Beton hullámtörők. A földön sokfele üvegszilánk, de Barnival azért leóvakodunk megnézni a tengert és a hajókat. Petiék fenntről kémlelnek minket, meg a felettünk elsuhanó repülőket. Nézelődünk még picit, aztán visszafele vesszük az irányt, hogy keressünk egy jó piknikező helyet.

A feladat nem könnyü, árnyék is legyen, és ne is legyen túl közel a vízpart. Végül találunk egy kellemes kis részt a fűzfák alatt, ott letelepedünk és kezdetét veszi a falatozás, rohangálás, bohóckodás, repülőgép megfigyelés. Üldögélünk egy darabig, aztán irány vissza mert már dél közeleg. Az idő kellemes. Napsütés, finom szellő. Pont jó, pont annyira, mikor az ember észre se veszi, ha lesül a napon. 🙂

A buszra picit várni kell, de aztán hipp-hopp ott terem, felszállunk és már száguldunk is haza. Ricsi alszik egy fél órát, Barni a vége felé szundít el, de leszállásnál ő is felébred. Otthon gyors tésztafőzés, aztán pihenés következik.

Nagyon klassz részei vannak Shanghainak és ezek az eldugott, kevésbé népszerü helyek meg aztán pláne. Jó kis felfedezés volt és külön jó, hogy átszállás nélkül egy óra buszozással már oda is lehet érni. 🙂