Guilin 8/8 – 7. nap: a hazaút

zaqrack Post in Utazás,Tags: , , , ,
2

A hazaút tudósítását átveszem Anditól…

Az este fél nyolcas gépre volt jegyünk – két egyszerű okból, egyrészt szerettük volna minél jobban kihasználni az utolsó napot, másrészt ez volt olcsó. Autós transzfert kértünk a szállodából, hogy ne kelljen a csomagokkal és a fiúkkal többször átszállni. Visszaérkezve a délelőtti programokból és ebédből épp vártuk a taxit, amikor jött egy SMS a Ctrip-től (az utazási oldal ahol a repülőjegyet vettem), hogy a gép egy órás késéssel, fél kilenckor indul majd. Na mondom, szuper… így tizenegy körül szállunk le, még talán hazaérünk éjfél előtt. De akkor kimenjünk most a reptérre, vagy nem? Elég kis nyeszlett vidéki reptér van Guilinban, szerettem volna a lehető legkevesebbre csökkenteni a várakozási időt.

Aztán pár perc múlva újabb SMS… a várható indulási idő este tíz óra. No, mondom ennek már fele se tréfa… Felhívtam gyorsan a ctrip-et, hogy most akkor mi a helyzet, mikor indul a repülő – mondták, hogy ők is összezavarodtak, utánanéznek és visszahívnak amint lehet. Közben megjött a taxi, azt a stratégiai döntést hoztuk, hogy inkább kimegyünk a reptérre, aztán lesz ami lesz, legrosszabb esetben várunk, kényelmentlennek kényelmetlen, de a szálláson se lenne jobb, mivel már nincs szobánk.

P1030239_stitch

Nekivágtunk a bő egy órás útnak a reptérre a kúphegyek között – én csak korlázotottan néztem a tájat, mert közben ügyintéztem a telefonomról. A fiúk se nagyon érdeklődtek. 🙂

P1030243

P1030244

P1030245_stitch

Egyelőre nem hívtak vissza és nem is jött újabb SMS… Felmentem a légitársaság honalpjára, ahol a várható felszállási időt kitolták fél tizenegyre… no, ennek már fele se tréfa, akkor indulnánk amikor a leszállást terveztük, így csak éjjel kettő körül érnénk haza két hullafáradt gyerekkel a karjainkban. Szóltam a többieknek, hogy egyelőre készüljenek a legrosszabbra, majd felhívtam ismét a Ctrip-et.

Szokás szerint első csörgésre felvették a telefont és  kapcsoltak egy angolul kitűnően beszélő alkalmazottat (krízishelyzeteket jobb angolul intézni). Olcsó, nem törölhető / átfoglalható jegyünk volt, de gondoltam egy próbát megér, hátha mégis átfoglalható a jegy valami elfoglalható összegért. Kérdeztem van-e valami esélyük erre a jelentős késés miatt – úgy néz ki sikerült rátapintanom a lényegre, mondták, hogy mivel a várható késés meghaladja a három órát (három óra tíz perc volt ekkor) így ingyenesen átfoglalható a jegy – a reptéren menjek oda az Air China pultjához és ők is keresni fognak majd.

Nemsokára a reptérre értünk már elég éhesen, itt a járatunkra “hartározatlan” felszállási időt írtak ki – kértem Andiékat, üljenek le, én meg odaviharzottam a pulthoz intézni az átfoglalást félve attól, hogy nagy tömeg lesz – meglepetésemre nem volt senki, és a készséges ügyintéző jelezte, hogy valóban ingyenes az átfoglalás bármely másik Shanghaiba menő járatra bármely légitársaságnál mert a várható késés több, mint három óra. Kérdezte nem gond-e ha Shanghai másik repterére érkezünk – mondtam hogy nem, csak menjünk haza. A fél nyolcas gépre még volt elég hely, el is intéztük az átfoglalást. Közben beesett egy másik utas, érdeklődőtt, mikor megy a gép, mert nincs kiírva semmi, megtudva, hogy jelentős a késés ő is intézett magának egy hasonló átfoglalást mint mi. Közben Andiék az utolsó kajamaradékainkat fogyasztották el, többek közt a kölesgolyós zacskó alján levő morzsalékokat. 🙂

Mivel Ricsi jegye külön számon lett megvásárolva, így ezzel volt némi macera check-innél, ezzel eltelt jó fél óra. Mire végre kezünkben voltak a beszálókártyák már csak másfél óra volt felszállásig. Bejutva a tranzitba megnéztem az információs táblát: az eredeti gépünk meghatározatlan idejű késéssel volt kiírva, az átfoglalt gépünk pontosnak volt várható, de még egy másikat kivéve minden más gép késett legalább egy órát… szóval most is volt miért drukkolni, nehogy a mienk is késsen, mert a gép még nem állt benn a kapunál.

A nagy ügyintézésben fel se tűnt, hogy kb. hatszor hívtak a ctrip-től, gondolom ők is próbálták intézni az átfoglalást – felhívtam őket gyorsan, hogy minden rendben, köszönöm, majd kicsit még elmentem a fiúkkal felderíteni a helyzetet a reptéren. Az eredeti gépünk kapujánál  jó száz ember várakozott elég megviselten. Miért ültek itt, miért nem intéztek nekik is átfoglalást?

Elég világos a helyzet: Még két gép volt ugye aznap Shanghaiba, jó eséllyel maximum 20-30 szabad hellyel. Ha bejelentik a hangosbemondón, hogy ingyenesen átfoglalhatók a jegyek ezekre a gépekre, az a 100+ ember megrohamozza a pultot és garantált a tömegverekdés, de minimum káosz. Így inkább nem jelentették be, határozatlan idejű késést írtak ki, és aki elég jól informált vagy élelmes az elintézi magának az átfoglalást – még szerencse, hogy mi ebbe a csoportba tartozunk.

Végül hamarosan begurult a gépünk és a tervezett fél nyolcas induláshoz képest 20 perces késéssel. (tehát az eredeti időponthoz képest jó másfél órával később) és egy gyors beszállítás után felszálltunk.

P1030253

Kis izgalom itt is volt, mert Andinak pont rossz volt a gyomra picit és pont beszálláskor ment el a mosdóba, majd az istennek se akart előkerülni – úgyhogy végigordítottam a tranzit összes lányvécéjét majd futólépésben érkeztünk a kapuhoz utolsóként. 🙂

Apró szépséghiba volt, hogy ezen a gépen nem adtak vacsorát – pedig számítottunk rá, így eléggé korgó hassal repültük végig az utat. A Hongqiao reptér közelebb van Guilinhez mint a pudongi, ezzel nyertünk egy kis időt, és kifogtunk egy elég dinamikusan vezető taxist, így szinte percre pontosan éjfélkor haza is értünk – a fiúk már békésen szuszogtak a karjainkban így ők egyből bekerültek az ágyba, mi meg még gyorsan összedobtunk egy kis vacsorát majd mi is lefeküdtünk.

P1030257

Kalandos hazaút volt, de a lehetőségekhez képest viszonylag jó végkifejlettel.  Azért annak örültem, hogy szombati hazautat terveztünk, mert ezt vasárnap este végigélni, úgy, hogy másnap, hétfőn indulok Indiába elég kimerítő lett volna…

« Prev: :Next »