Előző napi túránk során Barnus nagyon vágyakozott, hogy menjünk el barlangot nézni.

Több is van a környéken, a nevezetességeket bemutató füzetkénket nézegette, és persze kiszúrta az egyik legturistásabb barlangot, ahol a víz alatti folyó is van és lehet iszapfürdőzni többtucat kínaival. Leginkább ide szeretett volna elmenni, velünk ellentétben. Nagyon csalódott is volt, mikor előző nap nem kerítettünk rá sort, de aznapra más terveink voltak.

Persze iszapfürdőzésnek még a lehetőségét sem szerttük volna megadni, így kiválasztottunk egy másik barlangot, a Silver cave-et, amiről jókat olvasott Peti. Mivel csak késő délután indultunk a reptérre a szállásról, de már 11-kor ki kellett jelentkezni a szobából, úgy döntöttünk, a délelőtt a csomagolás és esetleges lustálkodás jegyében teljen.

Reggeli után üsszepakoltunk, a fiúk játszottak picit, majd kijelentkeztünk és elindultunk ebédelni. Nekem előző este óta vacakolt a hasam, viszonylag sokat jártam a mosdóba, de egyébként jól voltam. A már bevált helyre mentünk, megebédeltünk, kicsit nézelődtünk még a városban (láttam egy gyönyörü táskát a helyi népmüvészeti stílusban, de elég drága volt, így ott maradt 🙂 ), aztán bepattantunk a taxiba ami értünk jött a központba és irány a barlang!

Peti sok jót olvasott róla tényleg, hogy világviszonylatban is nagyon szép és érdemes megnézni, nagy elvárásokkal vágtunk hát neki az útnak. Remek döntésnek is bizonyult a barlangnézés, mert az idő rettentő melegre váltott és még a nap is égetett, ráadásul a felhők is eltakarodtak valahova máshova. Kerestünk is Barninak valami fejfedőt, de nem találtunk. Az utazás előtt ugyan én elmentem gyorsan vadászni, de az ő méretében nem kaptam sajnos. Szerencsére így sapka nélkül sem égtünk meg a napon, nem lett baj.

A barlang bejáratánál tömött sorokban álltak a kínai túristacsoportok, Peti már előre rosszul volt. Ricsi elaludt az ölében még a kocsiban, vinni kellett. Hamar bejutottunk a kígyózó sor ellenére, ugyanis a nem csoportos látogatóknak külön bejáratot tartanak fel ahol nem állt senki. Ez a mi szerencsénk, meg hogy Peti el tudta mindezt olvasni. 🙂

Már a bejáratnál megcsapott minket a hűvös, gyorsan felöltöztünk és mentünk be.Tényleg fantasztikus volt,Barninak is nagyon tetszett. Nagyon kínai, de be kell lássam elég jó és hatásfokozó megoldás, hogy a gigantikus cseppköveket színes fényekkel világítják meg, így jobban érvényesülnek a formák és a méretek.

Időközben Ricsi is felébredt és lelkesen sétált a cseppkövek között.

(Egyébként a kínaiak olyan lükék! Ki van írva több helyen, hogy nem szabad fogdosni a cseppköveket, ez őket mit sem zavarja, szemrebbenés nélkül végigtaperolják amit elérnek…Rémes!  De legalább itt nem szemeteltek)

A barlang tényleg megérte, meseszép cseppköveket láttunk, sőt volt egy kis áramkimaradás is, kb. 2 percig sötétségbe borult minden, az orrunkig se láttunk. Szerencsére épp együtt volt a csapat és bár Barni alaposan megijedt, Peti telefonja hamar megnyugtatta, hiszen azon volt zseblámpafunkció. 🙂

A barlangból kiérve ismét megcsapott minket a meleg, igyekeztünk a tömegből kiverekedve magunkat eljutni a kocsiig mihamarabb. A sofőr nem volt a helyén, de nem is vártuk el, hogy az árnyékmentes parkolóban várakozzon ránk. Kis idő és egy telefonhívás után azonban megjelent és indultunk vissza a szállásra.

Még volt egy kis időnk, így Peti Barnival bebicajozott a városba némi gyümölcsért, amíg mi Ricsivel a kertben vártunk.

Mire visszaértek már majdnem ideje volt, hogy megérkezzen a rendelt taxink, viszont kezdetét vette egy kis bonyodalom, ugyanis kiderült: a repülőnk vissza Shanghaiba késve indul…