Yandangshan – Utazás, első nap

Panda Post in Utazás,Tags: , , , , ,
1

Yandangshan, azaz a Vadliba-hegy Zhejiang tartomány délkeleti részén fekszik, Shanghaitól jó 500km-re, Wenzhou-hoz közel. Nem tartozik Kína legismertebb hegységei közé, a szintén hasonló távolságban levő Huangshan (Sárga hegy) sokkal ismertebb, de szépségben többjükkel felveszi a versenyt. Mi azért döntöttünk emelett a hegy mellett a Huangshan helyett, mert itt a látnivalók egymástól különállóan, külön belépővel helyezkednek el, és nem csak lépcsőkből áll a hegy – gyerekekkel azért nem mindegy, hogy napi 3×2 órát sétálsz a hegyen vagy 1×6-ot lépcsőzöl és közben aggódsz, visszaérsz-e a szállásra. Vulkáni eredetű kőzetekből épül fel, ez sok helyen nagyon látványos. Tavaly Nanji szigete után terveztünk idejönni, de akkor a megázás miatt kimaradt – most bepótoltuk, két éjszakát töltöttünk a hegyekben és hazafele még egy éjszakára megálltunk Ningbo városában is. 

P1030875_stitch

Korán indultunk és mi, a gyerekekkel ellentétben nem aludtuk túl sokat. Előző nap már készülődtünk, mosás, vasalás, pakolás, kajakészítés volt a program. Délutánra elkészültek a kiskiflik, pont ugyanolyanok, mint amit Ricsi szülinapjára készített Peti. Este, miután a fiúk lefeküdtek, még feldaraboltam és eldobozoltam  a zöldséget, gyümölcsöt, amit vittünk  az útra, szuggeráltam a ruhákat, hogy reggelre megszáradjanak a melegítőszőnyegen a  legfontosabbak…

Petit megvártam míg végez a munkával. Hat órára terveztük reggel az indulást hogy elérjük a fél nyolcas vonatot, tehát legalább fél hatkor kellett kelni vagy picit talán korábban. Ehhez mi hajnal fél kettőkor mentünk aludni. Közben nekem félálomban úgy meghúzódott a nyakam az éjszaka, hogy reggel hosszas masszírozgatás után tudtam csak életre kelni. 😀 Utána már szerencsére nem fájt annyira, inkább csak aznap.

Sikerült tartanunk a menetrendet, a fiúkat kiszedtük az ágyból, felöltöztettük őket és elindultunk. Taxit hamar kerítettünk és a korai időpont miatt forgalom se volt, így hamar odaértünk a pályaudvarra. Kicsit ücsörögtünk, míg kinyitották a kapukat. Ezalatt a gyerekek megeszegették az otthonról hozott gyümölcs nagy részét. Beszállásnál három egymás melletti széken foglaltunk helyet. Persze az ebadta kölykök a négy órás út alatt alatt egy felet sem aludtak. 😀 Eszegettünk kiskiflit, rajzolgattak a fiúk, időnként pedig próbáltunk aludni picit kevés sikerrel. Ricsi a mögötte lévőket szórakoztatta és kunyerálta a kekszkészletüket, Barni pedig mindenkinek köszöngetett jó hangosan. Mostanság a bohóckodós időszakát éli… 🙂

P1030695

Lassan megérkeztünk. A vonatról leszállva kellemes idő csapott meg minket. A szállodai sofőr már várt minket az állomáson és rögtön indultunk is. A becsekkolás gyorsan ment, a szoba tiszta, kellemes, van zuhanyfüggöny is! Szuper!

Lepakoltunk és elindultunk ebédelni. Sofőrünk ajánlatára (akivel megegyeztünk hogy az itt töltött két napban telefonhívásra bármikor a rendelkezésünkre áll némi pénz fejében) egy közeli étterembe mentünk. A hely a komfortzónám határait súrolta és bár lehetett válogatni a zöldséget, húsok, halak közül, én inkább a vegaságra szavaztam. A hütőpultban a halak és húsok között egy félig bontott narancs volt behelyezve. Nem kell nagy képzelőerő  mi célt szolgált szegény gyümölcs, de ezek után érthető, hogy nem volt bizalmam a húsfélékben. Két darab sárga kishalat azért kértünk, Barni nagyon nyüszögött érte és elfogadhatóan “frissnek” tűnt.

P1030700

Ettünk padlizsánt, uborkát, valami zöldségfélét és a halacskát. Azért nem haltunk éhen, de egyértelmü volt, hogy nem leszünk törzsvendégek a helyen. Mondjuk legalább nem volt drága.

P1030710

Ebéd után összepakoltunk a szálláson és autóba pattanva indultunk első úticélunkhoz, a Sárkány Vízeséshez. (Dragon Waterfall)

P1030720

P1030723

A kapunál hatalmas bazársor, a fiúknak nagyon tetszettek a mini szökőkutak, teljesen ámulatba ejtette őket. 🙂

P1030772

Ebédidő környékén mentünk és ugye még hétköznap voltm emiatt az emberek nem voltak sűrűn. A parkba 50yuan/fő a belépő, 150cm felettieknek. Azalatt ingyen van. (Törpék és gyerekek előnyben! )

P1030731

Az idő egész jó volt, bár időnként bekúszott a hegyek közé egy-egy párafelhő. Két hegycsúcs között biciklivel mutatványoztak egy kifeszített dróton. A fiúknak nagyon tetszett és úgy egyébként is élvezték a túrát.

P1030754_stitch

P1030778

Gyönyörködtünk a természetben, a gyönyörü hegyekben. Az út mellett a mohával és páfránnyal benőtt puha falon a füldből halványkék, halványlila ibolyák nőttek és fantasztikus illatot árasztottak.

P1030794

P1030825

P1030866_stitch

Persze a vízesést is megcsodáltuk, de mivel az idő viszonylag száraz volt, így nem sok hullott alá, épphogy csak csordogált. Amolyan zuhanyszerü vízesés volt, de így is nagyon klassz. Legalább megfigyelhettük, hogy vájta ki a víz a sziklafalon az útját. Magasnak magas, mert majdnem 200 métert zuhan a víz…

P1030804_stitch

A kijárat fele még egy kis mellékösvényre is letértünk, de nem bonyolódtunk bele egy bizonytalan kimenetelü túrába, ki tudja hova vezet az az út és milyen hosszú. Picit sétáltunk ezen a mellékágon, majd visszafordultunk, miután Barni megfelelő mennyiségü kavicsot hajigált a szakadékba.

P1030857

P1030869

Később Barni sírógörcsöt kapott, mután többször kértem, hogy a begyüjtött bottal ne hadonásszan, csak a föld felé tartsa, de nem figyelt és véletlenül megütött vele egy kínai nénit, én meg elvettem a botot.

P1030830

Na nem erősen csapkodott, de akkor is… Szóval a botot elkoboztam és eldobtam messzire. Vissza akart menni érte. Persze nem mentünk, mert nem kért bocsánatot csak azt szajkózta, hogy menjünk vissza a botért. Fél óra múlva azért belátta, hogy ez a bot már elúszott…

Úgy gondoltuk elég fáradtak a fiúk (meg mi is), így bár az időnkbe belefért volna, aznapra már nem tuszkoltuk bele még egy látványosság megtekintését. Ez jó döntésnek bizonyult.

P1030848

P1030891

P1030893

A szálláson megettük a maradék kifliket (igen, többet kellett volna sütni!) és női súlyemelést néztünk a tv-ben.

P1030897

P1030900

Mivel a kiskiflivel  nem laktunk jól, elindultunk ennivalót keresni. Hosszas válogatás után egy kis egyszerü étkezdébe mentünk. Ettünk padlizsánt, tofut zellerrel, rizst és némi banánt. Nem volt rossz, de nem estünk hasra ettől sem. Nem tudtuk, hogy a városka 100+ étterméből csak mi válogatunk rosszul, vagy mind ennyire az átlagosnál rosszabb kosztot ad. Nem baj, gyümölccsel telítettük hasunk üresen maradt részét. Barni egyébként mostanság megeszi a banánt. Újra! 🙂

Evés után szépen hazaballagtunk és egy gyors fürdés után huppantunk az ágyba, majd édesdeden elszenderültünk mind.

« Prev: :Next »