Azt hiszem életem eddigi legkeményebb 24 óráján vagyok túl.

Egy dolog megszokni és elviselni a hosszú repülőutakat, és más dolog ugynezt babával,70kg poggyásszal és egy kisebb hegynyi kézipoggyásszal végigcsinálni. Csináld utánunk, ha nem hiszed.

Én őszintén szólva Pekingben kicsit kezdtem az átszálláskor elveszteni a türelmem, de aztán végül csak zökkenőmentesen eljutottunk a szállásunkra. Andi azt hiszem majd részletesen fog írni a történtekről, én csak köszönetet  szeretnék nyilvánítani:

• A világ legeslegjobb feleségének, amiért akkor is erős és támogat, amikor épp nagyon magam alatt vagyok, vagy félek.
• A világ legügyesebb és legokosabb manójának, Barnabásnak, aki mindössze másfél óra alvással hihetetlenül jól és csak néhány rövid hisztivel végigbírta ezt az egész utat, úgy, hogy végig ő volt a sztár mindenhol 🙂
• A Hainan Airlines-nak, mert a Budapest – Peking út nagy részében mindig ott volt valaki, hogy Barnabással foglalkozzon. OK, félig volt csak tele a gép (3+2 helyünk volt hármunknak :)), de akkor is.
• A taxisnak, aki behozott a reptérről, mert tücsökciripelés és kanáriének mellett sokkal jobb utazni egy ilyen nagyvárosban, mint kínai popzenét hallgatva (voltak állatok a kocsiban).
• Sanghjnak, mert nagyon szép arcával köszöntött minket. Napsütés, kellemes idő és kedves emberek. Még a holnapra ígért esőt is előre megbocsájtom, annyira jó volt így megérkezni.
• A Salvo hotelnek, mert már megint ingyen upgrade-elték a foglalásunkat az egyik legnagyobb lakosztályukra, és mert 5 perc alatt elintézték a bejelentkezést, ami hullafáradtan a fent említett csomagokkal és a karon ülő ernyedten alvó Barnabással nem mindegy, meddig tart 🙂

A városból még csak egy utcányit láttunk, de az mindenkinek tetszett. A mai nap az utazáson kívül az alvásról és a felgyülemlett feszültség leadásáról szólt. Hétfőtől meg jön a munka java… most már azt hiszem készen állok rá.

Ja és még annyit, hogy az otthon és a család értékét akkor érezni a legjobban, amikor távol vagy tőlük. Hiányoztok mind.