Igyekeztünk korán kelni, mert délután már indult a vonatunk Shanghaiba.

A  cél a Mennyek Temploma (Tian Tan) volt, még otthon az útikönyvből néztem ki, és Peti gúnyolódott is, hogy tuti nem lesz olyan mint a képen. Mármint, az útikönyvben meg a neten is gyönyörű az épület maga, a háttérben tiszta kék ég, bárányfelhők. Peti a háttér miatt aggódott, hiszen Pekingben mindig szmog van. Hát most nem volt, és ennek nagyon örültünk. 🙂 így Petinek nem lett igaza, de ezt senki nem bánta azt hiszem.

A bejáratig egy nagy parkon át kellett eljutni, mindenhol emberek zenéltek, sportoltak.

Volt aki tálcolt, énekelt, tollasoztak és egy tipikusan pekingi játék is volt, amolyan lábbal egymásnak rúgdosható tollas. Ebből vettünk is, bár nem könnyű játszani. Beszereztünk még egy ütős játékot is, aztán jött a rendőrség és mindenki szerteoszlott. 🙂

Már a bejáratnál látszott a templom teteje, aztán odabent megnézhettük teljes nagyságában.

A templom főteréről egy hosszú út vezetett az áldozati kapuig, ahol már elviselhetetlenül tűzött a nap és melegünk volt. Peti be is húzódott az árnyékba  a gyerekekkel.

Kifelé még muszáj volt megnéznem a rózsakertet és csinálni pár képet, közben Petiék az árnyékban feküdtek a füvön a manókkal amíg a parkőrök el nem zavarták őket.

Hazafele arról tanakodtunk mit/hol kéne ebédelni, de már napokkal előbb kiszúrtunk egy jónak tűnő éttermet a szállás környékén, így oda mentünk, és nem bántuk meg. Sietni kellett viszont, mert a vonat nem vár ránk.

Irány vissza a szállás. Útközben egy vicces kis csirkét is láttunk, meg bevásároltunk a pékségben, hogy legyen mit enni a vonaton.

Ricsi persze elaludt, Barni meg végigrajzolgatta az utat. 🙂