A héten szerdán nálunk volt a baba-mama klub, a szokásos csapattal. Sütöttem kakaós csigát, meg banános mazsolás sütit, hogy legyen mit enni. Lizáék érkeztek elsőnek. A pici lány alaposan szemrevételezte a lakást, majd Barnival “játszottak” ami arról szólt, hogy ami játékot kézbe vett az egyik, az rögtön kellett persze a másiknak, de így legalább nem volt veszekedés, mindig cseréltek. 🙂

Aztán befutott Panni is az anyukájával. Volt kakaós csiga falás, folyamatos keksz evés, és almaléivászat, plusz Eszter hozott egy fél dinnyét, az is jól eltűnt. Jót beszélgettünk, a gyerkőcök is jól érezték magukat, bemásztak a nappaliban a szekrénybe egymás után szép sorban, mutatták ugye a jó példát egymásnak. (Persze Barnabás kezdte) Aztán Panni megtalálta Barni bilijét. Nagy volt az öröm, egyből uralma alá vette, alig akart leszállni róla. Persze ruhástól ült rá! Aztán már Liza is érdeklődött. Egy idő után pedig sorban álltak a bilihez. Amint felállt az egyik, már ült is rá a másik. Mi meg nevettünk, mosolyogtunk rajtuk. Ezek után nyilvánvaló, hogy a két lánynak dukál egy-egy bili!

Másnap Barni f10kor kelt. Reggeli után meg mentek az ayival a játszótérre. Ebédre értek vissza, Barni “Mama” felkiáltással verte az ajtót, majd mikor kinyitottam, helyet foglalt a padlón, hogy ugyan vegyem már le róla a cipőt! Nagyon rendszerető lett az utóbbi időben.

Ma már velem kellett beérnie délelőtt mikor csúszdázni mentünk, de nem bánta. Rohant előre. Azt hiszem az elmúlt 2 hónapban nem láttam őt csak sétálni. Vagy fut, vagy egy helyben van, esetleg pörög. 🙂 Az utcánkban a sarkon van egy koala macis kisautó, ambe ha pénzt dob az ember, hánytató mozdulatokat tesz, és kínai dalokat énekel, valamint képernyő is van a kormány felett, amin karácsonyi képsorozat látható, mindemellett pedig ha megnyomod a gombot a kormány mellett, akkor olyan hangokat ad ki, mintha egy űrhajóból lövöldöznél. Mondanom se kell, hogy ez egy csoda! 1Y-el működik, Barni imádja! A rámpákat is imádja, föl-le rohangál rajtuk. Ma este például kipróbálta, milyen ha befogja a szemét, és úgy megy rajta fel-alá… Szakadtunk a nevetéstől!

Ma, mikor Peti hazajött, elmentünk bevásárolni. Mikor hazajöttünk rádöbbentem, hogy nem sütöttem kenyeret, ezért elmentünk Lanzhou-i kézzel húzott tésztából készült levest enni, Peti régóta áhítozik rá. Muszlim kínaiaké a hely, már rég kinéztük, hogy ide el kéne jönni. Nagyon jót ettünk, a személyzet egyik tagja lelkesen gyakorolta az angolt, Peti kínaul válszolgatott neki, így mindenki jól jár, és érti egymást. Nagyon kedvesek voltak, finom volt és olcsó és én nem tudom mit raktak a kajába, de Barni úgy rohant, és hancúrozott hazafelé, mint egy felhúzhatós baba. Az utcánkban a sarkon mindig áll egy gyümölcsárus teherautó, itt szoktunk vásárolni, és már nagyon jóba vagyunk az eladókkal. Ma kihasználták hogy Barni kis virgonc, és fotózkodtak vele. A fickó mondta is hogy vidékről járnak fel, és nagy szám lesz, ha majd mutogathatja a képet a szőke kisfiúval. Barni fel van hatalmazva arra is, hogy lemérje e gyümölcsöket, szokta is önállósítani magát, ilyenkor jó magasak a gyümölcsárak. 🙂

Az esti utcai bulizás után sikerült 9kor lerakni aludni. Peti még este kifilézte és bepácolta a szép nagy makrélát ami a holnapi ebéd lesz.Holnap reggel piac, aztán délután megint megyünk mulatni Bence szülinapjára. Hiába, ilyen egy sztár élete! 🙂