Korábban már jártunk itt egy alkalommal, de Ricsi volt csak velünk, így nem tudta az egész család élvezni az ebédet. Már akkor elhatároztuk, hogy még visszajövünk. Manka látogatása jó alkalomnak tünt, adva volt hát a dolog, hogy kipróbáltassuk vele is ezt a jellegzetes, északnyugat-kínai konyhát.
Az étlapból hosszas válogatás után sikerült választani végre. Ricsi már az étterembe vezető úton eleludt, így most ő hagyta ki az ebédet (később bepótolta persze!).
Csütörtökön Andit elkísértem a z orvoshoz, majd úgy döntöttünk, hogy éttermezünk egyet. Ricsi is velünk volt, de bíztunk a jó viselkedésében. 🙂 Hezitáltunk merre menjünk, vonzott nyugat felől az Ippudo, de ott nemrég voltunk, dél felé kellett volna menni mert ott van a telefontársaság irodája ahovy be kellett volna szaladnom – ott is van jópár tucat étterem amit még nem próbáltunk ki, aztán végül mégis kelet felé indultunk – mert erre van egy északnyugati étterem, ahol már egyszer jártam egy gyors üzleti ebéden március környékén és azóta is szerettem volna elvinni Andit.
Hát erre most került sor. Mit takar az északnyugati étterem? Hát Kína észeknyugati részét, nagyrészt a Shaanxi (Xian és környéke), Gansu (Lanzhou), és Xinjiang (az ujgurok földje) tartományokat. Szívem csücske konyha, és meg szerettem volna mutatni Andinak, hogy nem csak a birkából áll arrafelé az élet, bár kétségkívül domináns. 🙂
Szerencsére fél tizenkettő körül már oda is értünk és simánj kaptunk helyet – fél órával később már szép kis sor állt az ajtónál, ami mindig jó jel. A berendezés egyszerű, kellemes és tiszta, az árak is szelídek.
