Szombaton tökéletesen kialudtam magam, ágyba kaptam a kávét, szóval mondhatom, hogy tökéletesen indult a nap.

Reggeli után elindultunk a piacra. Egész jó most az idő. Ez alatt azt kell érteni, hogy nincs annyira meleg, mint eddig: 28-30fok. Persze a páratartalom továbbra is magas, így aztán úgy érzed magad mikor kilépsz az utcára, mint egy üdítős üveg, amit kivesznek a hűtőből, és azonnal vízcseppek csurognak le az üveg falán. Szeretem én a meleget, de ezt a részét kevésbé kedvelem.

A piacon a szokásos összeg alá csúszva sikerült jó sok finomságra szert tenni, és irány haza. Itthon összedobtam egy kis levest, meg pirított tésztát, a fiúk meg játszottak a nappaliban. Vendégeket vártunk: Gergőt, és Renit. Olvassák a blogot, és nemsokára ők is helyi lakosok lesznek. 🙂

Reni ma ment haza, Gergő még marad egy ideig, majd ő is megy utána, aztán majd együtt jönnek vissza szeptemberben. Sajnos a város szélén laknak, messze tőlünk, tehát sokat kell metrózni, vagy fizetni a taxiért hogy eljussanak hozzánk. Mégis eljöttek, nagyon jót beszélgettünk, eszmét cseréltünk a helyi viszonyokról, aztán elmentek a szállásukra lepakolni Gergő cuccait, mert vidéken voltak nézelődni, és onnan egyből hozzánk jöttek. Míg nem voltak itt, Barni aludt egy nagyot, aztán mi is összeszedelődzködtünk, mert délután jöttek vissza, és kicsit meg szerették volna nézni a környéket, így a copy marketnél találkoztunk a közeli múzeumnál. Míg vártuk őket Barnabás egy hét után rohangálhatott egy jót.

Ugyanis eddig minden nap borzasztó meleg volt, és a légkondis szobából egyikünknek sem volt kedve kijönni. Barni nagyon rosszcsont volt, folyton a medencébe dobálta a labdát, aztán Peti kihalászta. Ezzel jó sokáig eljátszottak. Aztán jött egy néni. Babakocsiban tolta a kb. 1,5 éves unokáját. Barni nagyon haverkodós kedvében volt, ezért a nyomukba eredt. A néni, nem tudom mit gondolhatott, de felbuzdulva Barnabás lelkesedésén, a kocsiba emelte a mit sem sejtő manót, és az unokája mellé ültette. Persze Barninak egyből legörbült a szája, és eszeveszett sírásba kezdett. Peti a segítségére sietett, és kiszabadította. Szerencsére nem érte nagy trauma, mert a labda máris felvidította, és ott folytatta a játékot, ahol abbahagyta. Később a téren bontani kezdték az egyik híd burkolatát, onnantól azt figyelte. Rövidesen megérkeztek Gergőék is, szóval bevetettük magunkat a piacra. Kiderült, hogy velünk ellentétben Gergő igen jól tud alkudni, vettek is Reninek 2 pólót 75Y-ért.

A piac után a muszlim-kínai étkezde felé indultunk, megint nagyon jó volt, bár Barni a vége felé kicsit túlpörgött. Már nagyon fáradt volt. Végül hazajöttünk, Barnit lefürdettem, és akkor már indultak is a vendégek. 🙁

Nagyon jó volt hogy megismertük őket, kicsit azt érzem hogy feléjük nyitottabb vagyok, mint akikkel eddig találkoztunk. Nem mintha mások nem lennének szimpatikusak, csak valahogy senki se volt még ilyen közvetlen velünk amióta itt vagyunk. Nyilván a világ másik felén, hiába magyar magyarral találkozik, nehezebben épülnek mélyebb barátságok, mivel sose tudhatod ki mikor szakad ki az életedből. Remélem lesznek majd olyan barátaink, akikkel nem csak “felületi ismerettséget” ápolunk majd, de ha csak egy lesz, annak is nagyon fogok örülni.