Gond volt az egyik céges átutalással és elfogyott a pénzünk, viszonylag gyorsan szükség volt rá (éhezni nem jó). Mivel az otthoni Visa/Mastercard kártyákat csak pár helyen lehet használni itt Kínában (jellemzően csak nagyobb üzletközpontokban vagy turistás helyeken), így el kellett juttatnom magamhoz némi pénzt helyi valutában. Erre három megoldás létezik:

1. Készpénz EUR/USD/GBP/egyebet átváltani pénzváltónál vagy bankban.
2. Otthoni bankkártyával ATM-ből felvenni pénzt.
3. Otthonról devizaátutalással átutalni az itteni bankszámlára pénzt.

Ugyan van nálunk némi Euró készpénzben, ezt vészhelyzetekre tartalékoljuk, így ezt a megoldást elvetettem. Az ATM-es megoldás azonnal megtörténik, hátránya, hogy a tranzakciós költség készpénzfelvételenként 1500HUF + ezen felül még az átváltási költség is rászámításra kerül. Ez még rendben is van, de a helyi szabályozás szerint külföldi kártyával egy alkalommal maximum 2500RMB vehető fel (74000Ft), így itt a tranzakciós költség viszonylag magasra nő (2500RMB esetén kb. 2500-3000Ft, ha 74000Ft-nál több pénzre van szükségünk, akkor persze ezt meg kell duplázni/triplázni, stb.
Úgy voltam vele, inkább egyszerre elintézem a dolgot, átutalok magamnak egy nagyobb összeget otthonról, hogy spóroljak kicsit a bankköltségeken és ne kelljen foglalkozni ezzel pár hónapig . Már csináltam ilyet korábban, nem voltak jók a tapasztalataim, de a mai események feltették az i-re a pontot. Soha többet. Katt a részletekért…

Viszonylag lassan ér ide a pénz, így még múlt hét hétfőn elindítottam az otthoni netbankból a kívánt összeget. Péntekre meg is érkezett a helyi számlámra. A Forint és a Yuan nem konvertibilis, így USD-ben utaltam magamnak, félve a görögök miatti EUR-ingadozástól. Pénteken már láttam is az itteni számlámon a pénzt. Ez ilyenkor USD-ben jelenik meg (itt minden számla több devizanemben van nyilvántartva), és nem lehet ám csak úgy átváltani az interneten, be kell fáradni a bankba. Erre idő hiányában ma hétfőn került sor.

Bementem a bankba (ahol nem beszélnek angolul, hiába az egyik legnagyobb bank az országban), és kértem sorszámot. A gép szerint hárman vártak előttem, egy pult volt, velem volt Andi és Barni is, mondtam inkább menjenek előre vásárolni, ez eltarthat egy darabig.A háromból végül csak egy lett, így viszonylag hamar sorra kerültem.

Elmondtam mit szeretnék (számlán levő USD átváltása RMB-re), odaadtam a kártyám és az útlevelem, és szépen lepapirozták, a szokásos információkat. Mennyit akarok átváltani, milyen célből szereztem a pénzt, milyen célra kívánom használni, útlevélszám, stb. Szépen nyilvántartják amúgy, hogy a drága kedves külföldi egy évben mennyi pénzt vált át magának, látszik a papíron az éves összesített összeg. Kíváncsi vagyok, ezt az információt megkapja-e az adóhivatal is, de szerintem igen. Pár perccel később aláírok, a kezembe nyomják a két papírt, ami feljogosít az átváltásra, és megkérnek, hogy vegyek egy sorszámot  a pénztárhoz és fáradjak oda az átváltással.

Na itt állunk meg egy-két szóra, merengjünk el, mennyire logikus ez a folyamat:

1. Miért kell a pénztárhoz fáradnom, mikor az egész tranzakció folyamán egy darab bankjegyet nem látok, hiszen a kért összeget is a bankszámlámon szeretném hagyni?
2. Miért kell újra sorszámot kérnem, holott egyszer már végigvártam egy sort?

Mindegy, ez Kína. Kérek sorszámot, várakozók száma 10. A bankban ülnek öten, tehát vagy megunták páran, vagy két szorszámot kértek, nem tudom. Egy pénztár üzemel a kettőből.

Két ember viszonylag hamar, 10 perc alatt végzett, de már ez is elég bosszantó, tekintve, hogy egyszer már sorbanálltam a másik pulthoz.  Pörögnek a sorszámok, senki nem fárad a pulthoz. 1015,1016,1017,1018. Én vagyok az 1020-as. A 1018-as itt ül,  egy néni, háromágú bottal, nézi a kijelzőt, de nem esik le neki, hogy ő következik. Egy másik szemüveges “úr” C0001-es sorszámmal bosszankodva odarohan az ablakhoz, morog, hogy ő már fél órája vár, és leül a néni helyett az ügyintézőhöz. (később láttam a kis papírját, amit “természetesen” a földre dobott dolga végeztével: 1 perccel utánam érkezett)

Az ügyintézőt nagyon nem érdekli, hogy az úr betolakodott, elkezdi kiszolgálni. Drága barátunk nem emlékszik a PIN kódjára, már harmadszorra rontja el. Körüményes és lassú. Kezdek mérges lenni.

Közben kinyit a másik pénztár, örülök, hátha felgyorsul az ügyintézés. C1001-et kérik. Ő az a kedves úr aki a másik ablaknál már nagyban intézkedik tököl és körülményeskedik. Következő szám: A1019. Ő itt ül, egy hölgy. Közben a néninek leesik, hogy kimaradt, és betolakodtak elé. A hölgy odamegy az ablakhoz, mielőtt örülnék, hogy a következő én leszek, elővesz a táskájából 6 köteg pénzt és készül befizetni a számlájára. (mivel a legnagyobb bankjegy 100Y ~ 3000Ft), így elég nagy kötegekkel szoktak operálni).

Közben jöttek még négyen a bankba, elég nagy a tömeg. A szemüveges szuperkedves úr megint elfelejtette az azóta kiderült PIN kódját – vagy csak egyszerűen életképtelen. Hamarabb végzett a kötegeket befizető hölgy. Jó, akkor most biztos én jövök…

C1002. Ő gyakorlatilag 5 perce jött a bankba, de úgy látszik ez az ablak prioritással kezeli a C-s sorszámokat (befizetés). Mit tehetek, várok… közben végzett a tolakodós bácsi, a botos néni ül a helyére. Természetesen ő sem a PIN-pad mestere, szépen lassan döcög az ügyintézés.A bankban nincs térerő, így Andi nem tud elérni, mert közben ugye ők pénz nélkül vásárolnak épp a boltban, jó lenne utolérnem őket…

Végzett a C1002. Na talán most… De nem, C1003 jön… aztán C1004. Én meg egyre jobban morgok és szemezek a falon lógó panaszkönyvvel, most én vagyok a türelmetlen külföldi.  Aztán végez a néni, és -el se hiszem- de én jövök.

Leülök a pénztárhoz, odaadom a papírokat, az útlevelet, a kártyámat. Elmondom – ismét- mit szeretnék (mintha a papírról nem lenne világos). Intézi, átnyújta a papírt ahol jóváhagyom a tényleges átváltást (váratlanul alacsony összeg van a papíron, de erre még visszatérek mindjárt), és hihetelen, de 40 perc alatt sikerült elintéznem egy egyszerű devizaátváltást.

Kimegyek a bankból, morogva elindulok Andiék felé, miközben a járdán sétálok, ledudál egy kisbusz, ami mögöttem jön – a járdán. Asszem valahol  itt szakadt el a cérna. Ritkán vagyok ideges, de most nagyon elegem lett.

És még mindennek tetejébe kiszámoltam, mennyibe került ez az egész akció – mert természetesen az árfolyamok is a lehető  legrosszabbul jöttek ki, nagyon erős a yuan a forinthoz képest. Legközelebb ha pénzre van szükségem, szépen lesétálok a sarokra és inkább felveszek készpénzt. Hogy mennyibe is került átutalni 300000Ft-ot?

1900HUF otthoni átutalási költség
6000HUF USD-HUF árfolyamkülönbözet középárfolyamhoz képest (a CIB bankról is megvan a véleményem azért…)
3400HUF (17.5USD)  helyi bankköltség az érkeztetésre
1200 HUF (30CNY) USD-CNY árfolyamkülömbözet középárfolyamhoz képest

összesen 12500Ft, a teljes átutalt összeg több, mint 4%-a. Gyakorlatilag olcsóbb lett volna, ha 4x kivszek pénzt az automatából. Plusz a megspórolt 40 perc macera és a felesleges idegeskedés elkerülése – ez még többet ér.

Ja és ne felejtsük el, majdnem ugyennyi amit azon “buktam”, hogy nem egy hónappal korábban, jobb árfolyamon utaltam át – mert most sürgősen volt szükség rá. Jó lenne már, ha befejeződne a cégregisztráció és egyszerűen itt kapnám a fizetésem – de ez egy külön sztori, és legalább ilyen problémás.