Figyelem! A bejegyzésben szó lesz pisiről-kakiról, szóval akit nem érdekel a téma, olvasgassa az előző bejegyzéseket!

Régóta gondolkozom rajta, hogy ha nem történik semmi érdemleges a hétköznapokban, akkor mégis miről írjak nektek? Kérném ezúton a kedves olvasóközönséget, hogy mondjátok meg mi az ami érdekelne titeket, mert akkor mesélek! 🙂

A mai is egy átlagos hétköznapnak indult, annyi változással, hogy Peti ma itthonról dolgozott, és gyakorlatilag csak fél napot, azaz reggel és mikor Barni aludt, egyébként velünk múlatta az időt.

Az idő múlatásába pedig még ez is belefért:

Reggel jött Xiao, az ayi, kitakarított, addig mi elmentünk bevásárolni, meg bankba. Ezt a sztorit már tudjátok, Peti leírta. Miután hazajöttünk, az ayi levitte Barnit játszani. Peti segített, és megkérdezte azt, ami már régóta fúrja az oldalam: Barni játszik-e más gyerekekkel, vagy antiszociális, és csak a dömper, meg a vau-vau érdekli? Megtudtuk, nem akar más gyerekekkel játszani. Sebaj, remélhetőleg majd fog! Ugye?

Míg lent voltak, Peti kiírta magából a bánatot, én meg Mariannenal skypeoltam. 12:16 volt, mire visszajöttek, de én már nagyon aggódtam, mi történhetett, mert az ayi mindig nagyon pontos, és délben lejár nálunk a műszakja.

Ebéd, alvás. Aztán kitaláltuk, menjünk el az IKEA-ba ágyat nézni Barninak, mert már nagyfiú, és nem kell neki rács az ágyra. (mielőtt Shanghaiba költöztünk, az otthoni ágyról leszereltük a rácsot, és teljes biztonsággal aludt benne. Sajnos itt sikerült olyan ágyat venni, ami féloldali ráccsal összedől, illetve kisebb is, így Barni kezdi lassan kinőni.) Jó, rendben. Mielőtt elindulunk, uzsonna, aztán mondom neki, menjünk, pisiljünk, mielőtt elindulunk. Válasz: Me! azaz a Nem!. Hát jó, akkor nem, egyél még egy falatot, és indulás. Lenyeli a falatot, rámnéz, és azt mondja: Ke! azaz Kell! Na, gyorsan irány a fürdőszoba, ráül a bilire, és egy akkora puki szalad ki belőle, hogy majdnem hanyatt esem. Pisi. Apa jön be a fürdőbe, Barni szalad ki. Mondom Petinek a pukit, és hogy szerintem kakilni akart, csak nem jött, próbálja meg ő. Peti Barni után szalad, felkapja, ráülteti a bilire, magyaráz neki, hogy nyomjon, és közben vicces, erőlködő hangok hallatszódnak ki a fürdőből, ahogy Barni utánozza. 🙂 Eredménye is van az erőlködésnek, megtapsoljuk Barnit, és a kaki megy a tengerbe. 🙂

Még megkérdezem Petit adjunk-e Barnira pelust, mert hátha az IKEA-zás hevében nem szól, és bepisil. Peti válasza: “Szerintem bízzunk benne ennyire, olyan nagyfiú már!” Hát rendben, én bízom, ha te is. 🙂

Busszal megyünk, mert nemrég nyílt a közelben egy új IKEA, ami sokkal közelebb van, mint a másik. Persze a busz jó 1km-re tesz le a bejárattól, de látunk egy háromkerekű, elektromos taxit, hirtelen felindulásból megkérdezzük, mennyiért visz el. 5Y. Az belefér, úgysem utaztunk még ilyenen, felülünk. Persze oldalra nem sokat látunk, és amúgy is veszélyesen bátrak az ilyen sofőrök, (piroson átmegy, stb.) ellenben nagyon kedvesek. Még azt is megengedte, hogy lefotózzam, és kedvesen mosolygott is a képhez. 🙂

Az IKEA böszme nagy! Amúgy is a legnagyobb Ázsiában, de szerintem maximum Svédországban van nagyobb. Ráadásul – nem tudni, hogy csak a hétfő délután miatt-e – de nagyon kevesen vannak, kényelmes, szellős bent. Szépen megyünk végig, a listára írt dolgokat pakoljuk csak a szatyorba.

Jön a gyerekrészleg, és ott… ott a babakonyha! Barni önkívületi állapotban: “Fő! Se! Tű! Fő! Dug-dug! Fő!!!” Fordítok: Főz! Serpenyő! Tűzhely! Főzök! Dugó a lefolyóban! Főzés!!! Alig lehet kirobbantani. Igen, nagyon jó az IKEA-s konyha, de egy vagyon: 1000Y, és akkor még serpenyőd, edényed, stb. nincs is hozzá. Nem mondom, nekem Barni minden pénzt megér, de szerintem bármilyen más babakonyhában szívesen eljátszik. Még megfontolásra hazavittük a gondolatot vásárlás előtt.

Mennünk kell tovább mert ágyért jöttünk, azokat kell megnézni, elszakítjuk hát Barnabást a konyhától, és rég nem hallott és látott hisztit vág le. Apa az ágyakat tanulmányozza, én Barni figyelmét próbálom elterelni a közelben lévő kalapálós játékkal. Sikerül is, de lopva rámnéz, és mondja: “Fő!” 🙂

Míg Peti utánajár, van-e készleten a kiválasztott ágy, Barni visszakeres a konyhára, mint egy kiskutya, aki megy a szag után. 20percet játszik még a konyhában, aztán végérvényesen elszakítjuk tőle. Nincs ágy, csak más színben, és ha már veszünk egy ágyat, az olyan legyen amilyet szeretnénk + most az árfolyam is rossz és drágább lenne, mint otthon, azt meg talán mégse kéne… Meg azért nem is olyan sürgős, gyorsan nő, mint a gomba, de még azért belefér, tesó meg még nincs 🙂

Szóval folytatjuk utunkat, és hirtelen elénk tárul az étterem rész. Mind éhesek vagyunk, ezért leülünk enni. Peti kérdi, hozzon-e babaszéket? Nem kell, beülteti Barnit az ölébe. Falatozzuk a finom húsgombócokat és fahéjas csigát. Egyszer csak látom Peti kétségbeesett tekintetét. “Jajj, Barni!” hangzik a felkiáltás. Nézek, mi baj? Nos, a babakonyha, meg az evés annyira elvonta Barni figyelmét, hogy a nem kicsit teli hólyagja teljes tartalmát kieresztette az apjára.

Valószínű Petinek nem volt olyan vicces a helyzet: Egyrészt lepisilték. De még ha csak egy kis folt lett volna… Teljesen elázott. Konkrétan az egész feneke és a nadrágja hátul térdig nedves volt, és ez látszott is. Másrészt én kedvesen mosolyogtam rajta, Barnabás közben békésen majszolta tovább a fahéjas csigáját, szintén csurom pisisen. Harmadrészt a takarítónéni dirigált neki, hogy a tálcát nehogy ott merje hagyni, és vigye a kijelölt helyre, ahova a többi vásárló is. (szerintem az IKEA-s takarítónő a kínai takarítónői ranglétra tetején áll, mert máshol mindent szétdobálnak, itt meg a vendégnek magának kell visszavinnie a tálcát az önkiszolgáló részbe!) Szóval ott állnak ezek ketten, lábuk között hatalmas nedvességfolt. Peti rámnéz: Nincs véletlenül nálam valami váltás holmi? Haha. Mondom van, de csak Barninak. Na ilyenkor jön jól egy feleség, aki megtalálja a megoldást.

Bemegyünk a pelenkázó helyiségbe, van kézszárító, Peti levetkőzik, szárogat. Én Barnit szabadítom meg a nedves ruháktól, majd mikor már majdnem kész vagyunk, türelmetlenül kopognak az ajtón. Peti felveszi a nadrágját, ajtót nyit. Belép egy kínai hölgy a 3 hónapos kislányával, kétségbeesve kérdez valamit. Nem értjük. Akkor angolul próbálkozik, és kiderül hogy popsitörlő kéne neki. Hát mindenkinek én oldjam meg a problémáját? 🙂 Persze hogy van nálam. Odaadom, mi meg megyünk tovább.

Hazaérve már mind fáradtak vagyunk, futni sincs erőm, pedig tegnap se voltam. A kacsamellet se ma sütöm meg, csak bepácolom. Már semmihez nincs nagyon kedvem, de aztán a zuhany átsegít a holtponton, így megírom ezt a bejegyzést. Peti pedig megrendelte a nem IKEA-s konyhát, nem kevés közös tanakodás után. Kisebb, de feleannyiba kerül és van hozzá egy csomó edény és egyebek. Barni meg úgyis örülni fog neki 🙂