Újabb bankos élmény a blogon – bár az összekép jelen esetben pozitívabb, ennek a sztorinak is megvannak a furcsaságai 🙂

Mint a múltkor is említettem, az egész átutalásnak az ok az volt, hogy egy céges utalás elkeveredett. Otthonról visszajeleztek, hogy a hiba valószínüleg a kínai oldalon van. Mivel nem valószínű, hogy valahol félúton Magyarország és Kína között elakadt a pénz (mondjuk Kazahsztánban), ezért elkezdtem tehát utánajárni.

Első körben felhívtam a bank telefonos ügyfélszolgálatát. Elnavigáltam az angol menübe, kapcsolódtam egy ügyintézőhöz, elmondtam a bánatom, miszerint egy adott dátumon küldött átutalás nem érkezett meg a számlámra. Utánanézett a rendszerben, ő sem látta nyomát – mondta, hogy el kell mennem személyesen a bankba. Kérdezte tudom-e hol van a számlavezető bankom.

– Persze – mondtam- itt van a közelben a lakásunk mellett, Dongxiu road.
– Nem, nem! – mondta ő – Nem oda kell menni. Jinqiao road 1391.

Ennyiben maradtunk. Megnéztem a térképen, ez a fiók kint van a világ végén (15km a lakásunktól). Sejtettem valami turpisság van a dologban, ezért másnap megkértem Kay-t a munkatársam, hogy próbálja meg elintézni kínaiul is, hátha még el se kell mennem a bankba.

De sajnos nem jött be, ez esetben nem a külföldségem és a nyelvi hiányosságom a hiba oka – valóban a Jinqiao fiókba kell elmennem – ugyanis devizaátutalásról van szó, és a devizatranzakciók kezelésére az én számlavezető bankomnak nincs felhatalmazása, így az ilyen ügyleteket az erre felhatalmazott fiókban végzik, ami -láss csodát- ott van a világ végén (nekem). Szép, nemde? 🙂

No jó, ugyan innen 15km, de a munkahelyről csak 9, ezért egy nap mikor úgy alakultak a dolgaim, kicsit hamarabb leléptem a munkahelyről és elbicajoztam a bankba. Legalább kicsit világot várost látok 🙂

Jinqiao-t eddig úgy ismertem, mint külföldiek és pénzes kínaiak kellemes kertvárosias nyugodt negyedét – nos, most megismertem egy másik arcát is a szokásos nyüzsgő kis utcákkal és felüljárók alatti élettel 🙂 A bankot viszonylag könnyen megtaláltam, zárás előtt fél órával értem oda.

És innen jön a sztori pozitív oldala. Egy percet se kellett várnom, az ügyintéző lányka nem is próbálkozott a kínaival, messze nem hibátlan, de kifejezetten kellemes angollal szólított meg és vezette végig az ügyet. Kicsit turkálniuk kellett az archívumban, így volt időnk elbeszélgetni is, a szokásos mit csinálok itt – szeretek-e itt lenni – honnan jöttem vonalon.Egy kis személyes kapcsolat mindig segíti az ügyintézés hatékonyságát is 😉 Jót derültünk azon, hogy a telefonját (Blackberry) pont az én kis hazámban gyártják szerelik össze, holott szinten minden hasonlót itt, Kínában. Aztán előkerültek az adatok, és kiderült, hogy a hiba a mi készülékünkben van, azaz rossz átutalási bizonylatot kaptam – amiről kaptam az rendben megérkezett, de a kérdéses nem lett elküldve.

Halkan jegyezném meg, hogy még ha a bankban kérsz részletes számlatörténetet, akko sincs különválasztva az USD és CNY forgalom, hanem szépen egymással kavarodnak az adatsorok időrendben. A netbankon is ez a helyzet, de azért bankban kissé meglepett, hogy nem külön vezetik.

Szóval a múltkori rossz pont után most bevések egy jó pontot is az ICBC-nek.

Nem kapcsolódó -de szintén bankos -sztori, hogy elkészült apekingi céges bankszámlánk, és át kellene venni a számítógépes azonosítókulcsot, amivel a netbankot lehet majd használni. Na de hogy is lehet ezt átvenni?

1. Elutazok Pekingbe és személyesen átveszem – ezért talán nem utaznék 2×1300 kilométert, még akkor sem, ha már van gyorsvonat és csak 5 óra az út egy irányban.
2. Elküldök egy meghatalmazást és az útlevelem Pekingbe, és a meghatalmazott ezek birtokában átveszi – másolat nem jó. Azért az útlevelét nem szívesen adja fel az ember postán, még futárral sem…

Ennyi! Más mód nincs. Rákérdeztem, nem lehetne-e esetleg, hogy átküldik egy sanghaji fiókba, és ott átveszem, a papirokat meg a bank lerendezi a két fiók között?

De nem ám! Nincs ilyen szintű kapcsolat a bank között a két városban, teljesen külön entitásként működnek.

Két módon lehet a legjobban igazán szembesülni Kína méretével. Az egyik, ha átrepülsz felette. A másik ha bármilyen ügyintézést szeretnél városok között összehangolni, vagy egy adott városban bevált módszert átültetni egy másik kínai városba. Például vízumhosszabbításhoz is Pekingben egész más követelmények vannak, mint itt.

Szóval így, hogy lassan fél éve itt élünk Shanghaiban, ha az mondanám magamról, hogy éltem Kínában és értem, hogy működnek Kínában a dolgok, az olyasmi túlzás lenne, mintha eltöltenék ugyanennyi időt mondjuk Bázakerettyén és azt mondanám, Magyarország minden zegzugát úgy ismerem, mint a tenyeremet.

De azért mondjuk még mindig jobban állok, mint aki még sosem élt vagy volt Kínában 😉