Nem az a nagy üzlet, ha valami jó kis kínában gyártott terméket otthon adsz el… hanem ha valamit itt tudsz eladni.
Egy nagyon egyszerű példa:

Taobao, online piactér. Mint otthon a vatera. Találomra kiválasztott komolyabb mobiltelefon árus. Olcsón ad nemzetközi piacra szánt telefonokat. (a kínaiak se szeretik a belpiacos dolgokat, cenzúra ugye meg egyebek…) Árul olyan 20-30 féle telefont.Kiválasztok egyet:

Az elmúlt 30 napban eladott mennyiség: 4800 darab. Az napi 160. És még van 30 másik telefon amit árul.Sok dolga nincs vele. Van egy jó kapcsolata a gyárban, megveszi tőle (gondolom ott van nem messze), bedobozolja, elküldi a vásárlóknak. Vállal rá 7 nap pénzvisszafizetési garanciát, és 30 nap teljeskörű garanciát. Ez itt elég jó feltételeknek számít.

Ha csak 30Y/telefon árrésel számolunk (1000Ft), az akkor már havi 5 millió forint profit, adózás előtt. És ez egy telefon a sokból, amit árul. A többiből is elmegy közel ennyi. Persze, ebből még lejön az adó (már ha nem inkább azt az utat választja, hogy adó helyett töredékáron lefizet pár illetékest…), a dobozoló alkalmazott (aki jó esetben havi 30000Ft-ot kap bruttó), a 2 ügyfélszolgálatos és persze a kenőpénz a gyári kapcsolatnak aki kihozza a raklapnyi telefont havonta. Akkor is marad jó 1 millió Ft. Havonta. Egy telefontípus után.

Csoda, hogy ennyi a gazdag ember itt? Ekkora piacon elég könnyű nagyot dobni… Csoda, ha mindenki tolakodik, hogy Kínába jöjjön eladni?