Ma munkából hazafele menet bicajozva azon merengtem, mennyire kezdem megszokni Kínát – már fel se tűnik, ha egy robogón mellettem négyen utaznak vagy ha a munkások véletlenszerű angol szavakat kiáltanak ahogy a ciánkék sisakban elbicajozok mellettük én, a nagyorrú 🙂 És nem zavar, hogy bámulnak, valamint a köpködés is csak akkor, ha pár méteres körzetemben landol az eredmény. Andi máshogy van vele, ő azt mondja vannak dolgok amiket egyszerűen nem tud megszokni – de errl majd biztos ír ő, ha megint megjön a kedve a blogoláshoz (mert mostanában nem nagyon van.)

Az itteni magyarok levelezőlistáján írta valaki nemrég, hogy mióta itt él, a tűréshatára vadul hullámzik, azaz van amikor minden apró hülyeségükkel az agyára mennek a helyiek és van, hogy nem lehet kirobbantani semmivel a lelki békéjéből.

Azért én most összegyűjtenék pár dolgot, amin az elmúlt napokban úgymond “felkaptam a fejem”. Avagy apróságok, amik otthon nem valószínű, hogy megtörténnek az emberrel:

• Otthon nem utasítja vissza a bank a számlanyitási kérelmet (két héttel leadás után), arra hivaktozva, hogy töltőtoll helyett golyóstollal írtad alá a nyilatkozatot.
• Otthon nem előz le a város közepén a bicajúton egy elektromos tricikli, amiről egyik oldalon csirkék, a másikon libák lógnak fejjel lefele – természetesen még élve.
• Otthon is építenek a bicikliút közepére trafóházat és villanypóznát. No de egy komplett metróállomást mozgólépcsővel???
• Otthon nem szelektálnak a középiskolák a jelentkező gyerekek között azok szüleinek lakhelye szerint (de legalábbis nincs törvénybe foglalva)
• Otthon nem növeszt meglehetősen hatalmas lombozatot két hónap alatt egy azelőtt nagyon megmetszett és lecsupaszított fa
• Otthon is szeretik hárítani a felelősséget és eltussolni az ügyeket, no de azért egy balesetet szenvedett vonatot elásni a föld alá két nappal az esemény után?
• Otthon nincs olyan, hogy két hétig nem megy a hőmérséklet 30 fok alá, se nappal, se éjjel.
• Otthon ugyanannyi idő az ország csücskéből megkapni valamit postán, mint itt Kína csücskéből. De azért  a méreteket vessük össze!
• Otthon Andi nem menekül sikoltozva az erkélyről a kabócák miatt. És utána nem kezd el Barni is visítozni mert megijedt attól, hogy Anya megijedt 🙂

Persze ugyanezt  a listát megírhatnám fordítva is 🙂 De ezt meghagyom a Magyarországon élő kínaiaknak 🙂

Amúgy kezdek kicsit belesüllyedni a napi rutinba, ami talán nem is baj, mert ezáltal visszatért a kikezdhetetlen türelmem is 🙂 Azt nem is írom, hogy immár egy hónapja nem voltam a folyó túloldalán, ahol sokak szerint “az igazi Shanghai” van. Otthon is volt olyan, hogy közel egy hónapon át nem mentem át Pestre 😀 Na de majd hamarosan itt vannak  a következő látogatók és kiszakítanak a dolgos és szürke hétköznapokból! 😉

No viszont most megyek, mert otthon nem 5-6 órákat aludtam egy nap és ezt a szokást itt sem akarom tartósan felvenni. Vasárnap kora reggel megyünk Hongkongba, ahol nagyon sokan vannak, fordítva mennek az autók, és normális az internet. Remélem addig is ír majd Andi, de Hongkongról mindenképpen lesz részletes beszámoló!