Lassan közeledik a fél éves évfordulónk. Fél éve költöztünk ide, és nem hagytuk el a Kínai Népköztársaság területét (jó, Hongkong azért vitatható :))

Itt élünk egy idegen közegben. A mindennapokban kínaiul érvényesülök (próbálok :)), napi 8+ órában a munkanyelv az angol, magyarul csak otthon beszélek, vagy ha épp az otthoni irodával egyeztetek.

És ennek megvan a hatása, már így fél év után is. Egyrészt sokkal nagyobb arányban hallgatok magyar zenét, mint otthon tettem. Jólesik. Néha nem jutnak eszembe magyar szavak egy-egy kifejezésre. És ha picit nem figyelek oda, rettenetes nyelvtani szerkezeteket tudok összerakni.

Valami annyira kicsavart szerkezetben sikerült Andinak javasolnom, hogy holnap palacsintát kéne ennünk ebédre, hogy már el is felejtettem, mi volt az. De arra emlékszem, hogy angol nyelvtan szerint hibátlan mondat volt, csak éppen magyar szavakkal. 🙂

Azért félni nem kell, nem fogunk elfejelteni magyarul. De az idegen közeg megteszi hatását, nagyon gyorsan. Barnabás is jó példa. Mostanában sorolja az emeleteket a liftben, ahogy jövünk fel:

Mí – mínusz egy, garázs
Ee – egy, azaz földszint
Árr – azaz kettő, tökéletes kínai kiejtéssel 🙂
Há – mint három
Né – mint négy – nagyon okosan, hiszen negyedik emelet ugye nincs. Cserébe az öt marad ki Barninál, és biztos, hogy megkavarodik kicsit, mert általában a hatot is kihagyjuk.
Hé – hét
Bá – nyolc, ismét tökéletes kínaiul.
Ki – kilenc
Ti – tíz
E – mint tizenegy

és már haza is értünk 🙂 Amúgy szerintem már jó 20-30 szót tud kínaiul a is a kölök, mindezt heti kb. 5-6 óra Ayi-val együtt töltött idő alapján. Tavasztól várja az óvoda…