Robival fiúnapot tartottunk. A lányokat és Barnit hátrahagytuk a délután, és elmentünk Athénba. Illetve pontosabban az Athens Palace fürdőházba. Szigorúan fényképmentes beszámoló következik 🙂 (emiatt tovább csúszik a nyaralás beszámolója, amiért ezúton is elnézést kérek – cserébe ez a bejegyzés hosszú lesz! 🙂
Nem voltam kínai fürdőben immár három éve. Shanghaiban meg még soha. Beszámoló a korábbi élményekről a régi blogon itt és itt.
Most, hogy ketten voltunk fiúk, adta magát az alkalom, hogy meglátogassunk egyet. Kiválasztottuk az egyik viszonylag közeli intézményt és ebéd után (némi felgyülemlett túlóramennyiséget felhasználva) elindultunk….
Már a metrómegállóból könnyen ki lehetett szúrni, a négy emelet magas, hatalmas görög oszlopsorokkal díszített ablaktalan monstrumot. Beléptünk a hall-ba, és kezdetét vette a kaland, amit négy állomásra bontva mesélek el.
1. A fürdő
Belépés után a gigantikus hallban leültetnek egy óriási fotelbe, elviszik a cipődet, ami helyett kapsz egy vászonpapucsot és egy elektronikus kulcsot tartalmazó kis karkötőt, számmal. Belépőt fizetni nem kell, ide urak járnak. Majd a legvégén rendezzük a számlát…
Ezután beléphetsz az öltözőrészlegbe, ahol szép díszes faszekrényekbe pakolhatod ruháidat és ingóságaidat, hogy meztelenül haladhass tovább. Én – mint elfoglalt fontos ember – vittem magammal a telefonom is, mert a munkanap azért munkanap. Ehhez kaptam egy vízmentesen záródó kis zacsit. Meztelenül a telefonommal… mi más is kéne? 🙂
A fürdő ajtajában ledobtuk a sokat nem használt papucsunkat és becseréltük egy strandpapucsra. Gondoltam, hogy hétköznap kora délután nem lesznek sokan, de a rajtunk kívül lézengő 4-5 ember még így is kellemes meglepetés volt. A fürdő fedett, ablaktalan, sok kisebb-nagyobb medencéből, díszes aranyozott oszlopokon mindenféle giccses figurák, megfakult pompa és luxus. Az egésznek van egy kis poszt-apokaliptikus hangulata, így lézengő emberekkel pláne 🙂 Lássuk mik voltak a teremben:
- A terem oldalában sorban zuhanyzók. Szappan, tusfürdő, sampon bekészítve – egymással szemben a zuhanyok páronkétn nyitottak, hogy lehessen beszélgetni.
- A sarokban két szauna: Az egyiken felirat: “Fitness Sauna”, bent 75fok. A másik “Hot Sauna”, bent 110fok. A szauna előtt műanyag poharakban vizek frissítőként.
- Az északi oldalon kis elefántot mintázó kősámlik. Előtte tükrök, hajszárítók, és komplett fodrászfelszerelés. Ugyanitt egy asztalon 4-5 féle fogkrém és fogkefék sora pihen.
- Középen a medencék. Volt egy kellemesen langyos masszázságyas medence, egy 38 fokos pancsoló, egy üres, egy 42 fokos forróvizes, amiben citromok úsztak, és egy jéghideg hátmasszázsas medence. A medencék fölött TV.
- Véletlenszerű pontokon meztelen kínaiak + két külföldi. Utóbbiak mi lennénk. A személyzet atlétapólóban jön-megy. Nő természetesen sehol, ez a férfiak emelete.
Bő fél óra alatt végigjártuk a medencéket, majd bevágódtunk a fitnessz-szaunába. Csináltam 8-10 fekvőtámaszt, nem esett jól 🙂 Ezután a durvább szauna következett, a hideg medence, majd elindultunk zuhanyozni. Épp a A zuhany alatt áztattuk magunkat, mikor ránk ripakodott egy atlétatrikós bácsi, hogy ne zuhanyozzunk, irány lemosatni magunkat. Mivel ez tervben volt amúgy is, követtük a fürdő sarkába…
2. A mosás
A mosórészen öt fémágy egymás mellett, törölközővel leterítve, a végén puha párna. 3-4 atlétás-boxeres erős kezű masszőr várt minket. Megnéztük az árlistát (volt angol is), sokféle opció volt: sima mosás, sós radírozás, mézes, tejes, gyümölcsös, stb. Mi a sósat választottuk.
Lefeküdtünk hasra az asztalra, és elkezdték nagy sódarabokat tartalmazó krémmel átdörzsölni a bőrünket, hogy tisztuljon a halott hámrétegektől. Egy idő után egy meleg törölközőt terítettek a hátunkra, és elkezdtek rajta… csapkodni és dobolni. Ez meglepően kellemes volt, kellemes kis koncertet adtak ahogy szinkronban csapkodták Robi és az én hátamat – Robi konkrétan nem bírta ki röhögés nélkül 🙂
Bő tíz perc után fordulni kellett hátra. Tovább folytatták a sóval kenegetést, minden a fejünknél lejjebb eső részen. A mindenbe beleértendő a lábujjak köze és az intimebb részek is. (Robinak az utóbbi kimaradt, elmondása szerint azért, meg elég határozottan rándult össze… :)) Fura volt, de legalább tiszta lett.
A 15 perc lejártával aláírtunk egy kis papírt az árral és a szekrényszámunkkal, majd indultunk volna zuhanyozni – de most beparancsoltak a szaunába – ami meglepően jólesett rajtunk a sós truymóval. Utána zuhany és irány tovább…
3. A pihenőszoba
Immár megtisztulva kiképtünk a zuhanyból, és visszamentünk az öltözőrészre. Egy inas megtörölt minket törölközővel, majd visszakaptunk egy vászonpapucsot és egy szuper kis görög mintás pizsamaszettet – egy rövidgatyát és egy pólót.
Innen irány a lift, harmadik emelet. It van az étterem – ami a napnak ebben a szakában kihalt. Bekísérnek minket a pihenőtermek egyikébe. Sok-sok kényelmes óriás fotel lábtartóval, mindegyikre egy TV erősítve. Mikor bementünk, azt hittem üres a terem. Aztán leültünk, körülnéztünk, és kiderült, hogy itt bizony vannak többen is: mellettünk pár székkel egy emberke meccset néz a tévéjén, félálomban. Előttünk valaki békésen szunyókál a takaró alatt, hátul egy testesebb kínai óráisakat horkant.
Kényelembe helyezzük magunkat. A szék melleti kis asztalon hamutartó, fogpiszkálók, fültisztító pálcikák. Jön a pincér – Kérdi bekapcsolja-e a tévét, de mi nem ezért jöttünk, így visszautasítjuk. Robinek rendelünk egy sört, és kérjük, hogy vakargassák le a lábunkról a bőrkeményedéseket.
Nemsokára megérkezik egy kedves úriember kis szerszámosládával, és nekiáll reszelővel és szikével leszedegetni a bőrkeményedéseket a talpamról. Pár perc alatt végzett is, eltakarította a nem csekély levagdosott bőrmennyiséget, majd Robi következett. Addig én kellemesen pihenek egyet a paplan alatt, ami a székhez jár.
Miután Robi is végzett még heverésztünk egy jó félórát. A falon egy óra mutatja az időt, és diszkrét tábla figyelmeztet, hogy a vendégek, akik hajnal 2 és 5 óra között is maradnak, 20Y extra költséget kötelesek fizetni. Még így is, jóval olcsóbb megoldás egy ilyen helyen aludni, mint egy olcsóbb szállodába elmenni – és persze lehetőség van privát szobát is bérelni, ha nagyobb magányra vágysz egy közös tévéteremnél.
A pihenés után nekiálltunk felfedezni az épületet. A második emelet nagy részét a női fürdő foglalja el, de itt van az internetezős és pingpong-terem is. Hátul VIP részleg, mi csak egy nagy halat látunk belőle egy akváriumban.
A harmadikon az éttermen és a pihenőszobákon kívül van még egy bár, és egy hátsó rész, ahova nem lehet csak úgy besétálni.
A negyediken VIP és különtermek, ide fel sem megyünk, az a pletyka terjeng, hogy ez már nem a masszázs és a fürdő helye… Gondolkozunk egy billiárdon vagy pingpongon, de mivel már négy óra van és még van programunk mára, így inkább úgy döntünk, következzen a masszázs.
4. A masszázs
Nagyon jó masszázsszalonok vannak az utcánkban, de egy dolgot hiányolok belőlük: A thai masszázst. Nagyon jó a kínai is, de én a masszázságyon fekve nem tudok rendesen ellazulni, illetve hiányzik a thai masszázs átmozgató dinamizmusa is.Szeerncsére itt a fürdőben van erre is lehetőség. Szólunk a személyzetnek, hogy ezt kérnénk. Bekísérnek a hátsó terembe, ahova nem lehetett csak úgy besétálni.
Nagy terem, félhomány – bent sajnos nem matracok, hanem a padlótól 20-30 centi magasságban széles puha masszázságyak, fölöttük a plafonra erősítve sokat sejtető fémrudak.Jó, hogy a terem nagy és nyitott, így nem fog olyasmi történni, amire nem számít/nem akar az ember – így nem okoz nyugtalanságot a hamarosan érkező masszőrlányok a szokásosnál csinosabb és rövidebb öltözéke sem (gondolom a munkaköri leírásukban nem szerepel, hogy a munkavégzés helye csak a harmadik emeletig tart…)
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elkotyogtam, tudok kínaiul, így a 70 perces masszázs közel felében beszélgetnem kellett, de túléltem 🙂 Robi ellenben csak csendesen nyögdécselt az ágyon. Amúgy a masszázsban volt minden ami miatt szeretem: hiretelen de mégis kellemes rángatás, ropogtatás, hosszú keresztnyújtások, amikor már úgy éreztem kiszakad a kezem/lábam, , lábbal masszírozás és persze kihasználták a plafonon lógó keretet is és jól végigjárkálták a hátunkat – és még fizettünk is érte 😀
A masszőröm érezhetően nem volt túl biztos ebben a masszázsformában, de a kért eredmény és hatás megvolt.A hirtelen mozgások és a testi közelség miatt amúgy ehhez a masszázshoz kell szerintem a legtöbb bizalom a két fél között – bár alapvetően ez minden masszázsnál szükséges, hiszen egy rossz mozdulattal komoly problémákat lehet okozni bármikor.
Robit a lány nem merte vagy akarta a térdein egyensúlyozva hajlítgatni, velem ez is megtörtént, de panaszkodott is, hogy nagyon merev a hátam – kérdezte gyakran járok-e Thai masszázsra, mondtam, hogy ha a három évente egyszer annak számít, akkor igen.:)
Az egyetlen probléma a méreteinkkel volt, ugyanis alapból lelógtunk az ágyról – de hát mindigis mondtam, hogy a masszás matracon az igazi, ott nincs ilyen gond.
Kellemes volt, más masszázsokhoz képest szinte egy komolyabb tornaóra, de a végére úgy éreztem minden csontom a helyére került.Ráadásul egészen más pontokra fókuszál, mint a kínai, sokkal többet foglalkoznak a lábammal, combommal és a fejemmel, míg a kínai inkább a hátra fókuszál – így ez most jól kiegészítette a múlt heti kínai masszázst.
A masszázs végén liftbe szálltunk, vissza az öltözőbe ahol a pizsamákat visszacseréltük a ruhánkra. Kimentünk, kértük volna a cipőnket – de ez ne megy ám csak úgy, előbb ki kellett fizetni a számlát:Belépő 58Y, lemosás 38Y, talpkezelés 38Y, masszázs 198Y – összesen fejenként kb. 10000Ft 3 óra kényeztetésért – amely időtartam természetesen nyugodtan lehetett volna kétszer vagy háromszor is ennyi, hiszen egy belépő nincs időhöz kötve.
Persze van még ezer más szolgáltatás, masszázsok, arcpakolás, pedikűr, manikűr, köpölyözés, játékok, étterem, különterem és még sok más finomság. Összességében jó volt nagyon. Kaptam három ingyen belépő kupont ami egy hónapig érvényes, szóval lehet még kihasználom 🙂