Ma jó kis sétálgatós napunk volt. Először a közeli “kis” parkba a People’s  Parkba mentünk, ott sétálgattunk. Láttunk kung fu-t gyakorló gyerekeket, egy kb. 50-60 év közötti bácsit, aki kézen állt, forgó rugást csinált, és különböző tornamutatványokat hajtott végre, majd kiértünk egy nagyobb térre, a közepén lefelé lépcsők futottak, az aljában pedig egy kislány futkosott. Barnit is szabadon eresztettük, hadd futkosson kedvére. A téren ketten is sárkányt röptettek, ez nagyon tetszett neki, és mindig próbált feléjük futni, hevesen mutogatott rájuk! Már vagy negyed órája rohangált föl-le a lépcsőkön, mikor egyszerre a tér közepéből víz tört elő. Itt volt a szökőkút. Furcsa, elsőre nem is tűnt fel, pedig vizes volt még a talaj a helyén. 🙂

Ez aztán végképp ámulatba ejtette Barnit, főleg, hogy a szökőkút melletti szobrokból harsogni kezdett a zene! Szerintem az egész napot szívesen eltöltötte volna itt,de mentünk tovább, így aztán más irányba kezdtük terelgetni.

Mikor továbbhaladtunk nagy embertömegre lettünk figyelmesek. Mindenki papírokat szorongatva álldogált, és tárgyalt egymással, nem nagyon értettük mi van. Mikor egy másik, jóval nagyobb csoprtosulásba botlottunk, akkor döbbentünk rá mi a helyzet. Legális emberkereskedelem, férfiak keresnek feleséget, és fordítva, mindenki megadhatja a paramétereit, esetleg fényképét. Hosszú sorokban vannak felfűzve a papírok, melyek egy-egy embert takarnak, de vannak akiknek szüleik ülnek ki a parkba, és kerítenek megfelelő házastársat gyermekeiknek. Vicces valahol, de nyilván náluk működik, így ne nézzük hülyének őket!

Ezután még egy ideig bolyongtunk, aztán Barnabáson mutatkoztak az álmosság jelei, így visszamentünk a szállásra, ebédelni, és pihenni.

Petit közben felhívta az ingatlanos, hogy a tulajdonossal még át kéne beszélni a dolgokat, így ő elment, mi meg aludtunk egyet. Nagyszerű hírrel tért vissza: csütörtökön már költözhetünk is! 🙂 A délután szintén a sétálgatás jegyében telt, elmentünk leendő lakhelyünk környékét felfedezni. Először metróval mentünk Science and Technology Museum-hoz, itt van mellesleg a copy market is, nem egy rossz hely, megkapni a nagyon jó minőségű másolatokat, és a nagyon gagyit is. Körülnéztem, aztán mentem Peti és Barni után, mert úgy döntöttem, a vásárlással megvárom inkább vállalkozó szellemű ismerőseimet, és barátaimat, akik majd látogatóba jönnek. Még fotózni se fotóztam, ha eljössz, meglátod! 🙂

Mikor megtaláltam a két lókötőt nekivágtunk feltérképezni a terepet. Nem kicsi terep az biztos, sétáltunk vagy másfél órát a környéken (és a Century Park-ba mé be se tettük a lábunkat). 🙂 Felfedeztük az éttermeket, boltokat, Peti lelke is megnyugodott, mert biztos lesz egy kis éjszakai nassolási lehetőség, ha úgy kívánja,és én is fellélegeztem, mert már csak 4-et kell aludni, és ott leszünk, miénk a világ! Jó lesz! (Peti: csak az utalás Budapestről érjen ide időben… miért pont most kell nektek nemzeti ünnepezni??? :))

Persze hiányzik mindenki! Ezt nem kell részleteznem!