Múlt hét csütörtökön szokás szerint sötétedés után indultam haza munkából – nem nehéz, tekintve, hogy már fél hatkor lemegy a nap – igaz, ennél sokkal rosszabb már nem lesz, ellentétben az otthoni telekkel.Ráadásul itt ez az október közepi idő nagyon kellemes – nappal 22-24 fok van, esténként azért már picit hűvösebb, 15-17.

Csütörtökön azonban esett az eső, mikor hazaindultam. De nem ám csak úgy csöpögött. Igazi mesebeli eső volt, a függönyként szakadó. Mire az épületből kisétáltam a bicajig, már csurom vizes voltam (kivéve az esőkabát alatt). Otthon egy októberi eső már nem kifejezetten kellemes élmény, itt azonban finom langyos volt, egyáltalán nem zavart, hogy egyre nedvesebb lettem. Egy kilométer utén a nadrágom már úgy nézett ki, mint amit egy kád vízbe dobtak, néha nagyon kellett koncentrálnom, hogy lássak valamit a vízfüggönyön és a szemüvegemen át.

Rettenetesen élveztem a dolgot, egy idő után már a pocsolyákkal se törődtem, hiszen már úgyis beázott a cipőm is. Teljesen felesleges volt a sárvédő a bicajon, mert az úttesten mindenhol 3-8 centis víz állt, tehát még közepes tempóval is folyamatosan lőtte rám a vizet. Otthon fontos a sárvédő, mert leginkább alulról ázol meg, itt viszont az eső intenzitása miatt fentről jött az áldás.

Végül csak hazaértem, kértem Anditól egy vödröt, beledobtam a cipőmet, ruháimat és irány a kád jó forró vízzel- van már ebben rutinom.

Mire kiértem a kádból, a táskám alatt egy szép kis pocsolya terült el. Jaj.A laptopot szivaccsal rétegzett speciális tokban tartom, a tartozékokat speciális vízzáró zacsiban – mégis mindkettő nedves lett. A táskám hátából pedig egy csomag aznap postán érkezett szerződés került elő, nem kicsit vizesen. Ajjaj.

A laptopot bekapcsoltam, működött, leesett egy kő a szívemről. Az ujjlenyomatolvasó nem ment, de gondoltam sebaj, úgyis mindig ez romlik el először.

Aztán szép lassan, miközben Andi szorgosan vasalta lepedő alatt a szerződés lapjait 🙂 szépen elkezdtek elfogyni a bilentyűim – illetve folyamatosan lenyomva maradtak. Gyorsan kiszereltem, és kiraktam száradni estére.

Másnap reggelre teljesen megkukult és egyáltalán nem reagált semmire, csak külső billentyűzettel tudtam használni a gépet. Szuper, pont ez hiányzott a nagy munka közepette.

Körülnéztem a neten – nem egy gyakori modell a gépem, így sajna pótalkatrészt nem láttam sehol. Szervízkeresés, telefon – találtam egy márkaszervízt nem messze, és egy márkafüggetlen kis helyet a közelben. Kinézek pár szükséges szót a szótárból, telefonálok, legalább gyakorlom a kínait. A márkaszervízben 1-2 hetet mondanak az alkatrészbeszerzésre, a másik helyen azt mondták vigyem be, megnézik mit tudnak vele tenni.

Bevittem, annyit tudtak vele csinálni pont, mint én: megnézték, hogy nem működik, valamint hogy a neten nincs alkatrész – majd pedig közölték, hogy hagyjam itt a gépet 3-4 napra, azalatt kész lesz. Mondtam, hogy ez ki van zárva, szeretnék dolgozni. Ennyiben maradtunk.

Délután az ultrahang után elbattyogtunk a márkaszervízbe – nagyon nagy szerencsénk volt, zárás előtt 2 perccel estünk be. Felvették a szervizlapot, elmagyaráztam, hogy nem akarom itthagyni a gépet, nem akarok javítást, csak egy cserealkatrészt, a többit majd intézem én. Kaptam egy szervizlapot, mondták, hogy kb. egy hét mire megjön az alkatrész és majd értesítenek.

Hazamentünk, feldobtam a billentyűzetet alégkondi tetejére, és otthagytam.Másnap próba – ugyanúgy kuka. Harmadnap  reggel – ugyanaz. Majd pedig vasárnap este, afféle utolsó próbaként beraktam újra a billenytűzetet – és életre kelt, sőt tökéletesen működött minden!

Ma pedig felhívtam a szervízt, elmaygaráztam a sztorit és lemondtam az alkatrészt – mindezt ismét kínaiul, tetézve az eddigi sikerélményeket. Az esőre így már csak a kissé rongyos szerződés emlékeztet. Legözelebb esőben pedig taxival jövök haza, lassan úgyis itt a tél… 🙂