Vasárnap reggel Barni fél hétkor becsattogott a hálóba, és kíméletlenül arcomba nyomta a reggeli puszit. 🙂

Kénytelenek voltunk felkelni. Összekészültünk, megcsináltam a szendvicseket és elindultunk a vasútállomásra. A jegyet már előre megvettük szokás szerint. Vonathoz ez egyszerűbb, mint buszhoz, mert van sok helyen a városban árusítóhely. Vonatjegyet csak igazolvány/útlevél vagy annak fénymásolata ellenében lehet venni, fejenként egyet –  jegyüzérek miatt. Az állomáson nem kis tömeg volt, és hiába a helyjegy, ezek csesznek sorban állni. Ugyanúgy, mint a repülőre való felszállással. Hiába, ez egy ilyen ország, ezt kell megszokni. 🙂

A vonaton épp hogy elhelyezkedtünk, már meg is érkeztünk. A Shanghai-Suzhou távolságot 25perc alatt tettük meg (nem volt közben megálló) Az kb. egy Bp.-Kecskemét távolság. Nem is mondok semmit…

A vonatról leszállva fogtunk egy taxit, és elmentünk a szállásunkra. Gyönyörű, tiszta, igényes szoba volt.

Egy kis szusszanás után nekivágtunk a városnak. Először az egyik nagyobb kertbe mentünk (Lingering Garden, a világörökség része), ott mászkáltunk, néztünk bonsai-okat, épületeket, csatangoltunk.

Busszal bementünk a városközpontba, ahol embertelen nagy tömeg volt és semmi érdekes, szóval mentünk tovább. Megpróbáltunk fogni egy taxit, hogy a következő kertbe eljussunk. Egy két személyt szállítani tudó triciklis figura ajánlkozott, 40Y-ért. Aztán lement 20-ra (nem lement, lealkudtam :)), de még az is sok lett volna, mivel négyünknek két kocsi kell. így végre jött egy taxi, és 16Yért vitt el minket négyünket a kertbe. A második kert (Lion Grove Garden) volt a legklasszabb! Főleg Barninak tetszett a dolog, mert az egész egy összefonódó, sziklákból kiépített barlangrendszerből, labirintusból állt, egymás alatt-felett mentek az ösvények, barlangok, hidak, lukak. Párszor eléggé meg voltam ijedve, hogy nem találok vissza a többiekhez. (Barni és én rettenetesen élveztük a dolgot :))

A kertek után csak utcai nasikat, meg fagyit ettünk, és sétáltunk tovább a selyemmúzeum felé.  A cél felé közeledve egy bácsi beterelt minket egy gyárba. Selyemgyárba! Nagyon érdekes volt, és természetesen a végén lehetett mindenfélét vásárolgatni. Kaptam egy nagyon szép selyem díszpárnát a délutáni szundikhoz. 🙂

Mire kiértünk a gyárból, már besötétedett. Taxi ismét sehol. Egy ismeretlen városban ahol csak kínaiul van minden kiírva… hát ember legyen a talpán, aki eligazodik. Végül a világ legügyesebb férjecskéje talált egy buszmegállót, ahonnan hazajutottunk. A buszmegállóból a szállás felé sétálva már mindenki nagyon éhes volt. Az esti fények gyönyörűek voltak a folyóparton.

A szálláson lepakoltunk majd gyorsan kerestünk egy szimpatikus éttermet, ahol lehet szőrös rákot is enni. (erről majd később!)

Miután degeszre ettük magunkat, még nézelődtünk, vettünk pár vásárfiát, majd hazavergődtünk és egy jó nagyot aludtunk.