Egész nap szemerkél valami… Peti a mai naptól munkába állt, de nagyon kedvesen, tisztába tette, és felöltöztette Barnit reggel, én meg tudtam még egy órát lustálkodni. Ugyanis az úrfi reggel 7kor kiugrott az ágyból, és sikongatással kezdte a napot, mégis hogy merészelünk mi még aludni!!! 🙂

Ébredés után Peti elszalad egy kis reggeliért, isteni tojásos lepényekkel tért vissza, tulajdonképpen egy palacsintatészta szerű tekercs volt, tojással, friss korianderrel meg zöldhagymával a közepén. Barnabás maradék péksüteményt és joghurtot evett,majd Peti laptop-jával kezdett foglalatoskodni,mikor az apja megkérte, hogy ne piszkálja a gépet sírórohamot kapott…

Rövid játék után megpróbáltam visszafektetni, mivel elég nyűgös volt, és látszott, nem igazán aludta ki magát. Peti ekkor már leköltözött a szálloda halljába dolgozni, mi meg a szobában próbáltunk játszani, kevés sikerrel, mert az alvás nem ment, a játék meg kisebb-nagyobb hisztik miatt akadozott.

Lementünk hát mi is, gondoltam ott az előtérben majd kedvére rohangálhat Barni. Először azonban a japán étterem felé vette az irányt, ami még nem volt nyitva. Az ajtóban toporzékolva próbálta a hatalmas ajtót kifeszíteni, hiába mondtam hogy most nem tud bemenni. Egy ott dolgozó hölgy jött épp arra, így kinyitotta neki az ajtót, a karjába kapta, és már el is tűnt vele a konyhában. 🙂

Miután mindent tüzetesen végignézett, lekéredzkedett a földre, és úgy rohangált az étteremben. Mivel még csak 10 óra volt, nem ültünk le enni, kimentünk hát az előtérbe játszani, meg a halakat, szökőkutat bámulni. Persze felfedeztük Apát, aki serényen dolgozott az egyik széken, de miután lenyúltuk a banánját, már nem sokat foglalkoztunk vele.

Barni össze-vissza nyargalt a teremben,lépcsőre fel-le, a prospektusokat, melyek katonás rendben sorakoztak szétdobálta, és nem lehetett megálljt parancsolni neki. Ha épp olyan kedvében volt, hanyattfeküdt a kövön, vagy a szőnyegen, hogy megnézze mi a reakcióm. Próbálok nem nagyon mosolyogni, vagy morcoskodni, de azért elég nehéz. 🙂

Ebéd megint a japán étteremben volt,és mivel már szinte minden nap oda járunk, ma ajándékot is kaptunk. Barninak hoztak egy algatekercset, ami gyümölcsökkel, meg rizzsel volt megpakolva (nagyon finom volt! Barni nem akarta megenni.) meg kaptunk frissen facsart gyümölcslevet is, amit viszont mindenki elfogyasztott jóízűen. (kivéve Petit)

Az ebéd utáni szundítás után nekivágtunk Barnival a környéknek, biztos akad még felfedeznivaló (gondoltam…) (Peti dolgozott tovább, de már bement az irodába) Akadt is felfedezni való, rengeteg utcai árust, kifőzdét találtam, láttunk egy növényboltot is, csak embernagyságú, cserepes növényekkel tele, és odabennt jó nagy pára volt, meg találtam egy szimpatikusnak tűnő teaboltot is, de leginkább parkra vadásztam, hogy Barnus tudjon szaladgálni. Találtunk is egyet, nem túl nagyot, körben volt futópálya, (nem margitszigeti minőségben!) kosárlabdapálya, és egy felnőtteknek kihelyezett torna tér különböző szerkezetekkel. (ilyen amúgy van Óbudán is, csak nem nagyon használja senki) Barnit a torna részleg kötötte le nagyon,de nem sokáig, mert észrevette a kosarasokat is,meg egy bácsit (kb. 70év körül) aki tajcsizott, utána meg már csak a fűvön keresztbe kasul mindenfelé rohangált. Én ekkor untam meg, mert általában nem lehet a fűre lépni ezekben a parkokban, de hogy magyarázzam meg egy másfél évesnek hogy a járdán menjen?! Az nem izgi! 🙂

Hazamenet már kezdtünk álmosodni, de Petivel telefonon egyeztettünk, hogy ha még lesz kedvünk, elmehetünk barangolni. El is mentünk, vettünk teát a boltban amit kinéztem, aztán elmentünk valami gyerekjátékot is nézni, mert egyenlőre egy plüss jegesmacin és egy kutyuson kívül nincs más. A gyerekeknek szóló áruház a főutcában 6 emeletes, 5 csak ruha, a hatodikon viszont már van játék. Vettünk egy kisautót, mert anélkül nem élet az élet, meg egy gyümölcsszettet fából vágódeszkával meg fa késsel. A gyümölcsfelek tépőzárral rögzülnek egymáshoz, amit a késsel persze el lehet vágni.  Ez okozta a mai második házibalesetet is,mert  mikor itthon játszottunk vele, hirtelen lehuppant a földre, csakhogy a fa görögdinnyecikk a feneke alá került. Jajj! Még jó hogy a pelus letompított.

Az első baleset a szófogadatlanság miatt történt, mert mikor a boltba mentünk, Barni előrerohant, de a forgóajtóból még visszanézett. Ekkor borította fel az ajtó, a lábikója meg beszorult az ajtó gumija alá. Inkább csak megijedt ő is, mert ezúton nyugtatok meg mindenkit: kutya baja!

Este most is a szokásos nasikkat zárjuk a napot, Peti dolgozik  mint mindig, én meg gépelek. Skype-oltunk ma sokat, sokmindenkivel, és volt akiket láttunk is!!! Olyan jó volt! Jövőhéten már nekünk is lesz kameránk!