Amikor arról van szó, hogy az emberek Kínában nem nagyon vannak tekintettel egymásra, akkor általában két példát hoznak fel ennek alátámasztására: A metróajtóknál az egymással szemben meginduló sorfalakat és a baleseteknél gúvadt szemmel bámuló, de segítséget nem hívó megfigyelőkre.

Bennem ma tudatosult, hogy van erre egy még egyértelműbb bizonyíték. Ez a pissoir-elv.

Férfiak között – de szerintem úgy általában is közismerten – van egy hallgatólagos megállapodás a pisiléskor történő elhelyezkedéskor. Tegyük fel, az adott helyiségben öt darab pisiélsre alkalmás állóhely található. Hacsak nem közeli barátokról van szó, az alábbi rendeződési elv érvényesül az egymás mellé elhelyezett pissor-ok előtt:

Tehát midenki, aki dolgát végezni érkezik, igyekszik a már benn tartózkodóktól a lehető legtávolabbi pozíciót felvenni, valamint előrelátóan a fal mellé helyezkedni, minél jobban elkerülve a szoros szomszédság esélyét. (az ábrán 4-es és 5-ös számmal jelzett állomások kihasználtsága így meglehetősen alacsony)

És mi történik Kínában? Lássuk:

1. Bemegy valaki az üres mosdóba. Felveszi a számára legerősebb, azaz a középső pozíciót.

2. Bejövök én, mint kettes számú delikvens és a lehetőségekhez mérten próbálom az otthon megszokott viselkedésmintát követni:

3. Bejön még valaki. És mi történik?

Nem egyszeri eset, többszörös mintavétellel teszteltem.

Megáll az ész.