Na nézzük, mi történt eddig ma.Hétkor keltem, a többiek még aludtak. Reggeliztem, e-mailt és híreket néztem. Szép kényelmesen elindultam a 8:20-as lakóparki busszal. Sajnos nem tudtam lefényképezni a vörös csillagos sisakban feszítő motorostaxist bácsit.

8:30 metrón állok, nagy a tömeg. Már csak 16 megálló a város másik vége… A metrón egy Amerikában élő kínai (láttam a táskáján a cetlin), motoros bőrszerkóban, ősz hajjal, I love China hímzésű hátizsákkal.

9:35. Hongqiao integrált közlekedési csomópont. Erről még lesz szó később. Átmegyek az ellenőrzésen, a palackokat itt nem kiveszik a táskából, hanem adnak ajándékba egy kis palack vizet 🙂

9:45 Átmágneskártyázok a kapun, felszállok a vonatra. 16 kocsi, cél: Peking déli pu. A táv 1300km, a menetidő 4 óra 55 perc. A kocsikísérő kevdesen üdvözöl.

10:00 Indul a vonat. Pontosan időben.

10:02 Már 250-nel megyünk. Az ülés kényelmes, a lábamnak tengernyi hely, egyetlen panaszom, hogy a mellettem ülő bácsi büdös.

10:10 Nekilátok dolgozni. A mobilinternet gyorsabb, mint az irodában. Ha lemerülne a laptopom, van konnektor (másodosztálon vagyunk).

11:10 Nanjingban vagyunk. 300km Shanghaitól. Még mindig nem fogtam fel.

11:13 Már megyünk is tovább. Beállunk a 309km/h-s utazósebességre A következő megálló Jinan. Az innen jó 500km. Dolgozok, nézem a tájat (talán hónapok óta először látok házak nélküli tájat pár másodperc erejéig), falatozok, skype a családdal.

11:30 A vonaton nem jegyellenőr jön, hanem rendőr, a személyiket ellenőrzi. Gyorsan megy, mert chip van benne. Engem kihagy, de mindenki másról most már benne van a rendszerben, merre tart.

Néha nem értem, miért használunk még repülőket. Jó dolog ez a CRH, csak ne esne le néha a hídról… 🙁 Holnap haza viszont repülővel jövök. Lesz részletes összehasonlítás, ez csak egy kis ízelítő volt, csak győzzétek kivárni!