Ma elmentünk vízumot hosszabbítani. Ugyan két hét múlva elhagyjuk Kínát egy időre, de ami lejár, az lejár, tehát hosszabbítani kell.
Leadtam a szokásos papírokat, az ügyintéző szépen el is kezdte nézni, megvitatta a szomszéd ügyintézővel, hogy Magyarország vízumdíjmentességet élvez, majd a monitorra nézve derült égből villámcsapásként kibökte, hogy már túl sokszor hosszabbítottunk, többször nem lehet, és visszaadta az útlevelem.
Nekiálltam magyarázni, hogy de hát itt a repjegy, megyünk haza, ugyan már csak 2hétre legyen szíves, erre azt mondta, hogy ez nem az ő tisztje, speciális elbírálásért forduljak a 4-es pultnál a főtiszthez.
4-es pult… már a száma rossz. Ide nincs sorszám, ki idekerülsz, hagyj fel minden reménnyel… Előttem egy norvég jólszituált üzletember kínai feleséggel és idegesen rohangáló ügynökkel, 5 perc után úgy repültek, ahogy azt kell….
Ezután betolakadott elém egy ki tudja honnan szalajtott ázsiai úr az anyukájával – ők szintén vízum nélkül távoztak pár perc elteltével.
Mi jöttünk. Előveszettem a mágikusnak szánt papírjaim, cégbejegyési papír, repjegy haza, nagy piros pecsétes kérelmi lap. Barnabást látható közelbe ültettem, majd kezdődött a csata – amit természetesen elvesztettem.
Az ok: Pekingi céggel Pekingbe kell menni hosszabbítási kérelemért, és amúgy is, mit keresek itt turistavízummal, amikor üzleti tevékenyéget végzek. Nem vitáztam sokat, mert teljesen igazuk volt, eddig is abszolút csak a jóindulatuk miatt kaptunk helyiben hosszabbítást, ez bármikor bekövetkezhetett – az csak pech, hogy pont 2 héttel a vége előtt…
Útleveleket visszakapva végigvettem mit tehetünk… Szerencsére a szokásosnál 2 nappal korábban mentünk hosszabbítani, azaz még van 2 nap hátra a vízumunkból… szerda éjfélig kell valami megoldást találni. Az alábbi opciók léteznek:
1. Nem csinálunk semmi, lejárt vízummal kihúzzuk ezt a két hetet.
Ezt a lehetőséget egyből el is vetettem, csak a teljesség kedvéért merült fel. Egyrészt a kínai rendőrséggel nem jó packázni, szép kis horrorsztorik mennek a lejárt vízumot követő elkobzott útlevelekről, kihallgatásokról. Ha ezek még jól is végződnek, hazamenetelkor akkor is kellemes kis büntetést kell fizetni, valamint jó esély van, hogy kiutasítanak az országból, vagy “csak” nem adnak később állandó vízumot. Nem től kecsegtető kilátások, nem is lehet opció.
2. Elmegyünk Pekingbe hosszabbítani. Ez relatív olcsón megoldható, szerdára biztos van is vonatjegy. Több gond van vele mégis:
Más város, más szabályozás, és Peking ilyen tekinteteben általában szigorúbb, mint a szabadelvű Shangahi. Pl. fel kell mutatni 3000$-t egy saját helyi bankszámlán, hogy hosszabbítást adjanak. Ezen kívül semmi se garantálja, hogy Pekingben nem ugyanazt mondják mit itt – azaz nincs hosszabbítás, miért turistavízumon vagyunk itt? Még ha meg is adják, akkor is 1 hét az ügyintézés, ott kell hagyni az útlevelet – mivel jövő héten repülnénk Pekingbe, amit ehhez az útlevélhez kötöttünk, így külön engedélyek kellenek az utazáshoz, stb – több a nyűg mint a várható haszon, nem túl jó opció.
3. Megbízunk egy ügynököt, hogy kapcsolatait bevetve intézze el a hosszabbítást.
Megintcsak az a problémám ezzel, hogy a siker nem garantált, valamint nincs időnk, jövő csütörtökre kell az útlevél vissza, hiszen megyünk Pekingbe és onnan haza. És persze nem is olcsó móka az efféle “kapcsolat”.
4. Elhagyjuk Kínát új vízumot igényelni, majd visszajövünk.
Ez célszerűen Hongkongot jelenti. Elmegyünk még a lejárat előtt, igénylünk egy új vízumot, amit 99% eséllyel meg is adnak (ha csak 15 napra kérem, akkor 99.5%), másnap sürgősségi eljárással visszakapom, hazajövünk. Tiszta sor. A gond vele? Egyrészt az idő, amit elvesz, másrést a költség… gondolhatjátok, hogy a másnapra foglalt repülőjegy és szálloda nem olcsó, különösen Hongkong esetében nem.Mégis, ez az egyetlen biztos (vagy kvázi biztos) eredménnyel járó, legális út.
Így is lett. Amint elértem Tamást, átbeszéltük a helyzetet, a költségeket lerendeztük. 8 órával az eset után már kezemben postafiókomban volt a repülőjegy és a szállásfoglalás Hongkongba. Holnap délben megyünk. Csütörtök este jövünk. Legalább elmúlik a náthánk remélhetőleg: