Rendben, vágjunk neki, főleg hogy elvileg már hétvégére ígértem be a posztot. 🙂

Az első sokk akkor ért, mikor felszálltunk a repülőre. Sehol egy szabad hely, és mindenhol, de tényleg mindenhol kínaiak nyüzsögtek. Tisztára mint hétvégente a turistás területeken. Ekkor hasított belém, hogy bizony itt nem lesz szabad ülőhely, ahol netán elheverhetnék a dinnye méretű pocakommal. Elég vacak érzés volt, mivel ez a járat általában nem szokott tömve lenni, hát a mostani szerencsénk erre rácáfolt. 🙁 Nade amúgy tényleg egész kellemes volt mindettől függetlenül az út, bár aludni nem aludtam egy percet se.

(Peti: Ennek ellenére szerettük ezt a járatot. Múlt idő, mert március 1től megszűnik a közvetlen Budapest/Peking járat. Ennyit a stratégiai fontosságú kínai/magyar kapcsolatokrol…)

Amikor Pekingben átnézegették a bugyijaimat, és egyéb dolgainkat a csomagfeladásnál, na az volt a csúcs! Barni közben teljesen fel volt pörögve, alig lehetett bírni vele. 🙂

Mikor a szállodába értünk, kicsréltük szépen az otthoni sim kártyákat a kínaira, és láss csodát, egyből egy bejövő hívás az egyik barátunktol. 🙂 Jo érzés volt, hogy “hiányoztunk” valahonnan. (persze tudjuk hogy az otthoniaknak is hiányzunk!) Gyorsan ebédeltünk egyet, majd szunya, aztán egy kis pekingi kacsa, majd újabb alvás, amikor is felébredtünk 1 körül, illetve Barni ébredt. Petivel átmentek a másik szobába játszani, és egy 10 perc múlva engem is megcsapott a pekingi kacsa illata, amit az étteremből hoztunk el, mert nem bírtuk megenni. Mire kikecmeregtem az ágybol, nem maradt semmi, Barni magába tolta az összeset. Peti is éhes volt, de semmi nem volt nyitva a környéken. Végső megoldás a Meki volt… Lementünk hát a lobbyba, és megkértük az ügyeletest, hogy legyen olyan jo, és rendeljen nekünk (itt ugyanis a meki 24 oraban hazhozszallit). A 3 bigmac, és közepes krumpli után egy évig nem akarok hasonlo kaját látni. 🙂 Szerencsére azért sikerült visszaaludnunk utána.

Aztán Peking után megérkeztünk Shanghaiba, leszállt a gép, és a fedélzeten valami tipikus csöpögős kínai popzene csendült fel, miközben a kínaiak egymáson átgázolva törtek előre, hogy mihamarabb elhagyhassák a gépet. Hiába szoktuk meg, azért ez mindig megmosolyogtat minket, és egyben jelzi: Üdv Kínában! 🙂

A reptérnél kilométereken állt a taxisor, sikerült egy nagy taxit kifogni, és kellemes utunk volt hazáig, ahol az Ayi által befűfött, langyos lakás várt minket.

(Peti: azert a langyos az szerintem eros tulzas…)

Barni még a taxiban elaludt, de amint lefektettem a kanapéra kipattant a szeme, körülnézett, és felsorakoztatta az “itthon” hagyott autoit, hogy felmérje, megvan  még a készlet. Közben folyamatosan azt kérdezgette hol vannak a LEGOi. Mondtuk, hogy holnap reggel érkeznek a LEGOk, addig bírja ki. Én kipakoltam a bőröndöket, Peti fűtötte a fürdőt, és főzött, Barni pedig krosszolt a motorjával felalá a lakásban.

A dolgok elrendezése és az éjszakai kajálás után lefeküdtünk aludni, majd fél 9 kor keltettem a népet, mert jött az Ayi is, meg mégse aludjunk sokáig, hogy mihamarabb visszaálljon a napirend.

Az Ayi nagyon finom halat főzött, mi meg eközben a megérkezett csomagokat ürítettük ki, vásároltunk, stb. A péntek, szombat, vasárnap  a rohangálás jegyében telt, mert a légkondival fűtés miatt annyira kiszáradt a levegő, hogy Barninak kezdett kiújulni a légcsőhurutja, szoval vettünk egy párásítot, meg rendeltünk is egyet, hogy ne kelljen esténként a nappalibol a gyerekszobába cipelni a cuccokat.

Voltunk IKEAban, METROban, Media Marktban, rendorsegen, piacon, boltban, bankban, mostunk, főztünk, kenyeret sütöttem, vasaltam, és átrendeztük a gyerekszobát. Illetve elköltöztettük egyel arrébb, hogy a nagyobb jusson nekik majd ha már tudnak együtt aludni. A gyerekszoba és a vendégszoba tehát felcserélődött, és jelentem mindkettő nagyon szép lett. 🙂 Lesz majd kép is hamarosan…

Tegnap Tamás, Peti főnöke meghozta a bőröndnyi babaruhát, szoval most sem állt le az élet, még mindig a mosás/szárítás/vasalás a fő profilom, és ezen kívül Barnit prbálom gatyába rázni picit, mert a 2 honapnyi intenzív nagymamai, és egyéb rokoni kényeztetésnek köszönhetően kissé elkanászodott. Tegnap volt a legrosszabb, majdnem minden játékát elkoboztam, ennek fényében ma már egész tűrhetően viselkedett. 😀

(P: En pedig oltonyos napokat tartok Tamassal… A het masodik fele se lesz nyugisabb mert van egy ketoldalas tennivalo lista munkafronton, vasranap meg megyunk vissza Pekingbe egy napra a lakhatási engedélyért. Szoval kitartas, lesz majd itt tartalom, csak idovel…)

Ja, és átélhettük azt is amikor Shanghaiban esik a ho!

Ennyi. 🙂