Két és fél hét elég volt hozzá. Megjegyzem furcsa, hogy még csak alig két hete értünk vissza, nekem legalább két hónapnak tűnik. Miután megjöttünk, Barni csak magyarul volt hajlandó beszélni az Ayival, az Ayi meg röhögött, hogy nem ért egy szót se. Ez ha jól tudom egy hétig tartott, csütörtökön Andi már hallotta ahogy a játékból hazajövetel során Barni kínaiul karattyol az Ayival az ajtó előtt.

Ma meg főzünk Barnival a kiskonyhájában, és mutatja a gombát, és mondja, hogy ez bizony mógú. Mondom igen, ez mógú. Előkerült még a xiaocheche (kiasutó), meg egyéb szavak is sebtiben, majd pedig körbe-körbe rohangálva a szobában azt ordibálta, hogy “mafan mafan mafan”. Na ettől leestem a székről, mert aki Mafan-t kiabál, az már igazi kínai.

A Mafan ez egyik legalapvetőbb szó, amit a kínaiak gondolkodásmódjához meg kell ismerni. Szó szerinti fordításban azt jelenti, probléma, nehézség.  Ennél azért jóval összetettebb a dolog, jelentheti bármit amihez nincs kedvem, nem akarom, stb. Mert ugye egy kínai sose mondja azt, hogy nem. Azt mondja persze, semmi probléma, csak egy kicsit mafan. Ezt jobban teszed, ha magadban “nem”-nek fordítod. Pepito nálam sokkal jobban leírta.

Például amikor az Ayi-t először megkértük, hogy főzzön nekünk, és felvetettük, hogy csinálhatna jiaozi-t, mert azt nagyon szeretjük, mondta, hogy örömmel csak az egy kicsit mafan – azért megkértem szépen, hogy a nehézségek ellenére legyen szíves ezt főzni, és finom is lett.

Szóval Barni egyelőre szövegkörnyezeten kívül de már tudja, mi az a mafan. Gondolom csak idő kérdése mire megfelelő környzetben is használni is fogja…
És ugye szeptembertől óvodába megy, ami tovább erősíti majd a kínai hatást – nem szeretnénk nemzetközibe adni, egyrészt mert nagyon drága (250000Ft/hó nagyságrend körül, ami még céges támogatással se fér bele a keretbe), másrészt meg nem akarjuk túlterhelni egy harmadik nyelvvel – tanulja csak inkább a kínait. Olyan óvodát kerestünk ami helyi, de azért nem csak kínaiak vannak, hogy ne érezze magát nagyon különállónak – nos, a közelben levő legjobbnak tűnő ovinak végigböngésztük a honlapját – a csoportképek között találtam egy darab félig kínai gyerkőcöt! 🙂 Ezen kívül van pár nem kifejezetten kínai arc, de feltétlenül ázsiaiak ettől még. Hétfőn a tervek szerint arra sétálunk az orvostól hazafele menet, benézünk, megpróbálunk kitudakolni pár részletet, árat, tisztaságot, stb.

Így fontos azért megtartani az ellenpontot, hogy Barni tudja honnan jöttünk és hova tartozunk. Szerintem nem lesz vele gond, otthon magyarul beszélünk, magyar meséket néz, magyar kajákat eszünk heti 1-2x legalább, van hetente magyar baba-mama klub, és esetenként olyan szuper események is, mint a tegnapi farsangi buli, ahol 70-nél is több hazánkfia gyűlt össze (ami a városban élő magyarok több, mint fele), köztük olyan veteránokkal akik itt élnek 1992 vagy 1987 óta…

A farsang jó volt nagyon, és lehet még lesz róla külön kis bejegyzés is Andi által, így most nem részletezném.De mi még szerencsések vagyunk, két hete találkoztam egy finn üzleti partnerrel, aki 8 éve él itt, a férje pedig svéd – idén hazaköltöznek, mert szeretnék, ha a gyerekeknek lenne benyomásuk arról, milyen az otthonukban élni. Nemzetközi iskolába járnak ami eleve egy nagyon vegyes társaság – és hiába van itt több finn mint magyar, nincs semmilyen közös program.

Szóval mi szerencsések vagyunk nagyon, ilyen háttérrel jó itt lenni és nincs félnivalónk, hogy “gyökerek nélkül” nő fel, hiába mafan-ozik a nappaliban. 🙂 Az meg, hogy megtanul alkalmazkodni, kisebbségként beilleszkedni és hasonlók, csak előnyére válik később.