Még mikor otthon voltunk, hirdették meg a levelezőlistán, hogy lesz farsang, és kérik jelezzünk vissza, ha megyünk. Persze volt kedvünk, szóval értesítettük a szervezőket.

Közben kérdezték a listán, lesz-e fánk idén is, erre Peti rögtön felajánlotta a nevemben, hogy persze, és mi, azaz én szívesen sütök majd. Persze szívesen, de azért más az, ha az ember a családjának süti, és megint más mikor egy “falunak”…

De beígértük, így hát sütöttem. Elég ideges voltam mondjuk, mert azért külalakra sem olyan mint a szabályos bolti, stb.

Nem kellett volna aggódnom. 45 darabot vittünk, bár mondták hogy 20nál több nem kell, mert tavaly se fogyott el. Nos, én nem tudom ki ette meg, de az első órában még sokan se voltunk, mégis elfogyott majdnem mind, csak 4-5 szem maradt. Pedig volt, aki a házi fánk ígéretének hallatán lelkesen mondta, hogy hoz magával cserébe házi lekvárt. Nos, sajnos nem maradt számukra fánk, amit lekvárral ehettek volna. 🙂 (Annak mondjuk szemtanúja voltam, hogy Barni zsinrban benyomott 6ot, de ez nem szokatlan. 🙂 )

Hát ennyit a fánkról. Szép lassan elkezdtek szivárogni a magyarok, és lassan megtelt az összes terem az étteremként funckionáló régi villaépületben. Volt külön játszószoba a gyerekeknek, egy ruhatárként funkcionáló és regisztrációs szoba, egy, a bárpult melletti részen elkerített kis helység, és egy kandallós! kis “tánctérrel” rendelkező terem.

A belépőért cserébe kaptunk italjegyeket, és nagyon finom kajákat. A menü a következő volt:

• Rántott csirkefalatok majonézzel
• Sajtos lepény tejföllel, és paradicsomsalsával
• Melegszendvics
• Sültkrumpli
• Chips 🙂
• Rumos kókuszos süti

Szóval csupa itteni viszonylatban luxuscikknek minősülő finomság. Jóllaktunk, és még inni is kaptunk, jó volt a társaság is, a hangulat is. Minden.

Pár “új” (korábban még nem ismert) emberrel is sikerült megismerkednünk. Voltak egészen friss (egy hete költöztek Shanghaiba) emberek is, meg olyanok is akik még egy egész más Shanghait ismertek meg, és látták ahogy ez az oriási város még nagyobbra duzzad és átalakul. Ők itt élnek már 1987 ota. Vicces hogy én még akkor csak 3 éves voltam. 🙂 Találkoztam olyan emberrel is, aki csak üzleti útra jött, és fent van a levelezőlistán, hallotta hogy lesz farsang, és eljött. Ők márciusban költöznek két gyerkőccel. Sokan leszünk itt babások! De erről majd máskor. Volt egy olyan hölgy is, aki özvegyen maradt, és a fia kiköltöztette magához. Mivel 3 fia van, így egy évet Shanghaiban tölt, egyet pedig otthon. 🙂 A nem családosokkal nem nagyon vegyültünk, legalábbis én nem, de mindenki kedves volt mindenkivel.

Mi nem öltöztünk be. Akartunk, de végül nem jutott rá időnk, későn kapcsoltunk, hogy jelmezt kéne szerezni. Barninak persze mégis kellett volna jelmez, nehogy már kilógjon a sorbol! 🙂 Megkérdeztük mi szeretne lenni, és rávágta hogy elektromos motoros. Gondoltuk mi sem egyszerűbb, így aláraktuk a motorját, és kész. Én nem emlékszem már, biztos volt a bölcsiben farsang, de nem rémlik hogy fontos lett volna a jelmez, a buli volt a lényeg. 🙂 Később tudom, minden évben királylány, vagy hercegnő voltam, mint majdnem minden kislány. 🙂

Sokan voltak jelmezben, és volt egy különösen “félelmetes” figura is: a disznó. Barni nagyon félt tőle, konkrétan remegett, ha a közelébe ment. De tipikusan az a fajta félelem volt, amikor fél is tőle, de érdekli is. Folyton arról beszélt, hogy ő fél a malactol, és ijesztő, de azért csak közel ment hozzá. Végül a disznó levette az álarcát, és búcsúzáskor még pacsizott is vele.

Találkoztunk Peti volt főnökével, Balázzsal is, azt mondta már csak évi nyolcszor jön Kínába. 🙂

Nagyon jól éreztük magunkat, bár mindenki kedvesen jósolgatott, hogy milyen szép nagy már a hasam, és hogy biztosan nem húzom már ki április közepéig. Persze mindezt nagyon aranyosan, kedvesen közölték, de mikor már a 6. embertől hallottam ezt, akkor már egy kicsit idegesítő volt. 🙂

Végül a tervezett f8-8 óras távozás helyett fél kilenckor keltünk útra hazafele. Azóta is szenvedünk, mert Barninak így picit borult a napirendje, és nem nagyon akar este elaludni.

De nagyon jó volt a farsang, jövőre is ott a helyünk. A következő esemény a március 15-i (itt március 10-én lesz megtartva) koszorúzás a Petőfi-szobornál, amit sajnos ki kell hagynunk, mert pont aznap lesz szülésre felkészítő csoportos beszélgetés a kórházban.