Az Ayi mostanság


Miota visszajöttünk, az Ayi “kényeztet”. 🙂 Már nem a mindent a fenekem alá tesz kategoriában, de sokkal figyelmesebb, és alaposabb.

Példának okáért, mindig én mentem ki az erkélyre a mosogépből beszedni a ruhákat, és aztán kiteregetni, és esetleg nagy ritkán, mikor el kellett mennem, kértem meg, hogy teregessen majd ki. Valahogy ezt a dolgot nem szívesen bízom másra, még családtagokra sem…  Most már rögtön “rámripakodik” ha kinyitom az erkélyajtot, és mennék ki, hogy majd ő, majd ő, én ne fáradjak. Teregetni is segít.

Sosem húzta még át az ágyneműnket, persze nem is kértem. Ez megint egy olyan dolog, amit szerintem az ember maga csinál, akkor is ha van bejárónője. Tegnap jajgatott, hogy ne hajolgassak, majd ő betűri a matrac alá a lepedőt, meg felhúzza a huzatokat. (Szegény nem lehet túl gyakorlott ilyen téren, mert kb. háromszor annyi időbe telt neki, mint nekem szokott, de nem lehetett kivenni a kezéből a munkát. )

Az Azi védelmére szóljon, hogy a paplanunk 200×200 centi, az Ayi pedig maximum 150 🙂

Vagy például némrég amikor megérkezett, még nem fejeztük be a reggelit, ezért nem tudtam elmosogatni, ő meg főzött aznapra, és tudom, nem szereti ha ott ugrálok a lába alatt – így csak összeszedtem egy tálcára a mosatlant, hogy majd később megcsinálom. Na, ebből se lett semmi, mert mire mentem volna, már elmosogatott, holott sose mosogat, csak azokat az edényeket, amikben főz.

Áldott állapotom miatt tehát az Ayi még inkább segít, pedig így is meg voltam vele elégedve. Körülbelül kétszerháromszor annyi munkát végez el, miota visszajöttünk, és megnőtt a hasam. 🙂 Aranyos!

Ma Barni Legoját nem hagyta a dobozba elpakolni, lelkesen segített, nehogy már én emeljem meg a kezem! 🙂

De nem csak az Ayi, mindenki ilyen… Múlt héten elszaladtam a gyöngypiacra (igen, igazgyöngy! persze tenyésztett. ), mert rendeltem (már megint 🙂) pár dolgot. Mindig egy barátnőmmel megyek, de ő most nem ért rá. Mikor meglátott az eladólány, kérdezte hogy hol a barátnőm. Mondom, most egyedül jöttem. Kikerekedett a mandulavágású szeme, és meredten nézett rám. Egyedül? De hát az nem biztonságos!!! Kikerekedett az én szemem is. Hogyhogy nem biztonságos?? Miféle veszélyek leselkedhetnek rám egy piacon??? Erre jajgatni kezdett, hogy ez bizony nem jó így, és hogy hogy mertem egyedül eljönni, ekkora hassal, és különben is!

 No igen – itt terhes nők csak karon fogva vezetve mennek az utcára, és azt is csak vasárnaponként, napsütéses időben 🙂

,