Holnap szülésfelkészítő orára megyünk a korházba. Barnit “leadjuk” erre az időre a barátainknak, akiknek már mi is vigyáztunk a csemetéjükre. Az ora után még elmegyünk ebédelni is egyet csak kettesben. Valoszínű ez lesz egy ideig az utolso ilyen alkalmunk. 🙂

És mivel holnap nem a megszokott program van, azaz hogy ébredés után irány a piac, mindezt ma intéztük el, a délutáni alvást követen. Vettünk hirtelen felindulásbol 2 cső kukoricát is, esti nasinak jo lesz alapon. Ez is egy olyan dolog amit csak otthon érdemes enni, mert a kínaiak cukrozva, édesen eszik a kukoricát (és igen, a popcornt is)

Meg is főztem. Nem tudom ki hogy van vele, de én a  főtt kukoricát én sosan szeretem, ezért aztán jol megszortam fogyasztás előtt. Nagyon finom kukorica volt, zsenge és édes. Annyira édes, hogy mikor egy picit jobban megsoztam, akkor jöttem csak rá, hogy nem a sot vettem elő a szekrényből, hanem bőszen cukrozom a szerencsétlen kukoricát. A legszebb az egészben, hogy Peti is követte példámat, de neki se tűnt fel picit se, mindaddig, amíg nem kezdtem el szakadni a nevetéstől és a megdöbbenéstől. 😀