Shanghai a pénz városa, Teng Xiaoping szerint pedig ugye gazdaggá válni dicsőség. Add össze ezt a kettő alaptételt, és máris kijön, hogy itt minden a pénz körül forog. Nem olyan arcbavágó erővel, mint Hongkongban ahol több bank van mint élelmiszerbolt, de minden ebben a városban is minden egyes mozdulat és tett mögött ott a pénz.

Állásinterjún is nem egyszer fordult elő, hogy elmondtam a mondókám, bemutattam a céget, még be se mutatkozott a kedves jelentkező. Megkérdeztem van-e kérdés, és volt: “Mennyi a fizetés és mik a juttatások?” Nos, ő nem dolgozik nálunk, de aki itt dolgozik, annak sem a legutolsó megbeszélt pont volt a jövedelmezés, ahogy az otthon szokás.

Ha pedig pénzről van szó a mindennapokban, külföldiként abszolút hátrányos helyzetből indulunk…

Két példával támasztanám alá a fenti állítást.

1. Barnabás teherautói

A piacról hazafele van ez a kis boltocska. Egyszerre árul mindnent és semmit, mint annyi sok más hasonló hely. Azért van pár játék is, gondosan kihalmozva a fő helyre a kirakatban. Barni elsőre kiszúrta: “Kell Dömper! Készépen Dömper!” hatalmas műanyag dömper, billenős, jó minőségű, cetlijén 68yuan. Nem alkudozok, megveszem 60-ért. Pár hónappal később ugyanott hasonló tűzoltóautó, cetlijén 68yuan. Tele szatyrokkal karomon Barnival megint nem vacakolunk, az eladó mondja, hogy vigyem 60-ért, viszem, Barni boldog.

Hazalátogatás után visszaérkeztünk, eltelt 3 hónap legalább. A kirakatban nagy kék teherautó, 78yuan. Mellette dömper és tűzoltóautó 68yuan. Gondolom nem termékfejlesztési díj miatt drágább a teherautó… ez bizony a külföldieknek szóló extra ár lesz… Bemegyek, megkérdem, érdeklődök. Így hónapok után is emlékszik rá “már vettél kettőt korábban, igaz?” kérdi. Akciós ár neked, mint törzsvásárló, 65yuan. Megveszem, örülök a jó árnak, hiába tudom, hogy átvernek,Barni örül a teherautónak.

Gondolom olyan 45-50Y körül lehet a normális ára, de azért pár héttel később megnéztem taobao-n:

30Y/darab. Puff.

+10Y a bolti árrés
+10Y a nem alkudtam eléggé különbözet
+10Y a”külföldi vagyok” felár

Így veszed meg duplaáron a terméket.

2. Ayi

Ayi 18yuan/óra díjért olgozik nekünk, ami Ayi-szinten egy közepesen jó fizetésnek számít (630Ft/óra otthon se rossz, de vegyük hozzá, hogy ez részmunkaidő és feketemunka, tehát ugyan adó sincs, de nyugdíj, egészségbiztosítás se nagyon). Mivel ez szerencsére belefér nekünk, nemrég felvetettem neki, mi lenne ha Ricsi születése után minden nap jönne hasonló napi 2-3 órában.

Ayi pár héttel később leáll velem beszélgetni, hogy tudna jönni a másik két napon is amikor eddig nem jár, napi 2.5 órában, ámde vegyük figyelembe, hogy mi még a tavalyi 18Y/óra díjat fizetjük, holott más családok már 20-22Y-t fizetnek neki, sőt olyan is van aki 25-öt! (persze, persze…). Mondtam neki hogy OK, de ha hozzánk többet jár, akkor még ugyanezen az áron is többet keres.

Valamit mond, kicsit elvesztem a fonalat, de nem igazán akar ráharapni az ajánlatomra (lehet – sőt szinte biztos- hogy máshol is dolgozik és ott felmondana hogy hozzánk jöhessen többet).

Nagyon okos amúgy az Ayi. Tudja, hogy jó pozícióban van, Barni már megszerette, Ricsi miatt meg szükségünk van a segítségre, most könnyen tud ő feltételeket szabni – és lám, meg is teszi 🙂 Igaza van, most nem szívesen állnánk neki új Ayi-t keresni, hiszen meg vagyunk elégedve vele.

Később próbálkozom még azért, megírom neki SMS-ben (így biztosabban tudunk kommunikálni :)) azért, hogy: heti 9 óra helyett heti 14 óra, midnen nap jön, 18yuan/óra, az összesen heti 252yuan.

Erre válaszol, hogy nem fog menni, másoknál 20/óra, “elnézést kér, de fontoljam meg még egyszer a dolgot”.

És itt már tudtam, hogy én vesztettem, innentől nem ússzuk meg az emelést. Na nem mintha az Ayi nem érdemelné meg, de akkor is.

Andival osztunk-szorzunk, ez a jelnlegi 18*9=162 hetente, havi kb. 700 yuan helyett 20*14=280, havi 1200 yuan, az jelentős különbség, ezt egyelőre nem akarjuk meglépni, hiszen szeptembertől Barni úgyis ovis és megint nem kéne a napi Ayi jelenlét, azt a köztes 4 hónapot meg Andi bevállalja heti 3x Ayi segítséggel is.

Végül megállapodtunk, hogy marad a jelenlegi beosztás, de óránként 20Y-t kap, azaz hetente 162yuan helyett 180yuan-t

Így vesztettem el még egy csatát – egy általam kívánt szolgáltatásbővítés helyett most végül ugyanazt a szolgáltatást kapom mint eddig, csak éppen drágábban. 🙂

Nem fog nyomorba dönteni az a heti extra +630Ft – végülis mifelénk ez csak egy liter tej ára. Aki pedig azt mondja, hogy Kínában olcsó az élet, az nem élt Kínában (vagy nem mostanában) – ne higgyetek neki.