Kinek milyen mániája van? Én pl. szeretem bizonyos helyeken lefényképezni a lábfejemet, vagy akár az egész család összes lábfejét egy képen megörökíteni. Mondhatjuk talán hogy szeretem a szép, formás lábakat. Nézni! 🙂

Van, aki a lófarkakért van oda, mert az szerinte olyan szexi, más meg rosszul van tőle, ha a feleségének össze van fogva a haja, mert az “takarítónős”… 🙂 Szóval mindenkinek a magáé.

Barni párnamániában “szenved”. Valami genetikus dolog lehet, mert az apja rajong a jéghideg párnára feküdni este lefekvéskor – meleg párnán el se tud aludni. Barni ezt a “hidegpárna” mániát általános párnamániává fejlesztette tovább.

Kezdődött ez ott, hogy egyszer csak észrevettem, a kispárnája, amire lefektetem a kis fejecskéjét este – reggelre, de esetleg már az éjszaka közepén is, mikor bemegyek megnézni, hogy be van-e takarózva, a feje/arca tetejére kerül, úgy öleli. 🙂

És minden párnát eltulajdonított, ha épp álmosabb volt az átlagnál.

Majd decemberben hazamentünk. A Nagyinál nagyon szép, dobos párna, és takaróhuzat volt, külön neki. Ezzel ugyanez volt a helyzet, minden nap úgy aludt el, hogy a párna a fején. 🙂 Aztán beteg lett, elkapott egy csúnya légcsőhurutot, és semmihez nem volt kedve. Se enni, se inni, se gyógyszert bevenni, se játszani, semmit. Csak feküdni. De “a dobos párna kell!!!” Szépen hozzágyógyult a dobos párnához, és már mindenhova vitte a lakásban ahova ment, és ha elfáradt, csak átölelte, és lefeküdt.

(Mikor visszajöttünk, ide is hoztam a dobos párnahuzatot, hátha nem akar majd mással aludni…)

Szerencsére jó volt neki másik párna is, de azért kereste egy darabig a dobos párnát.

Jelenleg pedig annyira párnamániás, hogy ha véletlenül nem figyel oda, és ráfekszik, utána méltatlankodva néz rám, és nyafog, hogy “összegyűrődött” a párna. 🙂 A szent párna.

Az ágyban nem szabad a feje alá rakni a párnát, hanem oldalt, hosszában kell elhelyezni. A másik oldalon az ágy sarkában a kis plüssfókája foglal helyet, ami alá időnként, de nem túl gyakran hogy-hogynem elbújik egy-egy kisautó. 🙂 A párnát aztán az álomba merülés után gyengéden átöleli.

Reggelente mindig Barni ébreszt minket (sajna egyre korábban, újabban már pár perccel hét előtt meg szokott jelenni – lehet utálni, hogy hétkor kelünk. 🙂 ).

A kis talpacskák dobogását hallani előbb, majd megjelenik Barni az ajtóban, kezében a párna, és a fóka, bemászik közénk, és vagy alszik tovább, vagy nem – de legtöbbször nem. Az ágyból kimászva reggelihez készülődve pedig reklamál, hogy a párna kerüljön vissza az ő ágyába – aztán minden kezdődik előlről.