400 napja költözzünk el Magyarországról, és ugye ennek az időnek a jelentős többségét Kínában töltöttük. Ugye volt egy kb. 5-6 hónapos beilleszkedési időszak, amíg minden furcsa/idegen/érdekes/bosszantó, stb. Hol van ez már… 🙂 Lássuk milyen változások történnek több mint egy év Shanghai után csak úgy ömlesztve:

• Lelkiismeretfurdalás nélkül tolakodok és akárhol közterületen és a tömegközlekedési eszközökön
• Már észre se veszem a krákogást-köpködést
• Az otthoni árakat számolom át yuan-re, nem az ittenieket forintra
• Már lusta vagyok felmászni a VPN-re, hogy megnézzem a facebook-ot
• Úgy érzem, korrekt sebességű az internetkapcsolatunk
• Gondolkodás nélkül kanyarodok jobbra kisívben piros lámpánál
• A hallásom sokkal kifinomultabb a hangok irányára (hogy halljam hol dudál az autó)
• Halálos nyugalommal bicajozok az úttest bal szélén levő bicajossávban
• Már nem is tudom, mi az a fix munkaidő
• 8yuan-t olcsónak tartok egy péksüteményért vagy bagettért
• Keveslem ha csak heti egyszer megyünk étterembe
• Bámul még rám egyálalán akárki? Már nem érzem
• Kívülről fújom lassan az összes kínai autómárkát
• Kínaiul veszem fel a telefont ha ismeretlen szám hív
• Eszembe se jut bekapcsolni a tévét (ez ugye évek óta nem újdonság, de tavaly egy darabig még érdekesnek tűntek a kínai műsorok)
• Teljesen normális hétvégi programnak tartom a fél város átmetrózását egy átlagos parkért, amit még nem láttam
• A legvisszataszítóbb külvárosi, útszélére kakiló kislányos sikátorokba is bemegyek ha arra látok érdekeset
• Egy 20×50 méteres repceföld és egy feleekkora veteményeskert mellett úgy érzem, vidéken vagyok.
• Égtájak szerint tájékozódom a városban is
• Nem állítom be az ébresztőórát hétköznapokon sem
• Csak mosolygok az otthoni híreken
• Több környéki gyümölcsárussal is szinte baráti viszonyt ápolok törzsvásárlóként
• Ha kint 15 fok van vagy hidegebb, bekapcsolom a fűtést
• Már nem csak szeretem az esőt. Most már imádom. Meleg és tiszta levegőt hoz.
• Egyáltalán nem lep meg, ha bezár egy étterem vagy bolt a környéken.
• Késztetést érzek arra, hogy köszönjek minden szembejövő nem kínainak.

Szóval már megint más. 🙂