Amíg szombaton bicajoztam, Andihoz futár érkezett. Ennek mindig nagyon örülünk, általában valami Taobao-n rendelt apróságot hoz. Most is örömmel bontotta ki Andi a csomagot – és csak bontás közben jutott eszébe, hogy nem is rendeltünk semmit az elmúlt napokban.

A csomagban amúgy néhány jó minőségű füzet volt – örömmel használatba vettük volna – de hát ugye nem a mienk.

Hazaérve szemrevételeztem a csomagot: Az épület száma és a lakásszám stimmelt: 12/1101, azonban nem Meihua utca 50, hanem Jinxiu utca 1650 volt a csomagon – ez a mi lakóparkunk szomszéd utcára eső része, és itt is van egy 12-es épület, 1101-es lakással. Így már érthető volt a probléma.

Át is vittem egyből, és a kaputelefonba (náluk bezzeg működik) – legékesebb kínaitudásomat elővéve bemondtam, hogy “csomagot hoztam”. Működött, mondták, is hogy “Qing jin”, azaz jöjjön beljebb, amin jót mosolyogtam, fölfele a liftben, mert ugyanez ez a legelső kínai dialógusban volt amit valaha megtanultam:

“Qing jin!” “Ni de xin.” Xiexie!”

azaz:  “jöjjön beljebb!” “itt a levele.” “köszönöm szépen”.

Felérkezve becsöngettem az ajtón, kinyitotta egy kínai hölgy – és hát az arckifejezése ahogy a várt futár helyett egy külföldi fickó áll az ajtóban bicajosmezben – na hát az fantasztikus volt 🙂

Aztán persze elmondtam, hogy mi a helyzet, hogy a házszám/lakásszámunk ugyanaz és hozzánk dobták be a csomagot, elnézést, hogy felbontottuk –  persze nagyon szépen megköszönték a dolgot én meg mentem is haza.