Barnabás ma úgy döntött, megvizsgálja az egyik kerti medencét kicsit közlebbről. Az eredmény ez lett:

Én csak egy egy nagy csobbanást hallottam, ami szokatlanul hangosabb volt, mint a szokásos kődobálás. Kerestem Barnabást, majd megláttam egy piros valamit a vízben. Egy másodperccel később már kinn is volt a karomban a csuromvizes manó, vizet nem nyelt.

Szerencsére nem volt nagy az ijedtség, az eset utáni kötelező hajmosás szerintem ijesztőbb volt neki, mint a medencébe ugrás.

Hazafele menet ahogy a karomban cipeltem már mondogatta is némi hüppögés közepette, hogy “nem szabad közel menni vízhez”.

Fürdetés után viszont azt súgja nekem öltözés közben:

“Jó volt.”

kérdem tőle: “Mi volt jó, Barni? Bújócskázni, labdázni?”

“Jó volt beleesni békák között a vízbe”

Ennyit a tettek megbánásáról… 🙂

Ricsivel szerencsére nincs ennyi baj, ő egyelőre a biztonságiőr-nézést gyakorolja:

A tokán kívül eltűntek róla a zsírpárnák. Ellenben olyan izmos, hogy az hihetetlen. Folyamatosan emelgeti az egész felsőtestét böfizés közben és át tudja fordítani fekvőhelyzetben a fejét egyik oldalról a másikra.