Aki igazán át akarja érezni, miben mások az emberek itt Kínában, mint otthon, az reggel nézzen körül. Van ennek egy haladó szintje – napkeltekor kell a nagyobb parkok közelében lenni, ezek ilyenkor mind tele vannak különféle hobbikat gyakorló fiatalabb-idősebb emberkékkel. Persze, minden parkban találni szinte bármkor táncoló és taiqizó párokat, de reggel az igazáb furcsa hobbik kedvelői is előmerészkednek.

Mivel  a koránkelés nem az erősségem – pláne mióta itt élünk- így erről nem tudok sokat mesélni. Ellenben ha az ember jó időben indul munkába, akkor is rengeteg érdekességbe fut bele. Íme pár példa az elmúlt hetekből:

Dolgozóknak: Csapatépítő eligazítás

Ez nagyon tipikus tevékenység. Minden étterem és szépszégszalon, de úgy általában a legtöbb legalább 10 embert foglalkoztató intézmény reggelente nyitás előtt felsorakoztatja a személyzetet az porta előtt az utcán, és a főnök eligazítást tart. Ezt követi a torna és közös éneklés vagy ordibálás. Van ahol zenére, van ahol a főnök vezénylésére jól begyakorolt mozdulatokkal, legtöbbször helyben menetlve. Legutóbb egy az utcánkban nyílt új szépsészalon előtt volt alkalmam megfigyelni az eseményt. Olyan hangerővel menetelt és ordított a kizárólag fiatal lányokból álló csapat, hogy majd leszakadt a fülem. Reszkess, konkurencia! Azért a konkurenciát se kell félteni, ők ugyanis a múltkor végigfuttatták a teljes személyzetet az utcánkban.

Akkor most mindenki dőljön hátra egy picit és gondolkozzon el, hogy hétfőn bemegy a munkahelyére, és reggel háromnegyed kilenckor felsorakozik a munkatársakkal egy közös tornára…

Tanulóknak: Torna teljes gyülekezővel

Ezt az iskolák és óvodák előtt lehet elkapni jó időpontban. A különbség a munkahelyekhez képest, hogy itt nagyobb a létszám – ugyanis minden nap az iskola teljes testülete és hallgatósága vonul ki egyszerre a “gyakorlótérre” és végzi el a reggeli tornát a hangosbemondóból szóló vezényletnek megfelelően. Óvodában kicsit barátibb a helyzet, ott a sorok elején állnak az óvónénik, vagy inkább körtánc jellege van a dolognak, játékosabb gyakorlatokkal – ellenben itt extra élmény a külsős megfigyelőnek, ahogy az óvóda kerítésén a nagyszülők egymást taposva kapaszkodnak a rácsokba, hogy a család kincsét láthassák tornázni.

A tanulók kérem gondoljanak bele, milyen állapotban szokta beesni reggel nyolckor (vagy később) az iskolába és vetik le magukat a padba. Menne a torna minden reggel, vagy csak röhögnénk rajta?

Profiknak: Reggeli kungfu  

Egy komoly hivatást végző férfiember nem érheti be némi helyben meneteléssel és ordibálással. A leguzóbb egy bank előtt láttam, hogy a nyitás előtt negyedórával a három beosztott biztonsági őr közösen végezte lelkiismeretesen a kungfu formagyakorlatot a bank előtti téren, hangos harci kiáltással minden ütéssor végén.

Vesd össze az otthoni pocakos, egész nap egy fülkében dohányzó biztonsági őrökkel. (Tisztelet a kivételnek, mint mindig) Melyik helyre mennél be rabolni? Na ugye 🙂

Munkanélkülieknek: ének a sarkon

Ha az embernek épp nincs munkahelye, akkor sem otthon szundikál ám a délelőtt közepéig, de nem ám. Vagy már hajnalban kinn van a parkban, vagy más reggeli motivációhoz folyamodik. Egy közeli kereszteződésnél rendszeresen látok egy férfiembert, amint a bozóttal és a fallal szembeállva mély levegőt vesz, és karjával szépen vezényelve teli tüdőből énekel és skáláz, nem is rosszul. Zeng az egész utca.

Persze ez mind általánosítás, nem minden kínai ilyen, és persze ellenpéldák is vannak bőven. Lásd például az ügyfelünket, ahol nap mint nap dolgozom ahol jó, ha a többség délelőtt 10 körül beszivárog és torna vagy más közös tevékenység sincs – már ha az ebéd utáni közös szundikálást nem számítjuk annak. De tudjuk be az amerika céges kultúra hatásának.

De azért gyakran kuncogásra késztet, ha elépzelem bármelyiket a fentiek közül otthon. 🙂