Hétvégére három tervem volt: kialszom magam, végre megírom a Vilékkel tett utazással kapcsolatos blogbejegyzéseket és felavatjuk Barnival a bicajos gyerekülést.

Most vasárnap este 7-kor úgy állunk, hogy aludtam 2×7 órát, blogbejegyzés ezen kívülmég van egy (tehát érdemes lesz visszanézni holnap is!) meg a képek is rendbe vannak rakva a maradék kettőhöz, csak a szöveg hiányzik). Nemrég értünk vissza a Barnival közös bicajozásból – nem volt hosszú, csak másfél óra (óriási esőfelhők gyülekeztek az égen), de annál jobb, mindketten nagyon élveztük.

Na de ne szaladjunk előre… tegnap este beüzemeltem a központi légkondit (a sarokban álló csendesebb és energiahatékonyabb is, de pont Ricsi járókájára fújja a hideget + azért a teljes lakásra kevés) – így most a lakás minden szobájában külön állítható a hőmérséklet, nem rossz. Aztán megállapítottam, hogy Ricsinek is kellene pár kifejezetten melegre való rugdalózó a légkondin kívüli terekre + két rövidnadrággal én sem fogom átvészelni a nyarat  + – így hát elmentünk az egyik közeli Uniqlo-ba (kedvenc japán ruhaboltunk) ahol efféle dolgokat kapni.

Sikerrel jártunk, nekem lett két új szuper rövidgatyám, két pólóm, Ricsinek két nyári rugija, Andi is kapott egy csini ruhát, és Barni sem maradt üres kézzel – mert épp akciózták az autós/vonatos pólókat, amiket jó három hónappal ezelőtt nem akartam megvenni 80Y-ért darabját – ellenben most 40-ért lecsaptunk rá. Azt ne firtassuk mennyit költöttünk összesen, de ez mind hasznos és szép 🙂

Utána meg beszaladtunk a Media Markt-ba, mert Andi laptopja immár 8 éves, és már eléggé döcög, az aksi is 20 percet bít és konkrétan a skype se működik rendesen, ami azért már komoly probléma. Nem mondom, simán használható állapotba lehetne hozni párszáz yuan alkatrésszel + némi munkával, de úgy voltunk vele, hogy jó lenne neki egy saját gép, amit nem tőlem örökölt (és nem 8 éves technológia). Igazából már egy ideje nézegetjük őket, de nem akarunk úgy a neten vásárolni, hogy ne fogná kézbe előtte.

Kézbefogva is tetszett a kiválasztott darab – így hazaérve meg is rendeltük, az otthoni ár 75%-ért , holnap jön 🙂 (A MM-ban se voltak rossz árak, de nem volt olyan konfiguráció, amit mi szerettünk volna) – szóval hamarosan Andi újra skype-képes lesz!

A délutáni szunya után (már akinek jutott) pedig felpattantunk a bicajra, és a fenyegető szüre felhők ellenére célbavettük a huplis parkot. Jó 20 perc alatt oda is értünk, dél fele el se lehett látni a Lupu hídig az esőfelhők miatt – így átmentünk 2x oda-vissza a huplikon és haza is indultunk.

Azonban pár utcával arrébb épp nyitva volt ez tűzoltóállomás! Öt  szinte új tűzöltóautó állt benn szép sorban, makulátlanul tisztán, még a kerekük is ragyogott, a padlóról is enni lehetett volna. Volt köztük MAN, Scania, Mercedes.

Egy pedig kint állt az udvaron – és pont akkor indult vissza a garázsba – egy nagy darus japán Hino-Morita tűzoltó volt, majdnem pont mint amilyet Barni kapott a múlt héten a sírásmentes hajmosásért, meg ami a frissen szerzett pólókán is van! Tátott szájjal nézte ahogy beáll a garázsba.

Utána a tűzoltók elkezdték lecsukni a garázsajtókat – és odajöttek hozzánk, üdvözölni nagy rajongójukat. 🙂

Mi pedig dolgunk végeztével hazamentünk. 🙂 Most pihnek, talán még este lesz erőm blogot írni 🙂