Barni mostanság kezdi megindokolni a dolgokat. Időnként még nem annyira helyesen, de annál aranyosabban. 🙂

Egy hónappal ezelőtt még nem annyira ment, például, ha megkérdeztem tőle mi a baj, azt mondta: “Semmi!” Aztán próbáltam máshonnan rájönni, mi a probléma, ezért már úgy kérdeztem: “Miért sírsz akkor Barni?” Erre ő meg annyit mondott: “Azért!”

Ma már más a helyzet.

Múltkor az Ayi jaozi-t csinált, ami egy nagyon fincsi töltött tésztabatyu. Mindenfélét szoktak beletölteni, Barni a sima húsosat szereti, azt se mindig. Az Ayi rakott bele zöldhagymát is. Na ez nem tetszett, és mikor kérdeztem hogy mégis mi a baj, miért nem eszi meg az ebédet, azt mondta: “Anya de az ZÖLD!” Mivel nem álltam neki kiszedegetni az apróra vágott zöldhagymát, ezért aznap rizs volt Barnabás ebédje. Mondtam is Petinek hogy jártunk a jaozival, ha lehet süssünk neki husit, vagy valami, mégse csak az üres rizst egye, hiába nagy kedvence.

Peti ennek megfelelően sütött neki másnapra egy kis lazacot, azt szereti.
Ebédnél az első falat után fintorgott egyet a fiatalúr, és rázta a fejét, hogy ő ugyan nem eszik többet! Mikor megkérdeztem miért, ez volt a válasz: “Anya azért mert az ROPOGÓS! De az ropogós!”

Nemrég fasírtot csináltunk családilag, Barni a konyhapulton ücsörgött, és kommentálta a folyamatokat, ebédnél pedig a következővel állt elő: “Apa én nem szeretem a fasírtot!” “Miért nem Barni?” “Azért mert husi van benne!” 😀
Szóval nem egyszerü vele.
Legutóbb azt kezdte el magyarázni, hogy azért nem szereti az esőt, mert esik. 🙂 Most erre mit mondjunk? 🙂