Barnit ugye nem vették fel az oviba, és azóta bármilyen óvodákat hívok telefonon, zárt kapukat döngetek (arról nem is beszélve, ha személyesen megyek oda, mert itt oviidőben szigorúan zárva vannak az óvodák.

Ma azonban rájöttem a megoldásra. Felveszem Barnit alkalmazottnak!

Néha ugyanis úgy érzem magam, mint egy óvóbácsi az óvodában.

—

Ugyanakkor ma siker is volt: a pekingi utamat intéztem épp és egy ottani HR-es ügyintézővel diskuráltam hosszasan, telefonon, kínaiul. Azt ne firtassuk, hogy ennek az oka az volt, hogy a harmadik (szintén kínai) emailemre se válaszolt 🙂

Ellenben simán átbeszéltünk olyan témákat, mint adófizetés, késedelmi pótlék, időpontegyeztetés, részletek átküldése e-mailben és hasonlók. Mindent értettem és mindent el tudtam mondani. (Érdekes amúgy, azt vettem észre, ha olyannal beszélgetek, aki szépen beszél kínaiul nekem is sokkal folyékonyabban és szebben hangúlyozva megy a beszéd, és ami még fontosabb, olyan szavak és kifejezések kerülnek elő az agyam méléyről, amiket amúgy nem nagyon használnék.

Hiába, mégiscsak a pekingi putonghua a kínai nyelv netovábbja. Hegy is van, látnivaló is van, szépen is beszélnek. Csak ne lenne olyan élhetetlen és koszos város.