Amíg otthon már mindenki készülődik a nyárra és a munkahelyeken sokszor már csak félgőzzel megy az élet, addig itt sok változás nem történik. A nyári vakációzásnak nincs nagy keletje itt keleten (haha) – mindenki a két fő ünnep alatt, újévkor és az októberi nemzeti napok alatt  (mindkettő egy hétig tart) utazik – vagy haza, vagy nyaralni. Így a nyár nagyrészt munkával telik – és június sem kivétel.

Két dolog miatt azonban mégis említésreméltó az évnek ez a szaka.

1. Ilyenkor van a Duanwu (sárkányhajó) fesztivál
2. Beköszönt javában zajlik az esős évszak

Lássuk kicsit bővebben.

A Duanwu fesztivál egy a négy fő kínai tradicionális ünnep közül. A kínai újévet (tavaszünnep) azért a többség ismeri, a másik kettő kevéssé ismert:

• a Qingming (sírtakarító) ünnep április környékén kerül sorra
•  Az őszközép-ünnep szeptember-október táján.

A pontos dátum mindig változik, mert minden ünnep a kínai holdalapú naptárhoz van kötve.

Pár éve ezeket az ünnepeket még nem tartották meg hivatalosan, 2008 óta azonban újra előkerültek és hivatalos munkaszüneti napokká nyilvánították. Idén a Duanwu szombatra esett – de itt szerencsére olyan a rendszer, hogy ha hétvégére esik az ünnepnap, kapsz cserébe egy hétköznapot szabadnapként (az ok egyszerű, a népesség többsége hétvégén is dolgozik, ne érjen senkit előny vagy hátrány).

Így volt egy kellemes hosszú hétvégénk. Nem fogok részletesen kitérni az ünnep eredetére és okára, akit érdekel úgyis utána tud olvasni. Három fő dologgal foglalkoznak ilyenkor a kínaiak, persze sok más apróbb, kevéssé ismert, vagy regionális szokás mellett.

1. Zongzi-evés

A Zongzi nagy kedvencem, bambuszlevélbe tekert, tetraéderré formázott ragacsos rizs, leggyakrabban csülökdarabokat és sós tojássárgáját elrejtve itt-ott, de sokféle töltelék létezik, nekem a kedvencem a csülkös-gombás. Ideális bicajoskaja. Melegben sem romlik meg, nem folyik, nem koszol, ízletes, könnyen emészthető és komoly mennyiségű energiát tartalmaz, mégse túl édes.

Duanwu alatt pedig ez a tradicionális étel. Az eredete egészen időszámításunk előtt 278-ig folyik vissza, mikor is egy Qu Yuan nevű hivatalnok és költő a folyóba vetette magát. Ellenezte, hogy királya, a Chu állam vezetője szövetségre lépjen a szomszéd Qin állammal. Ellenkezése miatt felségárulással gyanúsították az amúgy örökké hűséges hivatalnokot és száműzték. Ekkor születtek versei. Tizennyolc évvel később persze neki lett igaza, mert a Qin állam leigázta Chu államot. Szomorúságában Qu Yuan öngyilkos lett ezen a napon.

Tisztelői ilyen kis levélbe burkolt riszgombócokat dobáltak a folyóba, hogy a halak azt egyék, ne a költő testét. Ezen kívül hajókról is próbálták elzavarni a halakat (nem akarom tudni, milyen halak lehettek ezek) – ebből ered a sárkányhajózás. Dél-Kínában sok helyen a mai napig nem megeszik a zongzi-t, hanem a folyóba dobják.

2. Sárkányhajó-verseny a folyókon

Ez talán külföldön a legismertebb. Hosszú, általában sárkányfejjel vagy motívumokkal díszített hajókba ülnek, elöl a dobos üti a ritmust, középen az erős emberek eveznek ahogy bírnak, hátul meg egy kormányos irányít. Aztán versenyeznek a folyón. Shanghaiban is van verseny, nemzetközi, amit idén is egy magyar csapat (nem helyiek) nyertek meg. A tömegtől félve sajnos ezt az eseményt idén is kihagytuk, de ezúton is gratulálunk!

3. Gonosz szellemek elűzése, szerencsevadászat

No, ennek van sok módja, mítikus figurák képeinek felállítása, hosszú séták az ünnep napján vagy esetleg a tojásállítás – azaz egy tojást kell úgy egyensúlyozni, hogy magától megálljon a talpán – ha ez pont délben sikerül, nagyon mázlis leszel.

És azt is láttuk – már tavaly is-, hogy az ünnep táján a piacról mindenki valami hosszú zöld növénnyel (pontosabban kétféle növénnyel, összekötve) megy haza, nekünk meg fogalmunk se volt eszik-e vagy isszák. De itt át is adom a szót Andinak, mint a téma újdonsült szakértőjének.

Már tavaly futás közben tapasztaltam, hogy az ünnep közeledtével megjelennek a piacon a zöldségek és gyümölcsök mellett ezek a hosszú zöld növények – mintha csak gazt téptek volna ki valamelyik út széléről, de még fizetnek is érte, hogy hazavihessék. Mindenesetre nagyon furcsa volt, már akkor gondolkoztam rajta, mi lehet ez, megeszik-e (mert a kínaiak ugye bármit…), megfőzik, vagy egyáltalán, mit csinálnak vele.
Idén már zaklattam Petit, mégiscsak jobb kínai tudása van, kérdezze meg a kedvenc kofánktól, mire jó ez. Némi vonakodás után legalább azt megkérdezte, eszik-e – az kiderült, hogy nem. Vettünk is egyet, hogy be tudjam mutatni, milyen “szépségről” van szó. Nézték is nagyon az utcán a hülye külföldit a csokor gazzal.  Otthon kiraktam az erkélyre, vázába mégse raktam volna.
Aztán a munkahelyén bővebb információkat kapott arról mi ez. A célja szintén a gonosz szellemek – és a bogarak – elűzése, az ajtó két oldalára szokták támasztani, a legjobb hatás érdekében jobb az ajtó fölé is lógatni egy csokrot. Szóval alapvetően nem tettük nagyon rossz helyre, legalább az erkélyről nem jön be majd bogár. 🙂 És hogy mi ez a növény? Az egyik fele pálmalevél, a másik pedig nem más, mint az otthon a parlagfűvel egyenrangú fekete üröm!

Üzletemberek, itt a lehetőség: Otthon irtandó gyomnövény, itt Shanghaiban 2Y (70Ft) két szál. Igaz, csak az év egy rövid szakában, no de akkor is jó a profitarány, nem? 🙂

+1 Végül pedig az esős évszakról

Télen sose gondolná az ember, de azért Shanghai szubtrópusi éghajlattal rendelkezik. Ez pedig azzal jár, hogy a nyár erősen csapadékos és nagyon nedves. Az átlagos páratartalom 80-85% körül alakul végig, a nyár minden hónapjában havi 150mm feletti csapaték hull, de a legnedvesebb a június, mikoris az átlag csapadék 170mm, és a hónap 30 napjából átlag 14 nap esik. Összehasonlításképp: ez a 170mm a magyarországi ÉVES csapadék 30%-a.Ebből két dolog következik:

1. Sokszor esik (pl. most is szakad)

2. Ha esik, akkor nagyon.

Gyakorlatilag legritkább minden másnap esik, és akkor vagy egész nap úgy esik 24 órán át, mint egy közepesen erős zuhanyból, vagy szakaszosan esik, pár órát napi 4-5 alkalommal, de akkor a dézsából öntik jelleggel.  Kellemes langyos eső amúgy, az idő is kicsit (de csak nagyon kicsit) lehül, pont annyira, hogy kereszthuzattal nem kell a légkondi, tiszta lesz tőle a város és a levegő, kevesen vannak az utcán, ha nem zavar, hogy vizes leszel, kifejezetten szerethető.

A csapadék még hagyján, a neheze akkor jön, amikor eláll az eső. Ekkor ugyanis olyan, mintha egy felhőben lennél, hiába nincs túl meleg (24-28 fok jelenleg), a ruhád teljesen nyirkos lesz a páratartalomtól

Ennél csak az rosszabb, ha esetleg a nap is kisüt két eső között. Na ekkor még izzadni is elkezdesz (még én is), de mivel a ruhád már alapból csurom víz a párától, szépen pácolódsz a saját sós levedben. Szerencsére erre még nem volt példa, egyelőre az esős-borús váltja egymást, amit én jobban szeretek, mint az otthoni száraz hőséget, amiben 10 perc alatt rákvörös leszel.

Nem csak én szeretem ezt az időjárást,  hanem különféle élőlények is. Például a szúnyogok. Szerencsére idén alig van, mert rendesen kiirtották őket – illetve egy másik élőlény is nagyon kedveli az efféle időjárást: a denevérek.

Az utcán a fák között ugyanis nem madarak repkednek, mint azt felületes megfigyelő hinné, hanem apró kis verébméretű denevérek, amik szerencsére a bogárevő fajtából kerülnek ki, tehát aktívan hozzájárulnak a szunyogpopuláció csökkentéséhez. Mindössze egy denevér 1200 szúnyogot tud megenni óránként, ami azért jelentősen hatékonyabb, mint egyesével csapkodni.

A mi utcánkban is lakik egy denevérkolónia, szeretjük is őket, de azért az vicces, ahogy az esti félhomályban fél méterre az ember fejétől csapkodnak el a hektikus mozgásukkal. 🙂

A sok eső miatt így az ünnepek is nagyrészt otthoni pihenéssel teltek. Azért vasárnap elmentem Barnival bicajozni két eső között, felfedezni egy új környéket – de erről majd legközelebb.