Kína a biciklik országa – szólt valamikor a mondás. Nos, Kínában sok minden változik – ez is. Gépesítik a gyártást és motorizálják a közlekedést – félelmetes sebességgel. Aki csak teheti biciklijéről autóba ül, aki nem teheti, azért az is legalább egy elektromos robogót összespórol magának (50-100000Ft körüli áron nem a megengedhetetlen luxus kategóriája még a szegényebbeknek sem). Lassan tényleg csak az marad biciklin, akinek nagyon nem telik másra.

De mi van azzal, akinek a bicikli munkaeszköz? Biztos mindenki látott már képet a jellegzetes ázsiai triciklikről, amin változatos, néha egészen elképesztő dolgokat hurcolnak ide-oda. Nos, természetesen ide is betört a fejlődés szele – kitűnő elektromos triciklik kaphatók már 50000Ft körül, általában platóval, de ha úgy kívánod, akár dobozos felépítménnyel is. Még erre sem telik, mégis úgy érzed, elég volt 2-3 évtizeden át taposni a pedált nap mint nap?

Van megoldás! Ugyanis a régi triciklik (amik a közhihedelem szerint sokkal tartósabbak, mint azújabb darabok – és ebben van is valami igazság, elnézve az új gyártmányokat) némi házilagos vagy kisipari tuningolással átalakíthatók elektromos kivitelűvé. Amíg ma a HR-es ügyintézőre vártam a kerületi adó- és járulékhivatal előtt Pekingben, volt alkalmam körbefényképezni egy gyönyörű példányt. Úgyis divat kezd lenni európában az elektromos rásegítéses kerékpározás, így biztos sokakat érdekel a téma. Részletes, enhyén technikai jellegű beszámoló következik.

Mielőtt a technikai elemzésbe belevágnánk, némi háttérinformációt osztanék meg a pilótáról:

Ennek a járműnek a tulajdonosa a hulladékgazdálkodási iparban dolgozik. Azaz szelektív szemetet gyűjt. Nem ő az egyetlen, rengetegen járják az utcákat hangosan kolompolva vagy csengetve. Mindegyikük egy-egy anyagra specializálódott: papír, PET palack, hungarocell, fém, olaj, stb – a rakománynak megfelelően kialakított járművel. Nem ingyen, vagy jószándékból gyűjtik – pénzt adnak érte – aztán leadják a hierarchiában egy szinttel magasabban álló gyűjtőknek egy kicsit többért. Ők ebből élnek, és ez is egy motiváció a lakosságnak a szelektív szemétgyűjtésre – működik is.

Ha mégsincs hozzá kedved és csak simán kidobnád a szemetet, ne aggódj – Kínában minden kommunális hulladékot átválogatnak szorgos kezek. Állítólag a kukába kerüléstől számítva 24 órán belül minden újrahasznosítható hulladék a helyére kerül, amit a feljett országok hulladékrecikláló logisztikai rendszerei is megirigyelhetnek. Több ezren foglalkoznak – persze egyáltalán nem legális munka keretében, egyszerűen nem jut más –  szép szóval hulladékszelekcióval, kissé nyersebben kifejezve a szemeteszsákok tartalmának módszeres átválogatásával.

Emberünk ennél egy fokkal jobb munkával rendelkezik – ő papírt gyűjt a városban járművével. Épp boldogan gyűjtötte be a hivatalból nagy zsákokban a papírhalmot (amihez én is hozzájárultam pár lappal). De most térjünk is rá a járművére, ami egy tipikusan pekingi tricikli – Shanghaiban kissé más jellegű a váz és a felépítmény, egyszer majd erről is írok majd. Lássuk a gépet, haladjunk hátulról előre.

A rakomány platóját felkészítették komoly terhek fogadására is. Látható a masszív laprugós + tekercsrugós felépítmény, ami biztosítja, hogy ne rázódjon le a rakomány a rosszabb utakon sem. Szerintem alapból a rugórendszer nehezebb, mint a biciklim – ugyanakkor valószínüleg meg se moccanna a más terhekre méretezett rugó, ha ráülnék a platóra.

Törvénytisztelő és tisztes kommunista állampolgárként vörös kendő is van készleten, ha a megengedettnél (haha) hosszabb rakományt kéne szállítani, vagy szembe jönne egy fontosabb elvtárs. Figyeljük meg a Forma-1 versenyautókat és a QR-20, QR-15 kerékrögzítő rendszereket megszégyenítő egycsavaros kerékrögzítési rendszert is, mely defekt esetén gyors akciót tesz lehetővé.

A plató alatti első részen felseljik az utólagos tuning lelke – az elektromos hajtásért felelős akkumulátorok és a motor. A motor maga ugyan megbújik a kerék homályában (elnézést, nem feküdtem be a tricikli alá, így is nagy szemekkel néztek rám a kapuőrök) – szemfüles megfigyelők azonban észrevehetik az alap hajtáslánctól különálló fogaskerék-áttételt.

Nézzük meg az első fertályt is:

A pilótafülkét ha röviden kéne jellemeznem, azt mondanám spártai jelleggel funckionális. Azzal a tippel, hogy ez a jármű idősebb mint én, valószínüleg nem tévedek nagyot. A masszív vascsövek, a Chris King termékek masszivitását megszégyenítő kormánycsapágy és a sok küllős kerék a vastag felnivel az örökkévalóságnak lett tervezve.

Úgy látszik a nyeregről ugyanez nem mondható el – megadta magát az idő vasfogának. Drága és felesleges újra-műbőrözés helyett egy szakadt pulóver tökéletesen megfelel a kényelmi faktor növelésére.

A sárvédő meglepően filigrán, a kormánykosarat tartó vascsövek kevésbé. Valószínüleg itt is utólagos tuningról beszélhetünk.

Nagyítsunk rá kicsit a vázra!

A papírgyűjtésből meg lehet élni – de csak éppenhogy. Így a tervszerű megelőző karbantartásra nem biztos, hogy mindig jut keret. A hirtelen jött problémák megoldására fixen felszerelt ragasztószalag van  rendszeresítve a járművön – a plató alatt egy tekercs szikcsót is láttam, gondolom hasonló céllal.

Az elektromos kábelezés szolid, szinte láthatatlan elvezetése mesteri kezek munkáját dícséri. A kábel vezetésére felhasznált anyagokból (zuhanycső, kábelszorító, tömítőszalag) sejthető, hogy emberünk a vízszerelésben is jártas, vagy legalábbis van ezen a területen dolgozó közeli ismerőse.

Avatatlan szeműek vagy felületes megfigyelők azt hihetnék,  felkészült emberünk tartalékláncot hord magával, láncszakadás esetére. Nos, nem egészen erről van szó. Ez kérem szépen a kézifék. Eredetileg karos-rudazatos működtetésű – úgy látszik itt már megadta magát az eredeti elgondolás. A fizika törvényeivel csak minimálisan barátságban levő olvasók is biztosan pontos képet tudnak felvázolni arról, mekkora fékerőt fejthet ki egy fél kézzel rángatott vasláncon keresztül húzott dobfék (mert az van a végén) egy ilyen fél mázsa körüli jármű + utasa + rakománya lassítása esetén. Javaslom, hogy ezt végiggondolva mindenki  tisztes távolból közelítse a mozgásban levő hasonló járműveket.

Na de hova mennek a kábelek? Nézzünk rá a kormányra!

Hohó! Az elektromos feljesztés során a jármű szintet lépett az utcai hierarchiában – feltehetőleg ezt próbálja szimbolizálni az utólagosan felhegesztett második kormány. De nézzük meg először az eredetit.

Az alsó kormány emberes szélessége és maszív falvastagsága a komolyabb lejtmenetekben is komoly stabilitást biztosít a pilótának. A kormányok végére tekinve tovább erősödik a vízszerelő mesterségről a korábbiakban tett feltételezés – markolat helyett kitűnő szolgálatot tesz a méretre vágott ipari slagdarab!

Középre tekintve felsejlik a stucni hiánya – és egy tipushiba is, hiszen, szemmel láthatólag  az eredeti villa-kormány rögzítés megadta magát. Az áthidaló megoldás kivetelzése a gánymunkák netovábbja – egyszerűen fúrtak egy lyukat kicsivel arrébb a kormánynak. Végülis minek bajlódjunk, az asszimetriát feltehetőleg úgyse lehet megérezni a kerékben levő  jó félarasznyi nyolcas miatt.

A felső kormány bal oldala magán hordozza a telepek töltöttségének visszajelző műszerét. A motor sebességének vezérlése markolatváltó-jellegű tekerhező potméterrel történik. A jobb oldal egyelőre üres – további utólagos tuning felszerelését teszi lehetővé. Esetleg tudom javasolni a féket – a jármű ugyanis a korábban említett láncos megoldáson kívül más lassító berendezéssel nem rendelkezik (kivéve, ha az elektromotornak van lassító-visszatápláló fokozata, ami nem lehetetlen, de nem venném biztosra sem)

Most pedig miután jól kiröhögtük magunkat, képzeljük el, hogy nemcsak mindennap ezzel a járművel megyünk munkába, hanem az egész munkanapunkat (ami nem 8 órás, hanem inkább 12-14) is ezen töltjük – és adózzunk mélységes tisztelettel a jármű pilótájának.