Na jó, azért annyira nem volt rossz, de küzdelem is volt rendesen. Az eleje csak bemelegítés, az utolsó 4-5 óra volt a „csúcspont”. Nézzük azért az elejéről a teljesség kedvéért, hosszú lesz, mert sok minden történt.

13:48 vonatom percre pontosan befut Beijing South állomásra. Ennél gyorsabb vonat nincs, csak egyszer áll meg útközben (Nanjing), így a teljes távot 4 óra 48 perc alatt teszi meg. Hármokor van az első találkozóm, igyekezzünk, taxiba hoppanok

14:42 megérkezek Chaoyang kerület járulékfizetési központjára. Felhívom a HR-es emberünket, aki már úton van. Az idő kellemes, délelőtt eshetett az eső mert minden vizes. A kapuban állva várok, közben elkészül a képanyag a tegnapi triciklis bejegyzéshez.

15:05 Megérkezett emberem, bemegyünk a hivatalba, ahol az asztalra borulva alszik a kb. 40 ügyintéző fele.

15:15 Bankkártyámon 13600Y-nel szegényebben kilépek az épületből. A cég járulékhátraléka rendezve. A büntetőkamat nem rettenetes,  0.05%/nap – de csak személyesen, bankkártyával lehet befizetni a hátralékot, Pekingben. Mafan, mafan. No de menjünk tovább, ideje találkozni Giftyvel. A harmadik taxis el is visz.

15:45 befutok Gifty irodájába (ahol történtesen a mi irodánk is van, bár még sose használtam). Kicsit késik, addig a pénzügyeket könyvelem. Nem gond, én jöttem korán. Mellettem két amerikai-kínai angolul beszélget egymással. Ez mindig olyan furcsa, pláne itt Pekingben – de hát nekik ez az anyanyelvük.

16:15 Megjön Gifty, kapok tőle egy rakás hivatalos iratot, pecsétet a másnapi vízumügyintézéshez. Aztán nekiállunk a tavalyi számlakönyvek módszeres átnézésének. Egy óra alatt végzünk is. Egész követhető, mindenre megvan a válasz amit kerestem, lefénymásolom amit kell és elköszönök. Irány a szálloda, mivel időközben csúcsforgalom lett, ezért inkább metróval. Végülis a három elintéznivaló miatt, amiért Pekingbe jöttem, kettő már kész is és csak két és fél órája érkeztem, nem rossz!

17:50 Megérkeztem a szállodába, elfoglalom a szobám. Előrelátóan ki is fizetem és elkérem az „átmeneti lakóhely regisztrációs lapot” mert tudom, hogy másnap szükségem lesz rá Ricsi vízumához. Elkezdek válaszolni az aznapi e-mailjeimre. Ez is egy bő óra alatt elkészül, mert a vonaton már előredolgoztam.

19:00 Ideje vacsora után nézni, mert két óra múlva meeting megint. Erről már írtam, finom volt.

19:45 Visszaértem, zsupsz a kádba, naaagy fürdés.

20:15 Kész is, még pont van időm egy gyors blogbejegyzést írni.

21:00 Kezdődik a szokásos csütörtök esti meeting. Most kivételesen csak egy órán át tart, szuper.

22:00 Na akkor még válaszoljunk a maradék e-mailekre. Már nincs sok, fél óra alatt kész. Összekészítek mindent másnapra.

22:30 Nekiállok még egy blogbejegyzésnek, mert valami miatt úgy érzem, másnap nem lesz rá időm.

00:15 Kész. Alvás. Az órát beállítom 7:30-ra, a terv: reggeli, majd 9-kor a reggeli csúcsforgalom után irány a vízumhivatal ahol legkésőbb 11-re végeznem kell, délre irány Gifty irodája visszaadni az iratokat, egyre a pályaudvar, kettőkor indulok haza.

Eddig minden simán ment. Most jön a feketeleves…

7:30 Ébredek (majdnem).

7:45 Kimászok az ágyból, kezdjük munkával a napot, tudjuk le az éjszaka jött emaileket.

8:15 Kész. Irány a reggeli.

9:15 reggeli megvolt, kijelentkeztem a szállodából. Irány a vízumhivatal. Szakad az eső, a szálloda előtt négyen várunk taxira. Jön hamar egy taxi. Végigkérdi az utasokat, ki hova megy, mindre rázza a fejét és továbbhajt. Pár perc múlva ugyanez megismétlődik a másik taxissasl. Hogy az a válogatós jó édes…  Telefon elő, útvonaltervezés: metró nincs csak nagy kerülővel, ellenben a 909-es busz párszáz méterre indul és közel tesz le. Esőkabát fel, nosza, induljunk, Pekinben még úgysem buszoztam.

9:30 Busz nem jön, a taxik nem állnak meg (illetve egy megállt, de nem tetszett neki úticélom) aztán végre megáll egy és hajlandó is elvinni!

9:50 Megérkezek a pekingi vízumadminisztrációs hivatalba. A tervem bejött, a reggeli tömeg már lement. Sorszámot tépek, kitöltöm a Ricsinek szánt adatlapot. Mire megvan, már sorra is kerülök (illetve beállhatok az ablakok előtti rövidebb sorba, mert itt ez így megy.

10:05 Végzek az ablaknál. Vízum nélkül. Szokásos sztori, miért Pekingben kérek vízumot, ha Shanghaiban lakunk. Mondom, hogy mert Shanghaiban nem adnak, tekintve, hogy itt van bejegyezve a cégünk. Ezt értik, de nem tudnak segíteni, mert Ricsi nincs benne a rendszerükben. Mondom naná, semmilyen rendszerben nincs benne, most született, szeretném felvenni a rendszerbe, ezért jöttem. Erre már csak azt kapom, hogy a protokoll az protokoll, menjek az ügyeletes főtiszthez. Megyek.

10:10 A főtisztnek elmagyarázom a helyzetem. Szépen kínaiul, nyugodtan, ez itt rengeteget segít. Elmondom, hogy februárban direkt rákérdeztem, ugyanennél az ablaknál,  nem kell itt lenni Ricsinek, el tudom intézni neki a vízumot. A válasz ugyanaz: amíg nincs róla a pekingi rendszerben valami adat, ő nem tud mit tenni, menjek Shanghaiba vízumért. Itt csak akkor tudna neki vízumot adni, ha lenne róla legalább egy átmeneti tartózkodási irat, mint amit én kértem a szállodában – tehát vissza kéne jönnöm vele Pekingbe, tehát hiába nem kell neki személyesen megjelenni a hivatalban, a szállodában jelen kéne lennie. Kérdezek, sokat, nem hagyom annyiban…

10:15 Nagyon készséges amúgy a hölgy, kedves, de már látszik, hogy unja. Azért megkérem nagyon szépen, hogy legyen szíves nézze meg tehet-e valamit. Eltűnik az ajtó mögött az összes iratommal, útlevéllel stb. Várok.

Közben a másik főtiszt előkerül, mert mögöttem szép hosszú sor alakult ki. Csendben ülök és hallgatom mások problémáit. Vannak gyönyörű sztorik:

Kb. 60 éves néni, kijött Kínába, Chongqing környékére egy évre angolt tanítani, június 30-án lejár a szerződése (és a vízumja), menne haza, de még előtte elmenne Mongóliába kirándulni 4 napra, már lefoglalta az utat július negyedikétől.

A tiszt válasza: foglalja át a repjegyeket és menjen haza amerikába holnap, mert nem jöhet vissza az országba és nem is tartózkodhatna itt tovább, mint másnap, hisz lejár a vízuma (és ebben igaza van). A vízumja nem hosszabbítható (ami amúgy konkrétan nem igaz, mert a munkaválallói meghosszabbítható 1 hónapos turistavízumra a szerződés lejártakor, legalábbis Shanghaiban ez a szabály) A gond csak annyi (de persze ezt se mondták el a néninek), hogy a vízum kibocsájtási helye Chongqing, innen jó 3000 kilométerre, ez nincs benne a pekingi rendszerben, nem lehet vele mit tenni  itt. Azt javasolja,”a kínai nagykövetségen kérjen egy új vízumot”. A néni kérdi, hogy hol van ez a követség, mi a címe – erre a válasza „azt nem tudom, javaslom nézzen utána az interneten, vagy repüljön haza amerikába holnap”. Jaj de kedves.

Nos, csak azt felejtette el megemlíteni az úr, hogy a nagykövetség Mongóliában van. Mikor végeztek elmagyarázom a néninek, hogy sajna sokat nem tud tenni, vagy visszamegy Chongqingbe átváltani turistavízumra, vagy megkockáztat egy vízumon felüli tartózkodást (nem ajánlott) és Mongóliában kér egy új vízumot. Szegény néni letörve megy el, tekintve, hogy másnap lejár a vízuma, Mongóliát nem fogja látni, és szerintem szerencsés ha a hazaútjáig meg tudja valahogy oldani a vízumproblémáját.

Jön egy másik, fiatalabb csajszi, hasonló kérdéssel. Lejár a munkaszerződése hamarosan, még egy hónapig utazgatna Kínában, „lehet-e hosszabbítani a munkavállalói vízumot?”. „Nem lehet” szól a válasz. „Semmit nem lehet itt tenni azért, hogy maradhassak még?”. „Nem, semmit”.

Nem véletlenül emeltem ki a kulcsszavakat. Egy kínai mindig arra fog válaszolni CSAK és CSAKIS, amit kérdezel tőle. Klasszikus vicc, de itt simán előfordul, nem poénnak szánva: „Meg tudod mondani mennyi az idő?” „Meg.” Mi a helyes válasz a csajszi kérdésére?  A munkavállalói vízumot nem lehet meghosszabbítani, de igényelhető egy egy hónapos turistavízum a lejáratkor. És itt valóban nem lehet semmit se tenni, de a vízumot (pontosabban tartózkodási engedélyt) kibocsájtó városban igen.

Ha már úgyis így ráérek, miután elzavarta a tiszt, elmagyarázom a csajnak a helyzetet, nem igazán tudja felfogni ezt a városokra limitált szabályozást. Ezzel sokan vannak így, beleértve a munkaadó cégem tulajdonosait is. Nos, legalább a blog olvasóinak legyen tiszta:

Kínában országos, állami szintű adminisztráció nem létezik az ilyen magánemberek apró-cseprő ügyeinek, mint mi. Minden provinciákhoz és városokhoz van kötve. Helyenként az adórendszer is más, a vízumszabályok is mások, az ügyintézés folyamata más, a büntetőtörvénykönyv más, a tanterv más, minden más, és ezek a határok nem átjárhatók. Vannak ugyan országos irányelvek és törvények, de ez sose szentírás, csak ajánlás – például Shanghai munkaügyi törvénye több ponton konkrétan ellentmond az országosnak.

Na de vissza a mi ügyünkhöz…

10:40 Visszajött az ügyeletes tiszthölgy. Megkérdezte mindenkitől akitől lehetett, nem tud mit tenni, menjek Shanghaiba, kérjek ott vízumot. Kérdem, erről tud-e adni valami hivatalos iratot, mert félek visszamegyek Shanghaiba és ott pont az ellenkezőjét mondják majd ha előadom a sztorim. A kezembe nyom egy hivatalos általános tájékoztató füzetet, ami persze már rég megvolt.

Kérdésem az utolsó szó jogán: „Ha felhozom a fiam a városba és kérek neki is átementi tartózkodási iratot a szállodában, elintézhetem a vízumot itt, ebben a hivatalban?”. „Igen”

OK akkor ha nem is kényelmes, legalább van megoldás, persze ha nem kérdezek rá, nem mondták volna el… Mikor is jöjjek vissza Pekingbe családostul? Hacsak… esetleg…

10:50 …na jó, akkor „hozzuk fel” Ricsit Pekingbe még ma.  Rohamléptekkel irány vissza a szállodába, szerencsére pont jön egy taxi.

11:15 Megérkezek a szállodába. Recepció, hála istennek már megvolt a műszakváltás, mások vannak bent, mint reggel. Megacélozom arcizmaim, elmondom, hogy itt laktam tegnap, elfelejtettem a fiamnak elkérni a tartózkodási iratot, nem tudnának-e adni. Elkezdik Ricsit keresni a  rendszerben, mondom, hogy nem lesz benne, mert csak a saját nevemen volt a szoba. Szerencsére nem kérdik, hol van most Ricsi, ők szolgáltatnak, nem ez a dolguk.

Sajnos nem tudnak adni papírt, mert már kijelentkeztem, ők pedig csak azt jelenthetik be a rendőrségen aki itt lakik épp. Jó, gondolom, akkor emeljük kicsit a tétet ebben a hazárdjátékban.

„Kiveszem a legolcsóbb szobájukat egy éjszakára, úgy kaphatok papírt?” „Persze, kaphat.”

Kicsit így már átlátszó a sztorim, de nem érdekel, egyelőre működik. A szoba csak 550Y, feleannyi mint a vonatjegy oda-vissza, és nem kell még egyszer jönnöm, pláne nem Ricsivel (már ha működik a terv a hivatalban is). Pont azon gondolkoztam, ilyen alapon egy olcsóbb szállodába is bemehettem volna egy extra szobáért de aztán elkezdik fénymásolni az útleveleket, amikor jelzem, hogy Ricsiében ne keressék a vízumot, mert még nincs neki, most született – és itt már tudom, hogy semmilyen másik szállodában esélyem se lenne, jó helyen vagyok, csak itt sikerülhet. Azért persze néznek egy nagyot, én meg félek, hogy lőttek a tervemnek és most bizony egy róka fogta csuka helyzetbe kerültünk:

–          A vízumhivatalban nem adnak vízumot tartózkodási papírka nélkül.

–          A szállodában nem adnak tartózkodási papírkát vízum nélkül.

Utánakérdeznek a rendőrségen, üljek le, várjak. Várok. Közben végiggondolom az alternatívákat, mi van akkor, ha nem tudom ezt a módszert végigjátszani:

1. Shanghaiban megpróbálhatok vízumot kérni, de most borítékolom, hogy elzavarnak a rákba (illetve vissza Pekingbe).
2. Visszajöhetek Ricsivel a karomban (persze akkor már Andinak is jönnie kell meg Barninak is) és végigjátszhatom ugyanezt a sztorit eredménytelenül, hiszen papírt akkor se kapok, mert még nincs vízum Ricsi  útlevelében.
3. 1 hónapos „csak kilépésre” vízumot kérek Shanghaiban Ricsinek (ezt kapja az olyan gyerek aki „véletlenül” született Kínában, azaz a szülei egyikének sincs tartózkodási engedélye, tehát ez kvázi „alanyi jogon” jár), elhagyjuk Kínát, Hongkong, visszajönni Ricsinek új turistavízummal, ami alapján már kap papírt Pekingben és az alapján kap állandó vízumot. Ez egy bombabiztos megoldás, de nem igazán hiányzik ezt most végigzongorázni, arról nem is beszélve, hogy nem egy olcsó móka a Shanghai-Hong Kong– Peking –Shanghai kör négyünknek.

11:25 Visszajönnek, a rendőrség rábólintott, a születési anyakönyvi kivonata alapján kiállíthatnak Ricsinek egy tartózkodási iratot. Hurrá! Hurrá! Hurrá! Kifizetem a szobát, bejelentkezek a szállodába.

11:26 Kijelentkezek a szállodából. J, irány a hivatal. Illetve előbb megkérdem, lehet-e átfoglalni a vonatjegyem későbbre, mert ugyan az ügyintézés most már kezd egyenesbe fordulni, de a vonatjegyem az még mindig délután kettőre szól. Persze gondoltam ,hogy ebben nem tudnak segíteni, péntek délután meg minden vonat tele. Nem baj, erre ráérünk később gondolni, max. Nem a pályaudvarra megyek, hanem a reptérre, és felülök az első gépre amin van hely. Még mindig olcsóbb és egyszerűbb, mint máskor visszajönni magammal cibálva az egész családot. De mondom, ezen most még ne aggódjunk.

11:30 Taxi szinte egyből, ráadásul fekete Hongqi (Vörös zászló) Kellemes sofőr, bár nem midnent értek amit mond, azért lazításképp beszélgetek vele, hogy ne csak a vízumokon pörögjön az agyam. Elmondom Barni fiam egyik kedvenc autója a Hongqi de még sose ült benne, mert Shanghaiban nem nagyon van. Átbeszéljük Shanghai és Peking közötti különbségeket, Magyarország gazdasági helyzetét és még más egyebeket.

11:50 Megérkeztem ismét a hivatalba, a taxistól elkértem a névjegyét, megbeszéltük, legközelebb ő visz minket a Nagy Falhoz, hogy Barni ülhessen Hongqi-ben. Beszaladok, sorszámot tépek. Harmincan vannak előttem, és mindjárt ebédidő, amikor Kínában leáll az élet, tehát ez legalább egy óra. Ajjaj. Na akkor megint elő a pofátlanság faálarcát, odaállok a rövidutas kordonhoz határozottan.

Úgy néz ki nem jött be, kérdi a kordonnyitó emberke, mi a számom. Mutatom, mondja, hogy várjak szépen ülve. Jelzem neki, hogy ma már másodszor vagyok itt, nem lehetne-e… Mondja, hogy akkor mutassam a másik számom, talán… Eszeveszett keresgélésbe kezdek a földre gugolva az irathalom között, persze sehol nincs meg a nyamvadt cetli. Elég elkeseredettnek nézhetek ki, mert végül azt mondja, hagyja a fenébe és előreenged. Ezúton is köszönöm, kordonnyitó ember! Nélküled most nem ülnék ezen a vonaton!

12:10 Sorrakerülök – szerencsére másik ügyintéző, a korábbi épp ebédel. Biztosra megyünk, úgyhogy maradjon csak a kínai nyelv a kommunikációra és előrelátóan kihagyom a Shanghai vonalat a történetünkből, – elvégre előfordulhat, hogy 5 hónapja szállodában lakunk, nem? J (bele is őrülnék) Kérdezget, mit csinál a cég, hol van gyerek, hol van anyuka. „Szoptat a szállodában” mondom.  „Útlevele itt van?” „Itt.” (és ugye milyen jó, hogy bepakoltam, holott sehol nem írják, hogy kellene) Átnézi a cég iratait, kicsit kérdezget róla, én közben edzem az arcizmaim, hogy ha rákérdez fapofával vághassam rá, hogy Ricsi azért született Shanghaiban mert épp ott kirándultunk és váratlanul megindult a szülés…) majd rányomja a pecsétet a papírra, én meg igyekszem nem felugrani a székről örömömben és megkönnyebbülésemben.

12:15 Végeztem is, taxi, úgy döntök még Gifty irodája is belefér az időmbe Most látom csak, hogy „Acs-Pong Rihcard” van az átvételi cetlire írva, de nem érdekel, a sorszám és adátum stimmel én vissza nem megyek ide többet. A Taxiban elmondom Andinak a jó hírt és lekönyvelem a pénzügyeket.

12:35 Gifty irodája. Leadom neki a recepción az iratokat, számlákat, no meg a vízumátvételi lapot.

12:45 Irány a pályaudvar, kissé őrült női sofőr – de legalább elvisz! Hogy lejjebb adja itt az ember az igényeit. 🙂

13:15 Megérkeztem. Mint egy úr, beülök egy étterembe enni egy jó kis pirított marhás menüt, a puha bársonyboxban majdnem elalszom a kaja végeztével, mertt az elmúlt 4 órában pörgött az agyam rendesen.

13:40 Befejeztem az ebédet, veszek még gyorsan három banámt biztonsági tartaláknak az útra.

13:48 Felszállok a vonatra és pár perccel később elindulok hazafele.

Hát ilyen volt a pekingi 24 órám. Mindent elintéztem amit szerettem volna, gyakorlatilag idegeskedés nélkül. Írjam le megint, hogy ha érvényesülni akarsz Kínában (meg túlélni, úgy általában) akkor ravasznak és rugalmasnak kell lenned? Ha nem teszed, az nagyon sokba fog kerülni. Idegrendszerben és pénzben egyaránt.