Arról már volt szó itt a blogon, hogy milyen errefelé a levegő, illetve vízminőség, az egyéb ránk leselkedő veszélyekről azonban nem volt még szó.

Nemrég történt, hogy egy hétvégi sétánk alkalmával beugrottunk a lakásunktól nem messze található gyöngypiacra. Mint ékszer-mániás nő, havi egyszer biztos eljövök ide, aminek persze a pénztárcám látja kárát, de nem is ez a lényeg. Mivel most családostul sétáltunk, Barni motoron, Ricsi babakocsiban utazott. Mikor odaértünk, Ricsi még békésen szundikált, majd egyik pillanatról a másikra felébredt, nyügösködött. Ekkor vettük észre az arcán lévő piros foltokat, de gondoltuk biztos a babakocsi nyomta meg miközben aludt. Később kiderül, hogy nem ez a helyzet, mert erősen könnyezni kezdett, és egyre több piros folt jelent meg az arcán.

Ekkor Peti kivitte a gyerekeket a szabad levegőre, míg én befejeztem a vásárlast. Ricsi egyből jobban lett, de a piros foltjai még egy óra múlva is látszottak, és csak nagyon nehezen akart elmúlni neki. Valami a levegőben lehetett, amire a pici szervezete így reagált, mert semelyikünknek sem volt semmi baja, csak Ricsinek.

Ugyanezen a hétvégén történt, hogy megcsípkedtek minket a hangyák, kb. két-három csípés fejenként. Ez vasárnap történt, és szerdára múlt csak el a viszkető-égető érzés.

Egy ismerőst megcsípett egy bogár a térdén, ami olyan szinten bedagad, és begennyesedett, hogy alig bírt ráállni, és az itteni orvosok sem tudtak vele mit kezdeni. Végül hónapok múlva jött csak rendbe.

Egy barátnőm a napokban biciklivel ment a jógaórájára. Amit szépen biciklizett a betonon!, egyszer csak átsiklott előtte egy kígyó. Mivel már nem tudott megállni, átment rajta, de ez szinte mit sem ártott szegény állatnak, aki folytatta útját, a barátnőmet meg csak rázta a hideg a látványtól. Persze lehet, hogy nem mérgeskígyó volt, de sose tudhatja az ember. Ugyanez a lány mesélte, hogy Shanghai előtt egy másik városban laktak, egy alsóbb emeleten. Alattuk lakott egy család, akiknek a gyerekeit a kertben található kukacok, férgek csípkedtek össze, hogy sokszor orvoshoz kellett vinni a csemetéket.

Mikor ideköltöztünk és megvettük az erkélyre a kisasztalt és a székeket, első este kinnt ültünk Petivel, amikor sikítva rohantam be a lakásba, mert az erkély korlátján egy öklömnyi nagyságú bogár araszolt.

Vietnámban vannak férgek, amik a bőröd alá is bemásznak…

Hát szóval szép a természet, de még szerencse, hogy nem lakunk trópusibb területen, mert ha még a kabócáktól is kikészülök, ráadásul találunk olyan hangyákat is amiknek a csípése 3 napig fáj… na ilyenkor hiányzik az otthon és a kiszámítható méhek-darazsak. 🙂

Azon kívül nem hiszem hogy otthon tapasztaltam olyasmit, hogy a levegőtől kiütéses lennék. Itt a város és a természet veszélyei egyszerre vannak jelen. Vigyázni kell…

A múltkor Regi hívott minket merre van a gyerekkórház, merthogy Brúnó tetőtől-talpig kiütéses lett. Aztán egy nap múlva ahogy jött, úgy el is múlt – valószínüleg ételallergia volt.

És ott van még a pekingi víz, ami a csapból folyik, és három napi ottartózkodás után, napi 1 rövid fürdéssel olyan lesz a bőröd, mint a rinocérosznak és viszket veszettül.

A bogarak az egy dolog, az az éghajlathoz tartozik és relatív könnyen elkerülhető veszély. Ennél aggasztóbb a levegő és víz minősége – hiszen ezek ellen már nehezebb védekezni – de legalább tudod és látod, mikor és hol rossz a víz és a levegő, és ilyenkor kerülöd az érintkezést.

A legijesztőbb az ételek minősége. Hetente jönnek hírek különféle adalékanyagokkal mérgezett vagy túltöltött élelmiszerekről. Már ott tartunk, hogy aki tehetős, vesz magának egy darab földet és fizet egy-két parasztot, hogy művelje neki, más termékekből meg csak importot vásárol. Mi is odafigyelünk amennyire a pénztárcánk bírja – például az érzékenyebb tengeri kajákból inkább megveszzük a japán importot, és tejből is hanyagoljuk az amúgy 500Ft/l árú kínai gyártmányt és kipengetjük a 850Ft-ot egy liter biztonságos japán tejért. Rutineljárás, és én is nem egyszer láttam, ahogy  a lejárt húsokat átcimkézik a nagyobb szupermarketekben (mondjuk erre otthon is van példa)- így a húsból is inkább kifizetjük a másfélszeres árat a garantált minőségű termékért. Amit az ember nem gondolná, hogy hamisítanak az az étolaj – de sajnos volt már példa használt és átszűrt sütőolajjal vagy ipari szappanzsírral dúsított olajok lefoglalására. A zöldségekkel úgy vagyok, hogy ott nincs mit tenni. Megbízható zöldségesnél vásárlunk a piacon – mert nemrég volt abból is botrány, hogy egyes zöldségesek formaldehiddel permetezik az árut, hogy friss maradjon. Komolyan, a múltkor boldog voltam, amikor 1 héten belül megrohadt a répa a hűtőben – azt legalább biztos nem kezelték semmi durva dologgal. Narancsot nem is veszünk, mióta tavaly télen egy példány 5-6 hétig frissen ült az asztalon.  Persze lehetne hozatni organikus zöldséget házhozszállítással (a normál árak négyszereséért), de ezt már nem bírja el a pénztárcánk, illetve normális szabályozás hiányában annak se garantálja semmi a minőségét – a taobao-n is kapható a hivatalos “organikus hús / zöldség” matrica. A két “kedvencem” mégis az egyik babatápszerben nemrég talált nagyob mennyiségű higany volt, illetve a különféle vegyszerekkel kezelt malachús, amitől a marhának nézett ki – és lett eladva. Még hamisított sót is lefoglaltak idén. Sót!!!
Nem csak a helyi gyártókkal van baj – pár hónapja megintcsak országos botrány volt a Lipton teafilterekben található mérgező nehézföldfémek miatt. Ezek után gondolom nincs mit csodálkozni a havi átlag  120-140ezer forintos kajaköltségen. 

Nagyon komoly az elégedetlenség amúgy nemcsak az itt élő külföldiek, hanem a kínaiak körében is – aki csak teheti, import árukat vásárol és egy nemrég végzett felmérés szerint a lakosság 62%-a jobban aggódik az ételbiztonság miatt, mint egy éve – létezik is egy civilek által karbantartott adatbázis a kirobbant élelmiszerbotrányokról – jelenleg 2999 cikk található benne: http://www.zccw.info/index 

Amúgy a kínaiak legjelentősebb aggodalmai felmérések szerint így alakulnak:

20.1% környezetszennyezés (nem részletezem)

34.3% közlekedési biztonság (hídról leesett vonat, összeütközött metró, vezetési stílus)

36.4% egészségügyi ellátás biztonsága (hamisított oltóanyagok például)

49% nemzetbiztonság (a híres kínai paranoia)

81.8% élelmiszerbiztonság 

2-3 évig persze minden elviselhető. De aki tisztában van ezekkel a dolgokkal és itt kell leélnie az életét az joggal elégedetlen. Márpedig az elégedetlenség érezhető és egyre növekszik. A munkatársak között is van rebellis rendszerellenes lázadó nem is egy – de nem is írok többet, nehogy bajba kerüljenek 🙂 Én még mindig azt mondom, nem kell Kína miatt aggódnunk, meglesz nekik a saját bajuk…