Tegnap este “szintet léptem” a helyi közlekedés tekintetében. Munka után elszaladtam a Media Markt-ba (igen, van ilyen is) webkameráért, majd a 2+2 megálló átszállós metrózás helyett hazafele inkább a buszozást választottam. Nagyon nagy élmény volt! A buszok itt afféle törvényen felüli entitások, mindenki kitér az útjukból, és kvázi a piros lámpán is átmehetnek, ha akarnak (ami amúgy minden járműnek bevett gyakorlat, ha jobbra kis íven kanyarodik – nem is tudom, ez tiltva van-e az itteni KRESZ-ben). Ennek megfelelően nagyon hatékony és gyors módszer a közlekedésre. A buszjegy kiváltható a közlekedési elektromos kártyával – egy út fix 2Y, ha átszállsz, akkor csak 1Y. Ha nincs a buszon légkondi, akkor is csak 1Y. A buszok kisebbek mint otthon, csak két ajtósak, de ezért gyorsabbak is + kéziváltósak, szóval tudnak repeszteni. Több mint 900 buszjárat van Shanghaiban és elég gyakran járnak, hazafele is csak 2 percet kellett várnom, már jött is. Élmény volt. Az úton láttam Pudong kerület könyvtárát – egy nagyon hatalmas épület, majd még szerintem odamegyek, bejelentkezek, úgy hallottam angol nyelvű könvek is vannak.

Ma reggel kilenckor keltünk, reggeli után pedig elindultunk a piacra. Mint kiderült, a lakóparki busz nincs ingyen, 1Y/fő az ára – nem vészes. 10 perc alatt el is értünk a piacra, körbesétáltunk, mielőtt vásárolni kezdtünk.
Van egy gyümölcsös sor, két zöldséges sor, oldalt magok és szárított “dolgok”, illetve van egy tojásárus sor, egy húsos sor és egy egész halas-rákos részleg. Picit mindegyikről írok:

Gyümölcs: Itt nagyjából ugyanazt kapni, mint a szupermarketekben, csak olcsóbban, illetve jobb minőségben. A legdrágább banánból vettünk, 250Ft/kg, a licsi pedig sokkal zamatosabb és nagyobb mint amit eddig bárhol vettem, 800Ft/kg áron. Voltak egzotikusab gyümik is, pl. mangusztán, rambután, de ezekkel még picit várunk, amíg szezon lesz.

Zöldség: Szerintem legalább 50 féle káposzta, bab és spenótféle van, amiknek fogalmam sincs mi a neve, de mind nagyon finom – a kínaiak legalábbis nagyon értenek hozzá, hogy készítsék el. Emellett persze van az otthon is szokásos paprika, paradicsom – de itt a paradicsomot a legtöbben pici koktélméretben veszik – isteni finom. Vannak ismeretlen gyökerek, gondolom van közte yam, lótuszgyökér, stb., de sajnos ezeket még nem ismerem fel eléggé – kéne egy zöldséghatározó. A zöldségek ára hihetetlen az otthoniakhoz képest. 1kg leveles zöldség max 200Ft szokott lenni, de az nagyon a teteje. A gyökerek, gumók még olcsóbbak. Majd szép lassan mindent kipróbálunk egyesével, csak kéne szerezni egy könyvet ami segít az elkészítésben.

Ja, volt gomba is, olyan 15 féle. Fonalgomba, 3-4 féle laska, kis gombatelepek, nagy tönkök, és csiperke 3 színben. Vettünk valami ismeretlen gomát, harminc deka volt 100Ft.A zsenge borsót sem tudtam ott hagyni, vettem fél kilót 150Ft-ért (pucolva duplaennyi) – már majdnem elfogyott 🙂

Ami még árnyoldalként említendő, az annyi, hogy itt Kínában engedélyezték a génmódosított zöldség/gyümölcs terjesztését. így aztán ki tudja pontosan mi az, amit megeszel. Ezzel alapvetően együtt lehet élni, ha meg zavar, kapni organikus zöldséget – persze drágábban és nem a piacon, hanem csomagolva a pultokon a boltban.

Magok és szárított dolgok: ezt egyelőre még nem fedeztük fel, majd szép lassan. Rizs mindenesetre van dögivel, meg babok, kölesek, stb. mind igéyn szerint kimérve

Tojás: Talán ez a legfurcsább az otthonihoz képest. 7-8 féle tojást kapni, nyersen, pácolva, érlelve, mindenhogy. Van egészen kékes-zöldes színű tojás, picit ijesztő. Van tyúk, liba, kacsa, fürj – de kint láttunk galambtojást is, és szerintem hüllőtojást is kapni. Ezekkel mindenesetre nem kívánunk kísérletezni, szerintem kissé érzékenyebbek vagyunk a szalmonellára, mint a kínaiak.

Húsok: A többség malac, nagyon jó minőségben, de szinte mindent máshogy vágnak fel, mint mi – itt ugye amelyik húson nincs zsíros rész az kvázi eladhatatlan. Az oldalascsíkok és az angolszalonna (nem füstölve adják) nagyon bíztatóak, általában a pultok hátsó részében bontják a malacot és a pult elejében árusítják. Nagyon népszerű a köröm, csülök és a belsőségek – ezeket ugye nálunk is kapni, de itt sokkal nagyobb becsben tartják őket.

Volt egy kecske-birka árus is, nagyon szemeztem vele, szép filéket árult, de majd legközelebb. Ezen a piacon szárnyast csak egyben kapni, tollazva és kivéreztetve, élőt nem láttunk. Bontva csak szárny volt, farhát, láb és belsőség. 😀 Egyelőre nem vettünk itt semmilyen húst, de abszolút higénikusnak tűnt, szerintem nyugodtan lehet itt vásárolni. Majd meglátjuk.

Halak-rákok és egyebek. Na ez a másik, ami lenyűgöző, a piac negyedét ez teszi ki. Ami jégen van, az látszik, hogy friss, de az áru többsége műanyag vödrökben úszkál. A halakból inkább folyami halak vannak, 8-10 féle biztosan. A tengeri pulton kisebb halak, tintahal, garnélarákok 4-5 méretben (a legnagyobb jó arasznyi, persze nem olcsó, 6000Ft/kg), tarisznyarák, medúza, egyebek. Szerintem legközelebb makrélát veszünk, most nem láttam.

Volt kagylóárus vagy 30 féle kagylóval, amik vadul köpködték a vizet nagy sugárban ki a vödörből. És ami a legfurább: kígyók, békák és teknősök vödrökben, mind élő. Nekünk csak azért nem volt annyira fura, mert ezeket a szupermarketekben is kapni, és már láttuk korábban, de ha elém raknának egy ilyen dagi békát vagy egy siklót, nem nagyon tudnám, hogyan fogjak neki az elkészítésének. Azt hiszem ezeket inkább az éttermekre hagyom. Barninak mindenesetre nagyon tetszett a sok izgő-mozgó izé. És akkor még nem is a halpiacon voltunk, hanem csak a közeli kis piacon…

Majd legközelebb igyekszünk fényképezni is, biztos, hogy visszajáró vendégek leszünk. Alkudni nem alkudtunk sehol (ilyen árakból egyszerűen nincs is pofám hozzá), de általános volt, hogy ahol 20-30Y-nél többet költöttünk, ott kaptunk valami ajándékot – zöldhagymát, csomag koriandert (a végtelen mennyiségű friss zöldkoriander talán az egyik legjobb dolog itt Kínában), kóstolót valami másból, amit nem vettünk, stb.

Hazafele sétáltunk, kb. negyed óra volt a piactól, útközben vettünk egy gumilabdát Barninak, és kiszúrtunk 1-2 éttermet, amit majd szép sorban felderítünk (holnap kezdjük)… Hazaérve gyorsan összedobtam egy kis gombás-pestos tintahalat hagymás pirított padlizsánnal, szerintem elég finom lett. Azért még egy wokot kell majd venni, a serpenyő sem jó mindenre. 🙂

Barni aludt, délután pedig elindultunk a másik irányba, ismét vásárolni, ezúttal nem a pocakunknak, hanem a lakásnak. Andi bement a virágboltba, mi meg Barnival a férfiak boltjába mentünk – nem, nem szexbolt, hanem műszaki áruház – van itt kettő is (összesen 6 emeletnyi), és most nyílik a harmadik.

Én -Barnitól eltekintve- üres kézzel jöttem ki, a botmixer horror drága, a konyhai digitális mérlegért nem adok 6000Ft-ot, a hangfal a TV-hez pedig ráér, még igényel némi kutatómunkát. Egyik sem sürgős amúgy sem. Általánosságban az ilyen dolgok drágábbak mint otthon – kivéve ha kínai márkáról van szó, az megfizethető. Andi szerencsésebb volt, egy rakat szép virágot vett és még beszaladtunk 2 orchideáért is a végén.

Hazafele Barni végig saját magától jött, a kezemet fogva – nagyon cuki volt, csak nagyon lassú :)A sarkon egy néni állt teherhordó triciklivel, a raklapon nagy virágokkal. Odamentünk hozzá, kérdezősködtünk az árakról. Végül némi alkudozás után összesen 5500Ft-ért vettünk egy kb. Andi magasságú kvázi bokrot, és egy Barni magasságú szobanövényt, mindkettőt kaspóval – szerintem otthon csak a két kaspó drágább lett volna. Ráadásul a triciklis néni -miután megegyeztünk az árban – idetekert közvetlenül az ajtónk elé, szóval még cipekedni is alig kellett. Nagyon szépek a növények, feldobják a lakást Andi majd biztos csinál róluk képet.

Meg is jegyeztem este, hogy pont az ilyen dolgok miatt – mint ez a triciklis virágárus – ilyen szerethető ez a város. Hatalmas, modern, van minden, de azért ezek a kis keleties és emberközeli dolgok is szervesen ott léteznek benne – imádnivaló. 🙂

És hogy hogy kerülnek a címbe a biciklik? Azt hiszem elméletben már megvan, milyet szeretnék. Holnap délután meg lehet elmegyek árukereső felderítőútra 🙂