Ahogy telnek-múlnak a napok, Barni kezdte megszokni és megszeretni az ovit. Azért csodákra nem kell gondolni, persze még nem játszik a többi gyerekkel és minden reggel mikor otthagyjuk volt egy kis sírás – aztán később már inkább csak nyafogás – de napközben már az óvónénik elmondása szerint egyáltalán nem sírt, és hazafele menet is mindig azt mondta, hogy jó volt az oviban.

Az ovisnaplóban is szaporodtak a bejegyzések és a képet – és a délelőtti-délutáni foglalkozásokra már rendszeresen az “érdeklődött” kategória került bejelölésre, ahogy Barni egyre inkább bekapcsolódott a közös munkába. Csak egy dolog nem javult – az evés.

Már az első héten szóltak az óvónénik, hogy Barni nem akar enni, maximum rizst. Reméltük ez megjavul idővel – de épp ellenkezőleg – két olyan nap is volt sorban egymás után, hogy Barni egyáltalán semmit nem evett az oviban. Mint a képen is látható: érdeklődött és aludt rendesen – de enni nem evett:

Mit van mit tenni, Barni nem fogad el idegenektől ennivalót, ezt tudtuk eddig is – de bíztunk benne, hogy majd az óvónéniket idővel ismerősnek könyveli el. Azért múlt hét csütörtök reggel elkaptam őket megbeszélni a dolgot, és mondtam, hogy nyugodtan erőltessék kicsit ha nem akar enni, ha egyszer-kétszer elfogadja utána biztos nem lesz gond.

Erre nagyon megkönnyebültek, mondták, hogy nem merték egyáltalán erőltetni – hiszen Andi a beiratozáskor kifejezetten kérte, hogy ne tömjék a gyereket.

Ennek a háttere az, hogy Brúnó pár nappal előttünk kezdte az ovit (egy másikat) – és Brúnó mamája Regina megrökönyödve mesélte Andinak, hogy addig etetik bent a gyerekeket amíg mindent meg nem esznek – mert a kínai szülők kiverik a balhét, ha a gyerek éhesen megy haza. Andi kellően megrémült, és megkért mindenképp beszéljük ezt meg az óvónénikkel, ne erőltesék a sokat, ha csak keveset akar enni – ne tömjék a gyereket. Nos, ők ezt úgy értelmezték, hogy egyáltalán nem szabad erőltetni, és a szülői kérés szent, így nem is próbálkoztak.

Miután tisztáztuk ezt a félreértést, reméltem minden rendben lesz – és valóban, aznap Barni némi noszogatás hatására már egészen rendesen evett:

Képet is kaptunk az üzenőfüzetbe, hogy legyen elképzelésünk mi történhetett (ráadásul épp az ízek megismerésének a napja volt, jól összehangoltuk a dolgokat :))

Pénteken pedig ezzel a gyönyörű listával eresztették Barnit útjára délután:

Ezen a héten csökkentett üzemmód lesz: pénteken az ovi már ünnepnapot tart (ez a nemzetközi ovik sajátossága – az ünnep csak vasárnap indul, szombat hivatalosan munkanap,  ezért a helyi ovikban még szombaton is bemennek a gyerekek, a nemzetköziben bezzeg már pénteken nincs tanítás – lásd még, hogy a kínai és külföldi ünnepeket egyaránt megtartják szünetként – ha óvóbácsi lennék biztosan itt akarnék dolgozni – magasabb fizetés, több szabadidő! :))  Csütörtökön pedig már ebéd után menni kell Barniért, mert délután tanári egyeztetés lesz (a hónap utolsó ovinapján mindig ez van). Mivel mi szerda-csütörtök-péntekben rögzítettük a heti három ovilátogatási napunkat, így Barni a hetet másfél nap ovival megússza – jövő héten pedig ünnepek révén egyáltalán nem lesz óvoda. Tehát lesz egy kis ideje kiheverni a “tortúrát”, ami talán már nem is az igazából.