Nem kell megijedni, most nem mi. A fiúk jól (jobban) vannak.

Ellenben Kay gyerkőce sajnos múlt péntekre elég csúnyán belázasodott. 40 fok fölötti, csillapíthatatlan láza lett és nagyon rossz kedve. A láz nem csökkent, a helyzet nem javult, így Kay-ék délután elmentek a közeli -igen jó hírű- gyerekkórházba.

A diagnózis: Vírusfertőzés és párhuzamosan húgycsőgyulladás, kezelése macerás, naponta injekció kell hozzá egy darabig. Ami még macerásabb volt, az a kórházi ügyintézés: 5 órát álltak sorba az orvoshoz, majd 5 perc konzultációt követően következett 4 órányi újabb sorbanállás 15 perces kezelésért. Majd haza.

Hétvégén mindkét nap ugyanez. Mivel az orvosnak minden nap látnia kell a helyzetet, így ismét kétszer kellett sorban állni. Ezúttal megúszták hét és hat órával – természetesen zsúfolt várótermekben sok más beteg gyerek közt.

Hétfőn beszéltem vele, már eléggé el volt keseredve.  Javasoltam a VIP osztályt, mert 2-300Y nem olyan megterhelő nekik, cserébe kulturáltabb a környezet és időpontfoglalást követően talán kevesebbet kell várni. Végülis bejött, mert így az orvoshoz nem kellett 15 percnél többet sorban állni – ellenben a kezelésnél a szokásos 3-4 órás várakozás (átlag 90-120 ember várt előttük) azért még továbbra is fennált.

Ugyanezt minden nap, legalább egy hétig és az ellátás színvonala is kérdéses – az egyik nővérke majdnem beletörte az injekcióstűt a babába.  Persze ilyen futószalag-szerű pörgés mellett én se tudnék jobban koncentrálni.

Szóval ilyen az egészségügyi helyzet itt Kínában, ha nem fizetsz külön – és nagyon attól tartok, otthon is erre kell számítani, hiszen egyre kevesebb az egészségügyi szakember.