Megjöttünk a jégverem állapotú lakásba. A fáradtsági fokom olyan, hogy nár béna szóviccekre is futja:

Barni ül az asztalnál és a szokásos gyorsaságával eszeget egy szál sajtos kiflit. Közben: Anya! Mire én: Barni! Erre jön a versenyszelleme a fiúnak, mikor egyszercsak belekavarodik és azt mondja: Bar..Anya!

Anya erre: Baranya? Baranya megye? Meggy-e? Meggy-hát. Az ugyanaz, mint a meggy has, nem? Leirva nem túl vicces, de abban a pillanatban úgy tünt, ide kivánkozik. Mindegy. Holnap megirom az utunkat, nem volt annyira vészes. 🙂

puszik, hiányoztok mind!