Ma ünneplik az újévet. Mármint a kínaiak – mi annyira nem, de még lesz kapcsolódó programunk a jövő héten – erről majd akkor írunk. 🙂 Úgy gondoltuk kihasználjuk a relatív nyugit – délelőtt bementünk a belvárosba sétálni picit, ebéd után pedig én bicajozni indultam, hiszen egy hónapja nem mentem komolyabb túrát. Persze túl nagy dologra most se kell gondolni, csak a szokásos kb. 3 órás felfedezőútra indultam, kis edzéssel egybekötve.

A szokásos volt a taktika: edzéssel nyitok, relatív gyorsabb tempóval, majd mikor elérek egy már ismeretlennek számító helyre, ott bolyongok kicsit, végül kényelmesen hazagurulok levezetésként. Tudtam is merre fogok indulni: a Shanghai egyik gyár/kikötőnegyede, Waigaoqiao felé – mert itt még hétvégente is akkor a forgalom van, hogy nem esik jól bicajozni, gondoltam most nem ez lesz a helyzet az ünnep miatt.

Be is jött a terv. Már Jinqiao kerületben (ami inkább hi-tech ipar mint gyárak) teljesen kihalt és üres utcákon mentem – így nem okozott nehézséget tartani a kényelmes 27-32 közötti tempót. Bő 10-12 kilométerre házunktól eljutottam az első egyenesen északnak tartó úthoz, így rá is fordultam. Erre már jártam egyszer egy nem dokumentált tekergés alkalmával, és akkor ki kellett hagynom, mert iszonyat teherforgalom volt rajta. Persze attól még ott a bicajút, de akkor is jobban esik nyugodtabb utakon kerekezni.

Hát most minden adott volt, így repesztettem észak felé a Shenjiang road-on. Rettenetesen izgalmas vagy szép környéknek nem mondanám – cégközpontok és gyárak mindenhol – de most még a szokásosnál is szakadtabb részeket sikerült kifognom. A gyárak tényleg nagyok, itt van a Shanghai General Motors is, a gyárral szemben több kilométer hosszan óriási parkoló a gyártott autókkal, mint Esztergomban a Suzuki gyár. Ahogy pedig egyre északabbra jutottam, egyre több volt a konténer is, nagy tornyokban álltak az út széli rakodókban. Gondoltam tovább megyek még észak felé, és megnézem ott milyen a tengerpart – aztán letettem erről, mert tudtam, hogy jó eséllyel megközelíthetetlen a kikötők miatt, a parkosíott rész (Binjiang Forest Park) pedig még nagyon messze volt – időm pedig véges.

Ezért inkább még mielőtt kereszteztem volna  a Chongming szigetre vezető autópályát, letértem egy kisebb útra, és elvesztem a kis falusias részek között. Érdekes környék volt, de semi renkívüli. Tőlünk délre sokkal hangulatosabb hasonló részek vannak. Meglepően sok ember mászkált, a többség zöldséget és halat vitt haza az ünnepi ebédhez. Néha zsákutcába keveredtem, néha meg egészen szomorú helyekre – például 80%-ban lerombolt “falun” át, ahonnan vidám zeneszó szólt a “bontandó” karakterrel jelzett, de még lakott épületekből a tégla- és törmeléktenget közepette. A bontás oka: új út épül. Vagy új gyár. Vagy mindkettő. Nemrég volt az újságban egy cikk egy 100+ éves házaspárról, akik itt élnek a környéken egy hasonló falusias részen több, mint 60 éve. A bácsi arról mesélt, hogy néha ritkán “megy be” a városba, nem érdekli –  érdekes megofgalmazás, hiszen mára körbenőtte őket a város. Mindenesetre a még álló hasonló részeken tényleg olyan érzésem volt, hogy innen nem is nagyon mennek ki az emberek – volt bolt, mindenféle kisebb-nagyobb szolgáltató szakember, kis működő közösségek ezek a város szövetén belül.

Mentem tovább. Azt terveztem, hogy a külső S20-as gyűrűt nem lépem túl, hanem annak mentén, kis utakon letekergek a kedvenc folyómig, ami mellett majd nyugodtan hazagurulok. Ez kb. 7 km volt a térkép szerint a folyóig, ami nem sok, gondoltam nem lesz gond. Hát lett. Ugyanis az úthálózat nem mondható kiszámíthatónak. Volt, hogy autótnak ütköztem, azért kellett visszafordulnom, volt, hogy egy család udvarára tévedtem be véletlenül, vagy egy-egy építési területre. Egész hatékonyan sikerült beolvadnom a környezetbe – legalábbis a szokásosnál kevesebb volt a bámuló vagy hello-t kiáltó helyi lakos. Persze lehet csak jobban el volt mindenki foglalva az ünnepek miatt.

Utána egész jól tudtam haladni, az autógyár háta mögött nagyon aranyos kis falucskát találtam, gyümölcsfákkal szegélyezett utakkal – fényképezni mondjuk sok kedvem nem volt.  ki is néztem, hol merre fogok kanyarodni – a gond csak annyi volt, hogy az út amit kinéztem magamnak, azóta megszünt – valami ordenáré méretű épületegyüttes készült a helyén. Előttem ismét konténerek tornyosultak fenyegető méretben – az egyetlen lehetőségem a jobbra fordulás volt – így tettem hát, mert visszafordulni nem akartam.

Aztán egyszercsak elfogyott az út – illetve úgy nézett ki, mintha elfogyott volna.

Persze ez nem jelentett gondot, láttam én már rosszabbat is, vállra kaptam a bicajt és mentem tovább. Ebben először csak a jó 10 centis vendégmarasztaló sár próbált gátolni, de leküzdöttem, próbáltam nem arra gondolni közben, mit fog Andi szólni a cipőmhoz. Utána kissé kalandosabb átkelések következtek, de mondom, felkészült terepbicajos vagyok – ez a természetes környezetem. Kifejezetten élveztem a dagonyát 🙂

Ezután viszonylag egyszerűnek tűnt az út – az S20 gyűrű “alatt”, azzal párhuzamosan találtam egy szakadt kis utat ami nyílegyenesen a célomhoz vezetett. Itt más “problémák” jelentkeztek, 10-15 centi mély pocsolyák képében. Legalább lemostam a sarat – már amit nem lőtt fel a kerék a kabátomra 🙂

Aztán elértem a folyóhoz, és ráfordultam a már jól ismert hazavezető útra.  Halpikkelyek és halbelsőségek jelezték az útszéli piac helyét, ebbe igyekeztem nem belemenni. A Jinqiao déli részén épülő lakópark (vagy inkább város) sokat haladt amíg nem jártam erre, a lakóépületek nagy része kész, ha jól láttam a szolgáltatóépületek is elkészültek – és az út is, ami ide fog vezetni – bár még fallal volt leválasztva a végén a kereszeződéstől. Nem baj, addig is csak az enyém, nem jöhet erre autó 🙂 Pár ezer-tízezer ember majd biztos ideköltözik nemsokára – remélem nem válik a folyópart kárára.

 

Lassan tekeregtem a tiszta levegőben (ez amúgy estig tartott, amint igazán beindult a petárda/tűzijátékhábórú fel is ugrott a 80-as érték 180 köré) és a kellemes +5 fokban – tökéletesen eltatláltam a szükséges öltözetet és finom meleg volt a napsütés. Fél négyre haza is értem és egyből belevetettük magunkat egy tavaszünnepi nagytakarításba. Most pedig jöhet a pihenés!

Jövök még erre, de akkor biztosan az S20 külső oldalát fogom felderíteni – tudjátok, az igazán jó dolgok mindig a gyűrűn kívül vannak 🙂