Beköszöntött a kínai újév tegnap, és ennek alkalmából pénteken családilag meghívást kaptunk Barni ovijába ünnepelni. Reggel szép nyugiban összekészültünk, majd taxiba ültünk és elmentünk az oviba.

A teremben már várt minket Hanna és Jessie, valamint pár kínai népviseletbe öltözött gyerek és a szüleik. Kérdeztem Barnit, hogy “Tejfi” itt van-e? Mondta, hogy nincs. (Tejfi emlegetve volt az elmúlt napokban, mikor kérdeztem Barnit, hogy hívják a gyerekeket az oviban. Elkezdte sorolni: Xiao ke, Xiao le, Kokomi, Fatima, Magie, Suoma, Justin, Jasmine, Sammy, Tejfi… na erre felkaptam a fejem. Tejfi??? Aztán nem derült ki, hogy ki a Tejfi, mert nem mondta el, de kikövetkeztettem, hogy az egyetlen hasonló hangzású név a Terry lehet.. 😀 Cuki nem? )

Szép lassan aztán beszivárgott mindenki, és elkezdődött a napi rutin, szülőkkel spékelve: elsőként a “snack time”. Kaptak kekszet és almalevet, Hanna mondta Barninak, hogy egyen és hogy a keksz “yummy!”, kóstolja meg. Mindeközben Ricsinek is eljött a kaja ideje, meg is kapta a neki járó pépesített almát amit majdnem mind el is fogyasztott. Barninak nem kellett a kaja, mondta is nekünk, hogy “Anya, én nem kérek yummy-t!” Láthatóan meg volt zavarodva attól, hogy mi ez a tömeg az oviban, mi miért vagyunk ott, kezdett lekókadni a kis szája és egyre azt hajtogatta, hogy ő álmos és aludni szeretne. 🙂

Aztán a kajaidőnek vége lett és következett a “circle time” amikor a gyerekek félkörbe rendezik a székeket és az óvónénik tanítgatják őket, azaz énekelnek, tapsolnak, stb. Na itt kezdett rosszra fordulni a dolog, mert Barni nem akart leülni, de még a társaság közelébe se menni, mivel mi, szülők háttérbe húzódtunk erre az időre. Itt eltörött a mécses. Barni már sírt és sehogy se akart beülni a félkörbe, bárhogy próbálkoztam, hogy hiszen mi nem megyünk el, itt leszünk ma vele végig, csak figyeljen oda… Nem Barni volt az egyetlen pityergő, de a szipogásig mindenki visszafolytotta a sírást. Kivéve persze a mi fiunkat. Fura dolog, de kezdtem picit kínosan érezni magamat és ideges is voltam, bár neki nem mutattam.

A foglalkozás végén egy csoportba terelték a gyerekeket, hogy csoportképet csinálhassanak róluk, miközben azt mondják, hogy “Happy Chinese New Year!”. Egy jól megtermett ovist (Sammy, majdnem egy évvel idősebb Barninál) odaállított Hanna Barni mellé, mondván: “Hug Barni!”, vagyis öleld meg Barnit (hátha abbahagyja a bőgést? ) A vidám csoportot, köztük a zokogó Barnit én is lefotóztam! 😀

Ezután megkaptuk egy kinyomtatott papíron a menetrendet, miszerint ezután kígyót lehet csinálni gyurmából, valamint papírból a szülőkkel együtt. Ezután közös program a táncteremben ahol különböző bemutatókat lehet megtekinteni, majd a többi csoport termében különböző tetszőleges programok: kalligráfia, halacskás boríték-készítés, ajándékfa, szerencsepénz, papírból tüzijáték készítés, stb. Majd mindezt lezárólag ebéd! Jól hangzott.

A kígyókészítés a pngvin csoport azaz Barniék termében folyt, vetésforgóban a társaság egyik fele a papítkígyót díszítette, a másik a gyurmából gyúrta, aztán csere. Mi a papírkígyóval kezdtük, itt már Barninak is felszáradtak a könnyei és szorgosan ragasztgatta a flittereket (a kígyó bőrét) a papírra. Utána mentünk gyurmázni, itt kiválasztotta Barni, hogy ő sárga kígyót szeretne, azt én meggyúrtam, ő meg felragasztotta a szemét és zöld foltokat a hátára. Nagyon helyes kis kígyók lettek. 🙂

Ezután Hanna és Jessie vonatsorba rendezte a cspatot, Barni Kokomi és Fatima mögé sorakozott és lementek a lépcsőn a táncterembe.

Szülők hátul, ovisok elől az óvónénikkel. Barni természetesen megint sírva fakadt, amint elkerült tőlünk de Hanna kezelte a helyzetet. Vesztére rövid időn belül Barnin kívül még vagy öten szerettek volna az ölébe ülni. 😀 Barni hamar mnegvígasztalódodtt Hanna ölében és a müsort figyelte a továbbiakban. Elsőnek két sárkány táncolt körbe a teremben, aztán egy kosárlabdákkal mutatványozó fiú szórakoztatta a közönséget, végül pedig egy másik fiatalember zárta a sort, ő óriási kaspókat dobált a levegőbe, majd könnyedén elkapta őket, a fején pörgette a súlyos edényeket. Nagyon jó kis müsor volt, jól szórakoztunk.

Készült rövid kis videó mindegyikről (az edényesről kettő is) hogy ti se maradjatok le, egyesével indíthatók alább:

Aztán visszamentünk a terembe és mindenki elindult felfedezni a többi csoport által nyújtott foglakozásokat. Csináltunk halas borítékot, kalligráfiát, kínántunk a kívánságfánál, kaptunk szerencse csokipénzt és úgy elszaladt az idő, hogy másra már nem is jutott, visszamentünk hát a pingvin terembe, ahol megkaptuk Barni “munkanaplóját” és készülődtünk az ebédhez. Míg az Ayi előkészítette a hamit, megint “circle time” volt, most már Barni is a félkörben ült Fatima és Magie között, de nem nagyon csinálta a feladatokat, inkább ránk figyelt, ami nem is csoda, hiszen a legtöbb gyerek figyelmét valamennyire elvonta a szülők jelenléte…

A menü a következő volt: Leves (tojáslevesnek tünt, egyikünk sem evett belőle), brokkoli, picike csirkecombok, tavaszi tekercs, jiaozi (töltött húsos tésztabatyu), rizs és desszertnek dinnye.

Barni megevett egy csirkecombot meg némi brokkolit, utána meg a dinnyét tömte magába, de igazából már nagyon fáradt volt. Mi bezzeg tömtük magunkat, mert Petinek a jiaozi, nekem a tavaszi tekercs ízlett nagyon. Ricsi benyomta a maradék almát és amúgy egész délelőtt példamutatóan viselkedett.

Míg ettünk, az ovi-Ayi elrabolta Ricsit és játszott vele, aztán az ebéd végeztével kis játék után  szépen elköszöntünk mindenkitől és hazaindultunk a délutáni alvásra. Jó kis délelőtt volt, az biztos. Itthon aztán a remekmüveket kiraktuk a konyhaajtóra, mostantól itt gyüjtjük őket. 🙂