Az ünnepek alatt elvittem Barnit cirkuszba. Egyrészt már régóta emlegette, hogy szeretne menni (mivel Manka nagyiék elvitték otthon), másrészt még nem fedeztük fel, hogy lehet-e Shanghaiban cirkuszba menni, harmadrészt nagyon rég voltam csak kettesben Barnival. Most már Ricsi is eszik mást a cicin kívül, így bátran kettesben hagytam Petivel. A jegyeket jegyirodában lehet megvásárolni, mert az ünnepek miatt az internetes árusítás nem üzemelt.
Csütörtökön mentünk el a jegyekért, pénteken volt az előadás. Időben sikerült is elindulni. Barninak nem szóltunk, csak aznap reggel, mert a nagy beharangozásoknál sosem alszik tisztességesen. Egyből ki is jelentette, hogy jöjjön Apa is. Mondtuk, hogy ez most nem fog menni, mert a Ricsivel itthon kell maradnia valakinek. Itt lett felajánlva, hogy akkor maradjak én, ők meg Apával elmennek a cirkuszba. Nagy nehezen azért sikerült leszakadni a szülőcsere témáról és elindultunk. Mivel az ünnepek alatt a lakóparki busz sem járt, így a metróig taxiztunk, majd a kettes metró vonalán haladtunk a People’s square-ig, ahol átszálltunk az egyes metróra és a Shanghai Circus World nevü megállóban szálltunk le. Nehéz lett volna eltéveszteni. Peti még előző este megnézte, hogy a hármas kijáraton kell majd feljönnünk a cirkusz bejáratához. A metrómegállóban a dekorációról is megállapítható volt: közel vagyunk. 🙂
A cirkusz bejáratánál ellenőrizték a jegyünket, majd elindultunk a lelátó felé, ahol egy leányzó segített megtalálni a helyünket. Gyakorlatilag mindenkit odakísértek a helyére a mókás, bohócruhába öltözött leányzók. Az igazán bosszantó csak az volt, hogy a közönség tagjai később is kényelmesen totyogtak a helyükre, mikor már javában tartott az előadás… 🙁
A nézőtéren nem volt túl meleg, de ezt mondjuk jelezték az internetes oldalukon is, így nem is számítottam másra, de azért legalább a sapkát, sálat letekerhettük magunkról, szóval nem volt annyira vészes.
Az előadás nagyon klassz volt, Barni is nagyon élvezte, bár eleinte a fejünk felett lógó gömbök jobban érdekelték. 🙂 Rengeteg állat volt: fókák, medve aki biciklizett, autót vezetett és labdán egyensúlyozott, bicikliző papagájok, oroszlán és fehér tigris. Bohócok is voltak szép számmal. Barninak az autós maci, az artista bohócok és a lovas akrobata számnál az ostoros “csattintós” fiú tetszett a legjobban. Folyton mondogatta, hogy még csattintson! 😀 Nagyon kis kritikus alkat amúgy, csak annak tapsolt aki tényleg tetszett neki. 🙂
A végére eléggé elpilledtünk mindketten, így az előadás végeztével gyorsan siettünk kifele, hogy ne a tömegben kelljen nyomorogni. A metrón úgyis az várt minket, egyszer se tudtunk leülni. Bár az átszállás után Barnitól megkérdezte ugyan egy néni: “ni zuo ma?” azaz leülsz? De ő erre rávágta, hogy “san sui!” azaz három éves, amin a néni jót vidult és tovább olvasgatta a könyvét. Mondtam is Barninak, hogy miért nem figyel arra mit kérdeznek tőle (mert érti, csak nem figyel), akkor most ülhetne…
Hazaérve Peti isteni finom carbonara spagettivel várt minket. Jó kis délelőtt volt! És azért amikor majd megtehetjük, elmegyünk kettesben Petivel a felnőtteknek szóló artistaműsorra is.