Képek a bejegyzés végén egyben…

Ricsi szülinapi bulijának másnapján reggel engem köszöntött Peti , Manka és a manók, ugyanis betöltöttem utolsó 2-vel kezdődő évemet, jövőre már én is a harmincasok táborát erősítem majd. 🙂 Még előző nap megbeszéltük, hogy nem este megyünk el Petivel kettesben, hanem napközben “rabol” el, és délután pedig a gyerekekkel és Mankával leszünk.

Még reggeli előtt megkaptam az ajándékokat. Petitől egy nagyon szép hasított bőr olló- és fésűtartó tokot kaptam, benne három japán spéci fésüvel. Nagyon szépek. Manka és Lili dédi egy szuper sajttartót szerzett be nekem, drága bátyuskám pedig egy fincsi testradírral és egy rég áhított könyvvel lepett meg. 🙂 Ez utóbbi hónapok óta becsomagolva hevert a szekrényben és alig vártam, hogy kinyithassam! 😀

Reggeli után szépen összekészültem, aztán nekivágtunk Petivel a délelőttnek. A metrón majdnem elaludtam, mert valamiért nem tudtam túl jól aludni az este, de aztán felélénkültem mikor leszálltunk. Első állomásunk egy múzeum volt (Shanghai Museum of Arts and Crafts, talán iparművészeti múzeum lehet magyarul), ahol nagyon szépe kézmüves dolgokat láttunk. Először még fotózgattam párat, aztán teljesen elbambultam és elfelejtettem fényképezni. Inkább csak csodáltam az apró faragásokat, hímzéseket. Alig tudtam a végén elszakadni, Peti rángatott, hogy mennünk kéne, mert lekéssük az éttermet. 

Ennek a volt francia koncessziós negyed közepén levő múzeumnak két jellegzetessége van: egyrészt egy élő tárlat, tehát minden teremben megnézheted azt is, ahogy az iparművészek a tárgyakat készítik. Másrészt pedig ha akarod akár az egész múzeumot felvásárolhatod, mert mindennek ki van írva az ára. Ennek megfelelően a belépőjegy olcsó, csak 8 yuan – mindenkinek ajánlom mert nagyon érdekes múzeum és kevéssé ismert, így a tömegek elkerülik. Voltak elefántcsont-, fa- és jáde faragások, hímzések ( a kínai selyemhímzések fantasztikusan szépek, el is határoztuk, hogy egy ilyet veszünk majd, mielőtt hazaköltözünk), kézzel készített lampionok, ékszerek, stb. Kellemesen vegyül a tényleges művészeti értéket képviselő és a 60-as 70-es évek propagandacélú alkotásai. Kedvencem a témában a közel 2 négyzetméteres fotorealisztikus keresztszemes hímzés Deng Xiaoping elvtársról 🙂 

Mikor elértük az utcát, ahol az étterem volt, rájöttünk, hogy korán értünk oda, még nincs nyitva, így kicsit nézelődtünk a környéken. Találtunk is egy kis műhelyt (a városnak ez a régi része tele van kis boltokkal és műhelyekkel, ez kicsit hiányzik a környékről ahol mi lakunk), tele bőr övekkel, pénztárcákkal, táskákkal. Úgyis kell egy új öv, így vettem is kettőt, majd futottunk az étteremhez. Az étterem bejárata nem szokványos, vastag kapu állja a látogatók útját kilincs nélkül, és rá kell jönnöd hogy nyílik, ha szeretnél enni. 🙂

A feladat az enyém volt, mivel az én szülinapom volt. Rá is jöttem volna, ha egy kínai kisasszony nem tesz keresztbe. Ugyanis érkezéskor egyből a telefonjához nyúlt, majd a telefonvonal túlsó felén a barátja el nem mondta, hogy hogyan kell bejutni. Itt most nem árulom el a titkot, majd inkább várom a tippeket, és aki rájön a titok nyitjára, annak viszek nyáron valami meglepit! 🙂 (akinek már elárultam, az nem játszhat!!!)

Az étterem nagyon jó volt, igen finomakat ettünk:

• mangós – mentás – áfonyás töltött lótuszgyökér
• ananászos rák
• “öreg tofu”
• gombatál hatféle gombával és pár más finomsággal
• mandarinhal
• fokhagymás spenót
• ecetes udon tészta

Ezen kívül nagyon üdítő volt, hogy kettesben voltunk, nem kellett senkire rászólni, hogy ne játszon a kajával, egyen rendesen, vagy üljön nyugodtan és egyen. Nem kellett senkit etetni, semmit letörölni senkiről és kellemesen a másikra maximálisan figyelve táraslogni… Rég volt ilyen. És persze nincs is gond a másik verzióval se, mert a manók egy percre nem mentek ki a fejemből, mindig azon agyaltam, hogy vajon alszanak-e, esznek-e rendesen és szótfogadnak-e Manka nagyinak.

Miután megebédeltünk, még egy sok érdekességet nem felmutató bizományi bolt megtekintése után szépen hazametróztunk. Barni még épp próbált aludni, Ricsi pedig Mankával játszott és jött elénk az ajtóba, hogy üdvözöljön minket. 🙂 Délután otthon pihengettünk és ittuk a teát, mert a nagyinak és nekem volt egy “kis” torokfájásunk.